Mikecs Anna – Altató

Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Gerlóczy nagyanyjának, Jékely Mártának, és dédanyjának, Schéfer Idának az emlékirata adja. Az erdélyi családtörténetben úgy illeszkednek egymáshoz a női sorsok, mint a hajfonatban a szálak. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket.

A szerzőt Mikecs Anna, Jékely Márta elsőszülött gyermeke – Áprily Lajos szavaival, a „drága holt” – kalauzolja a háborúk dúlta, darabokra tört országban szétszakadó és a veszteségek után újra élni akaró család megrendítő krónikájának bemutatásában.

"Mennyi szeszélyesen váltakozó, legapróbb szeleteiben is foghatóan-láthatóan, anyagszerűen megjelenített színhely, ház, kert, utca, tájdarab! Mindegy, hogy Kolozsvár vagy Szentgyörgypuszta, Budapest vagy Enyed. Járt-e ott mindenütt a regény írója, vagy alapos filológus módjára naplókban, levelekben, szakmunkákban kutatott, ki tudja. S hogy csúsznak össze közelibb-távolibb időtartományok, ahogy az emlékezet, a munka anyaga rendeli. Szóval tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily-Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni." – Lator László   

"Lehet, hogy képzelődöm, de úgy érzem, nem élek sokáig, hisz annyiféle baj gyötör. Ez is sarkall arra, hogy leírjam furcsa életem – életünk – történetét gyermekeinknek, és talán az ő gyermekeiknek is." – Jékely Márta

"Jöjj velem aranyos, édes, kis unokám, drága utódom, fogd kezem és szaladj te is át velem a régen eltűnt szobákon, kerteken, amely az én életem, világom volt. Utakon, utcákon, városokon, légy velem!" – Schéfer Ida

Ha nem ismertem volna közelebbről a „Mikecs Anna Altató” című regény több szereplőjét, akkor is annak nevezném, ami: az évszázad regényének és a lovagiasság regényének. (Petrőczi Éva, Magyar Kurír)

A családi naplók és levelezések felhasználásával született Altató már-már megdöbbentőnek hat finom ecsetvonásaival. A kíméletlen őszinteség itt is alapvonás, de ezúttal egy olyan, túlzásoktól, karikírozásoktól mentes, olykor filozófiai mélységeket is megnyitó tudatfolyam tárul elénk, amelynek minden sora a női létezés kényszerű, hétköznapi magányáról tanúskodik. (Dézsi Fruzsina, ÉS)