A világirodalmat tekintve évek óta az autofikció korszakát éljük, így természetesen ez a trend egy ideje már idehaza is megjelent, ami azt eredményezte, hogy az utóbbi időben nálunk is sorjáznak a kisebb-nagyobb mértékben önéletrajzi hátterű művek. Mielőtt azonban ez a folyamat elindult itthon, már volt legalább egy olyan szerzőnk, aki igyekezett a műveiben feldolgozni saját életét, sorsát, eredetét. Ez a szerző pedig nem más volt, mint Gerlóczy Márton, aki egészen fiatalon robbant be a magyar irodalomba, hogy azóta is úgy írjon, hogy – amennyire csak lehetséges – az autofikció műfajából elhagyhassa a „fikció” tagot.
Aztán nem sokkal azután, hogy megalkotta a családja anyai ágának történetét feltáró nagy sikerű művét (Mikecs Anna: Altató), teljesen logikusan belefogott az apai oldaléba is, ám közben olyan titkokra derült fény, amelyek döntően befolyásolták a szerző egyébként is roppant ingatag identitását. Az idáig háromkötetes Fikció-sorozathoz végzett kutatások során ugyanis elkészült egy DNS-teszt, amely azt bizonyítja, hogy Gerlóczy Márton és az a személy, akit addig az apjának hitt, nem lehetnek rokonok. Egy ilyen információ mindenkit megzavarna, de az alkotót hatványozottan érintette, hiszen ez már a második férfi, akiről kiderül, hogy nem az igazi apja.
Honnan indultunk?
Aki nem lenne tisztában az első két kötetből megismerhető történettel, annak röviden megpróbálom összefoglalni. Márton eredetileg a Váczi családba született, ám egészen fiatalon, hétéves korában krónikus hasnyálmirigy-gyulladás következtében elveszítette az apját. Ez érthetően óriási trauma volt, amelyet aztán (néhány nevelőapával később) egy talán még nagyobb követett: az édesanyja közölte a mindig is problémás kisfiúval, hogy idősebb testvéreivel ellentétben ő nem az elhunyt férfi gyermeke, hanem azé az emberé, akivel rövidesen össze is költöznek. A hír teljesen összezavarta Marcit, akiből éppen ezért évekkel később Váczi helyett Gerlóczy lett, és egy olyan ember, aki sehol nem találja a helyét. Aztán jött az újabb fordulat.
Gerlóczy Márton legújabb regényét jelölték a 2025-ös Merítés-díjra. Ha rendelkezel Moly.hu fiókkal, add le szavazatod a Fikció 3.-ra!
A sorozat első kötete, A katlan (nagyon leegyszerűsítve) a Gerlóczy ősökkel kapcsolatos kutatásokról, valamint az új információ kiderüléséről szól, míg a második, Az örvény arról a lelkiállapotról, amibe ezt követően került a szerző. A most megjelent harmadik, Az út pedig ott folytatja, ahol a második abbahagyta: abban a pillanatban, amikor kiderül a biztonság kedvéért elkészített apasági teszt eredménye.
„Véget ért az az élet. A meg nem történt dolgok megtörténtek, véget értek. A telefon még a kezemben volt, a fülemben még visszhangzott a nő hangja, és a válaszom: ennyi is. Hát akkor ennyi volna, valami ilyesmit akartam mondani, ilyesmit szokás mondani, amikor az ember megtudja, hogy az apja nem az apja, de én azt mondtam: ennyi is. Én ezt mondtam.
Így van, felelte a nő. Ő ezt mondta. Kiálltam az erkélyre, elszívtam még egy cigit, elnéztem a Pozsonyi út csupasz fái fölött, az útra, melynek végén, vagyis az út elején ott várt az apám, hogy közöljem vele a hírt, nem az apám. Mennem kellett. Január vége volt, az életem vége volt.”
A szerző nem árul zsákbamacskát, rögtön az első oldalon bizonyossá válik az, amit már az előző kötetekből is tudhattunk: az a férfi sem az apja, akit az elmúlt két és fél évtizedben annak gondolt. Ilyenkor mit kellene tenni? Hát például közölni ezt az információt ezzel a nem-apával, akivel egyébként sohasem sikerült megtalálni a közös hangot. Mivel egy ilyen hírt csak személyesen lehet elmondani, meg kell tenni azt a közel ezer lépést, ami elválasztja őket ebben az örökösen ismerős újlipótvárosi térben.
Folytasd a cikket a Telex.hu-n!

Itt(hon) vagyunk – két szerzőnk is írt novellát a Pride antológiájába
Jelentős ellenszélben rendezik meg idén 30. alkalommal Budapest Pride-ot. Az évforduló alkalmából az esemény szervezői a Leányvállalat Kiadóval közösen egy erre az alkalomra készült kötetet adtak ki. Nagy örömünkre szolgál, hogy két írónk, Gerlóczy Márton és Karafiáth Orsolya is a szerzők között lehet. Gerlóczy Márton írásának részletét most meg is osztjuk veletek.