Minél több ideje élek Izlandon, annál hosszabbnak és nyomasztóbbnak tűnnek a sötét téli hónapok. Ahogy elszivárgott belőlem a maradék kultúrsokk és idealizálás az országgal kapcsolatban, úgy lettek egyre végtelenebbek a sötétségben élt téli mindennapjaink is. Eddig szent meggyőződésem volt, hogy az izlandi decembereknél sötétebb dolog még a pokolban sem létezhet, erre mégis rácáfolt az idei január, aminek mintha elfelejtettek volna szólni, hogy héé, most már kicsit tovább van világos, mint négy héttel ezelőtt! Hogy lehet mégis kellemesen élni és nem csak túlélni ezen a téli sötét szigeten? Milyen szokásokkal, ünnepekkel, tűzdelték tele az izlandiak ezeket a cseppet sem könnyű napokat? Mesélek róla.
A cikk szerzője a Borikönyv és a Hozzávalók két személyre című könyvek írója, Tóth-Júlia Éva.
Izlandon januárban átlagosan négy-öt óra a nappali világosság, Reykjavíkban a hónap elején a Nap nagyjából dél körül kel és fél négykor már le is nyugszik. Az időjárás általában 0 és 5 °C között alakul. Ritkán vannak pengeéles mínuszok, inkább a viharos szél jellemző, valamint az eső és hó váltakozása, vagy keveréke, ami aztán csillogó tükörként fagy rá vastagon a járdák és kis utcák nem fűtött útburkolataira, ahol cipőre húzott tüske-talp nélkül veszélyes, de leginkább lehetetlen a járás. Nem fogom szépíteni, borzasztó ez a permanens sötétség, nem igazán tudtam megszokni.
Forrás: Pexels
Évek múltán is nehezen viselem. Nyeljük is a D-vitamint literszám az itt olcsón, jó minőségben kapható, helyi, óceáni, tőkehalmáj olajból. A gyerekeknek az óvodában ebéd előtt evőkanállal adják be, a trendi irodisták, meg maguk kanalazzák gyöngykapszula formájában reggelente a céges kávégép mellől. A munkahelyek biztosítják, ez is amolyan magától értetődő plusz juttatás itt. Egy evőkanálra gyakran tíz-tizenöt szem Lysi is ráfér ez nagyjából épp azaz adag, amit az ovisok is szednek folyékony formában. Ezt mind bekapja a jó izlandi ember is, aki figyel önmagára. Márpedig az izlandi szeret magára figyelni. Kell is, hogy ne essen szét mindenki, illetve orra, a nagy sötétségben. Így teszünk mi is. A szokásokat szinte teljesen integráltuk már a mindennapjainkba.
A sötét munkanapokon sokkal gyakrabban van kávészünet a munkahelyeken, mint mondjuk nyáron. Munka után pedig mindenki töltődik, programokon vesz részt. Rengeteg a tribute zenekar, az izlandiak imádják a régi zenéket feldolgozni, eljátszani, énekelni.
A belvárosban még olyan kávézó is létezik, ami napközben nyugodt könyvtár, este pedig táncolós, élőzenés bulihellyé változik. Tele vannak a kocsmák és az éttermek, vasárnaponként pedig, abban a kevés világosban, külön esemény elsétálni parkba, fagyizóba (igen, a hidegben is mindig áll a sor azoknál, ahol finom fagyit kínálnak), vagy beülni egy cukrászdába. Viszont nem csak a szuperédes süteményeket falják élvezettel az izlandiak, hanem a karácsonyra kapott könyveket is. Az olvasásnak egyébként is hatalmas kultusza van Izlandon, ugyanakkor a téli hónapok és az irodalom intenzív kapcsolata sok száz évnyi múltra nyúlik vissza.
Forrás: Pexels
Sőt, már a viking időkben az emberek olvasással, egymásnak meséléssel, sagákból felolvasásokkal, illetve sagák írásával, lejegyzésével vészelték át a sötét napokat. A nyugodt olvasás tehát mai napig természetes része az életnek. Ahogyan a szabadtéri közösségi termálvízben ázás is. A kültéri geotermikus medencék ilyenkor a legnépszerűbbek: kint hűvös szél, a heitur pottur-ben (forró fazék) – ahogy ők hívják – 38–40 fokos termálvíz és lassú, kedélyes beszélgetések. Az edzőtermek is dugig vannak. Együtt sportol idős és fiatal. E két tevékenység kifejezetten izlandi szokás és kollektív pszichés karbantartás. Ahogyan persze az ivás és a bulizás is.
Januárban Izlandon minden a Þorrablót körül forog. Ez egy tradícionális közösségi lakoma, ünnep, rengeteg tánccal, közös énekléssel, sok alkohollal és bizarr izlandi étellel, ami (külön cikket érdemelne, és ami) a nehéz, régi időkre emlékezteti őket, amikor is az enyhe telek és az import hiánya miatt savanyítással és erjesztéssel kellett mindent tartósítaniuk, hogy legyen mit enniük a sötét hónapokban.
Van is erre izlandi szállóige, ami a nehéz időszakok elviselésére és erre az ünnepre utal: „Að þreyja þorrann”, vagyis „kibírni Þorrit”, az év legnehezebb időszakát. Ezen az ünnepen mai napig az a menü, ami száz meg száz évekkel ezelőtt: pl erjesztett cápa (hákarl), savanyított koshere, véres hurka, szárított hal vajjal, birka fej egészben szemével, agyával, … nincs pazarlás alapon.
Forrás: Pexels
Amint tehát látható Izlandon sok minden dermesztő és azzal párhuzamosan gyönyörű is. Hiába van majd négy hónapig éjjeli sötét, az emberek kiegyensúlyozottak, sokat mosolyognak, és teljesen flottul, kiszámítható ritmusban zakatol az életük a végtelen karácsonyi izzók, gyertyák és lámpafények alatt.
Ha pedig egy-egy sötét nap nem alakul túl jól, csak annyit mondanak: "Þetta reddast!", ami ennek a népnek az igazi bölcsessége, ars poéticája is. Annyit tesz: majd megoldódik.
Ha valamit érdemes eltanulnunk tőlük az ez a kifejezés, és a magától értetődő hit, ami az élet bizonytalanságaival szembeni rugalmas, optimista hozzáállást tette az izlandi hétköznapok motorjává. Például ezért jó az élet itt a nagy sötétségben. És ha ugyan a sötétet nem is, ezt az attitűdöt nagyon szeretem!
Ha még többet szeretnél tudni az izlandi mindennapokról, olvasd el a Hogyan éljünk Izlandiul című könyvet. Tóth Júlia Éva könyveit pedig kiadói kedvezménnyel viheted haza innen, a Scolar.hu-ról.
Kövesd Facebook- és Instagram-oldalunkat, olvasd a Scolar Magazint januárban is, ahol többek között arról olvashatsz, hogy hogyan telik az új év a világ egyes pontjain, és milyen szokásokat érdemes eltanulni a Távol-Kelettől vagy épp az izlandiaktól. Kommenteddel egy 5 könyvből álló csomagot is nyerhetsz. Részletek a közösségimédia-oldalainkon.
Tóth Júlia Éva író, költő, mentálhigiénés és kommunikációs szakember. Már gyerekkorától tudatosan készült az írói pályára. A szöveg minden arcát, színét, rétegét ismerni akarta, ezért az elmúlt húsz évben először újságíróként, majd kulturális publicista, kritikusként, valamint kommunikációs- és reklámszakemberként épített írásfókuszú, kreatív szakmai pályát. Első két diplomáját újságíróként valamint kommunikációs szakemberként szerezte. Ezzel párhuzamosan szépirodalmi szerzőként 2008 óta publikál. A zene, mint az önkifejezés másik eszköze is közel áll hozzá. Dalokat, dalszövegeket ír, énekel, gitározik. Másodhivatásának az emberi utak empatikus, segítő kísérését tartja. Harmadik diplomáját mentálhigiénés szakemberként szerezte. Szakterülete a külföldre költözés lélektanának vizsgálata, kutatása és a kivándorlással kapcsolatos mentálhigiénés segítő kommunikáció, valamint az ezekhez kapcsolódó előadások és tananyagok nyilvános prezentálása.
2022-ben Stockholmba költözött, majd pár hónappal később Izlandon lelt új otthonra. Családjával Reykjavíkban él. Jelenleg mentálhigiénés tematikájú könyvein és első regényén dolgozik.
Fotó: Kováts Zsófia
Kapcsolódó cikk
A versfelolvasástól az év első napfelkeltéjéig – érdekes új évi szokások a Távol-Keletről
A világon különböző szokások kapcsolódnak az új évhez. Itthon egyaránt velünk vannak keresztény és pogány hagyományok, elég, ha a vízkeresztre vagy a farsangi időszakra gondolunk. De milyen lehet azokban az országokban a január, ahol az első között lépnek át az újévbe? Nézzük, hogy mit tudhatunk meg a Hogyan éljünk japánul és Élj úgy, mint egy koreai című könyvünkből.
