A kommunikáció nem akkor kezdődik, amikor gyermeked kimondja az első szót. Nem is akkor, amikor először rád mosolyog, vagy amikor megérzed, hogy figyel rád. A kommunikáció valójában már jóval korábban indul: a várandósság hónapjaiban, amikor kisbabád mozgása először válik üzenetté számodra. A finom rezdülések, az első apró „lebbenések”, majd később a határozottabb rúgások mind-mind olyan jelzések, amelyekben a baba már kapcsolódik hozzád. A tested ritmusához, a hangodhoz, a légzésedhez. A várandósság kilenc hónapja tulajdonképpen a kommunikáció első fejezete.
A születés pillanata ezt a kapcsolatot mélyíti tovább. Gyermeked már az első másodperctől kommunikál veled: a sírásával, a testével, a tekintetével, a légzésével. Nem tudatosan, nem szavakkal, de nagyon is érthetően. És te is kommunikálsz vele: azzal, ahogyan megérinted, ahogyan ringatod, ahogyan ránézel, ahogyan megszólítod. A baba számára te vagy a világ első üzenete. A ritmus, amire ráhangolódik. A biztonság, amiben megnyugszik. A kapcsolat, amelyből később a beszéd megszületik.
A szülővé válás nem egy kész állapot, hanem egy folyamat. Te is tanulod a gyermeked jelzéseit, és ő is tanulja a tieidet. A kommunikáció ebben a közös tanulásban születik meg: amikor rájössz, hogy másképp mozdul a pocakban, ha nyugodt vagy, és másképp, ha feszültebb napod volt. Amikor a születés után felismered, hogy másképp sír, ha fáradt, másképp, ha éhes, és egészen másképp, ha csak ölelésre vágyik. Amikor először érzed, hogy megnyugszik a hangodra. Amikor a tekintete egyszerre keres téged, és egyszerre talál meg. Ezek a pillanatok nem látványosak, mégis ezekből épül fel a kapcsolat első nyelve.
A témához kapcsolódva ajánlom Náttán-Angeli Nóra és Formanek Zsuzsanna Hubby-különdíjas könyvét, a Születésmese – A bennem növekvő világ, amelyben a szülés története nem csupán egy biológiai folyamat, hanem egy mély, emberi utazás. A kötet elsősorban hüvelyi úton történő szüléssel foglalkozik, azonban ez esetben nem is a szülés és születés módján van a hangsúly, hanem azon a csodálatos úton, amelyen a baba, az édesanya és az édesapa együtt végigmennek – azokon a rezdüléseken, amelyekből kapcsolat lesz. Azokon a pillanatokon, amelyekből kötődés születik. És azon a felismerésen, hogy a kommunikáció nem egy mérföldkő, hanem egy folyamat, amelyben te is megszületsz szülőként.
Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán diplomáztam. 2019 óta dolgozom logopédusként magyar, francia és angol nyelveken a rendelőmben, valamint több hazai és nemzetközi intézményben – köztük a Lycée Gustave Eiffel de Budapest francia intézményben, a Delfino Óvodában, és a Móricz Dental fogászaton. Instagramon és Facebookon LogoDorka néven osztok meg edukációs tartalmakat, valamint folyamatosan bővülő videótárat is építek, amely a családokat segíti a minőségi, hatékony otthoni gyakorlásban – hiszen a terápiák egyik kulcsa éppen ez. Kiemelt területeim közé tartozik az ujjszopás és a cumizás is: a közvélekedés ezeket gyakran „rossz szokásként” bélyegzi meg, miközben a háttérben álló neurológiai és pszichés okokat sokan nem ismerik.Tartalmaimmal és gyakorlati útmutatóimmal abban segítek, hogy a szülők megértsék a jelenséget, lássák a friss kutatási eredményeket, és tudják, hogyan lehet mindezt szelíd, humánus módon elhagyni. Ugyanez a szemlélet vezérel a beszédindulás és a hanghibák témájában is: célom a tévhitek tisztázása, a tudatos ismeretterjesztés és annak hangsúlyozása, hogy a fejlődés útja legalább olyan fontos, mint maga a cél.
Kapcsolódó cikk
Hogyan jön a bolygóideg a logopédiához?
Az előző részben arról volt szó, hogy hogyan kapcsolódhatnak a megmaradt csecsemőkori reflexek az ADHD egyes tüneteihez, és hogyan jelezhet bizonyos viselkedés idegrendszeri éretlenséget vagy túlterhelődést. Most maradjunk továbbra is az idegrendszer világában, és nézzünk meg egy másik fontos szereplőt: a bolygóideget.
