Miért szorongunk? Mit jelent valójában hitelesen élni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az egzisztenciális pszichológia, amelyről Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, habilitált egyetemi docenssel, az ELTE oktatójával beszélgetett az Index, akinek 2025-ben jelent meg kiadónknál a Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába című, kétkötetes összefoglaló munkája az irányzat történetéről és alkalmazási lehetőségeiről.
Az interjú az Index.hu-n jelent meg 2026. július 13-án. A cikk részletét változatlan formában közöljük.
Miért szorongunk, hogyan találhatunk életünknek értelmet, és mit jelent valójában hitelesen élni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az egzisztenciális pszichológia, amelyről Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, habilitált egyetemi docenssel, az ELTE oktatójával beszélgettünk, akinek 2025-ben jelent meg a Scolar Kiadónál a Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába című, kétkötetes összefoglaló munkája az irányzat történetéről és alkalmazási lehetőségeiről.
Az interjúban kitértünk arra is,
- miért tekinti az egzisztenciális pszichológia a szorongást az emberi lét természetes részének,
- miért ad valódi súlyt az életnek a végesség tudata,
- hogyan vezethetnek a krízisek mélyebb önismerethez, milyen szerepe van a szabadságnak és a felelősségnek az önmagunkká válásban,
- valamint miért lehet különösen aktuális ez a szemlélet a 21. században.
Közel ezer oldalon írta meg az egzisztenciális pszichológia történetét és alkalmazási lehetőségeit. Amikor nekilátott ennek a monumentális vállalkozásnak, mi volt a legfontosabb célja: a szakma számára alkotni egy átfogó alapművet, vagy azoknak az olvasóknak is kapaszkodót adni, akik szeretnék jobban megérteni önmagukat és az emberi lét alapvető kérdéseit?
Valójában mindkettő. Ezért is igyekeztem egyensúlyt teremteni a szakmaiság és a közérthetőség között. Az egzisztenciális gondolkodás számos szerzőnél rendkívül összetett nyelven jelenik meg, elég csak Heidegger műveire gondolni. Az egyik legnagyobb kihívás pedig éppen az volt, hogy mindezt úgy tudjam átadni, hogy azok is profitálhassanak belőle, akik nem töltöttek éveket ezeknek a nehéz műveknek a tanulmányozásával. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy oktatóként dolgozom. Egy oktató feladata ugyanis nem az, hogy összezavarja a hallgatóit, hanem hogy segítsen nekik eligazodni a sokszor rendkívül terjedelmes és szövevényes tudományos irodalomban.
Két könyvének terjedelme és az egzisztenciális pszichológia sokszínű hagyománya is jelzi, hogy erről nem könnyű röviden beszélni. Hogyan fogalmazná meg mégis egy laikus számára, mi az egzisztenciális pszichológia lényege?
Legegyszerűbben akkor érthető meg, ha azt nézzük, milyen alapvető emberi problémákat vizsgál, és milyen módon közelít hozzájuk. Az egzisztenciális pszichológia az emberi létezés alapvető kérdéseivel foglalkozik, például a születéssel, a halállal, a szabadsággal, a felelősséggel, a hitelességgel, az önmagunkká válással, az elszigeteltséggel, a másokhoz való kapcsolódással, az élet értelmével, a szenvedéssel, a transzcendenciával és az alkotással. A legtöbb ember ezekkel a kérdésekkel akkor kezd el igazán foglalkozni, amikor valamilyen életválság vagy kritikus élethelyzet kizökkenti a hétköznapok megszokott rendjéből.
Az imént több olyan fogalmat is említett, például a halált és az elszigeteltséget, amelyek az emberi lét legnehezebb tapasztalatai közé tartoznak. Miért éppen ezek segíthetnek közelebb kerülni önmagunk megértéséhez?
Az ember többnyire belemerül a hétköznapok világába, a megszokott létértelmezésekbe, a kész válaszokba és a mindennapi teendőkbe. Amikor ezek kérdésessé válnak, az ember kiszakad a mindennapok természetes sodrásából, és elkerülhetetlenné válik feltenni a kérdést, mi végre is van ezen a Földön.
Az egzisztenciális pszichológia ezért a nehéz élettapasztalatokat, például a végességet, az idő múlását vagy a szorongást, az emberi lét elkerülhetetlen és meghatározó tapasztalatainak tekinti. Ezeket nem lehet kiiktatni az életből.
Nincs élet végesség nélkül, és nincs élet szorongás nélkül, miközben ezek a tapasztalatok késztetnek bennünket a leginkább arra, hogy túllépjünk a konformitáson, és megpróbáljunk saját, személyes viszonyt kialakítani az élethez.
Ehhez képest a modern társadalom mindent megtesz azért, hogy ne kelljen szembenéznünk az elmúlással. Az egzisztenciális pszichológia szerint miért ennyire meghatározó a halál tudata az ember életében?
Ha a halál tapasztalata nem létezne, lehet, hogy emberi tudat sem volna. De az eléggé valószínű, hogy a filozófia, a művészet és a vallás nem létezne. Van egy modern pszichológiai irányzat, amely kapcsolódik az egzisztencializmushoz: ez a terrormenedzsment-elmélet. Azt állítja, hogy olyan kulturális jelenségek, mint a vallás, a mitológia, a tudomány vagy a művészet részben azért jöttek létre, hogy segítsenek megbirkózni az egzisztenciális kihívásokkal. Segítenek elviselni az elmúlás és a végesség tudatát, miközben lehetővé teszik, hogy ennek ismeretében is jelentésteli életet éljünk. Mindez azért is fontos, mert éppen a végesség tanít meg bennünket igazán élni. A halállal és a végességgel nem valamilyen morbid érdeklődés miatt foglalkozunk sokat. Éppen ellenkezőleg, az élet miatt. Az életet akkor tudjuk igazán tartalmasan és jelentéstelien megélni, ha tudatosítjuk a saját végességünket. Ez ad valódi súlyt az életnek.
Az előbb már szó volt arról, hogy az emberek gyakran egy betegség, egy súlyos krízis vagy egy szeretett ember elvesztése után kezdenek el igazán foglalkozni az élet nagy kérdéseivel. De miért van ez? Miért éppen ezek a nehéz tapasztalatok indítják el az embert az önismeret és az egzisztenciális kérdések felé?
Azért, mert ezek azok a tapasztalatok, amelyek nem engedik, hogy feloldódjunk a konformitásban és a hétköznapiságban. Ilyen helyzetekben a megszokott válaszok egyszerűen elégtelenné válnak. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a közhelyes magyarázatok és a megszokott létezésmódok sokszor tartalmatlanok, üresek és személytelenek. Arra ösztönöznek bennünket, hogy keresni kezdjünk.
Sokszor nem is az a legfontosabb, hogy azonnal megtaláljuk a választ, sokkal inkább az, hogy elinduljunk egy úton, és fokozatosan megszabaduljunk a konvencionális mintáktól.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy innentől kezdve folyamatosan valamiféle megvilágosodott állapotban élünk. Inkább azt, hogy kialakul bennünk egy újfajta érzékenység és nyitottság az egzisztenciális kérdések iránt.
Olvasd el a teljes interjút az Index.hu-n.
Kapcsolódó cikk
Dr. Séllei Beatrix: Jól lenni jó, ez nem kérdés. Viszont attól még nem vagyunk jól, hogy nem vagyunk rosszul.
„Ha valami állandó, akkor az a változás.” Ez az idézet olvasható Dr. Séllei Beatrix honlapján, amely jól keretezi első könyvében, a május 27-én megjelenő Változás pszichológiájában leírtakat. A BME oktatója egyetemi elfoglaltságai mellett boldogság- és változásmenedzsmenttel foglalkozó szakember és pozitív pszichológus is, aki páciensekkel folytatott beszélgetések során vette észre, hogy a problémák egyik legfőbb eleme a változás. Motivációiról, az általa képviselt pszichológiai irányról, valamint első könyvéről beszélgettünk szerzőnkkel.
