A világon különböző szokások kapcsolódnak az új évhez. Itthon egyaránt velünk vannak keresztény és pogány hagyományok, elég, ha a vízkeresztre vagy a farsangi időszakra gondolunk. De milyen lehet azokban az országokban a január, ahol az első között lépnek át az újévbe? Nézzük, hogy mit tudhatunk meg a Hogyan éljünk japánul és Élj úgy, mint egy koreai című könyvünkből.
JAPÁN
Az az újév első napjai, azaz az osógacu (お正月) különösen fontosak Japánban. Az első hét napot a köznyelv macunoucsinak (松の内) nevezi, ami szó szerint azt jelenti, „a fenyő belsejében”, arra utalva, hogy fenyőágakat használnak díszítésre. Az ágak a hosszú életet és a rendíthetetlenséget szimbolizálják, mivel a hideg téli hónapokban is zöldek maradnak.
Az újév egyik legfontosabb szertartása a helyi szentély meglátogatása, és az ima a sintó istenekhez, hogy áldják meg a következő évet. Ezt a szertartást hacumódének (初詣) nevezik, aminek jelentése „az év első látogatása a szentélyben”. Ilyenkor vannak, akik a legjobb kimonójukat veszik fel: ezzel teszik színessé a látványt. Hazatérve egy másik hagyomány veszi kezdtetét. Egy különleges étkezés következik, amelynek neve oszecsi-rjóri (御節料理), ami szó szerint azt jelenti, „étel egy különleges alkalomra”, de egyértelműen az újévhez kapcsolódik. Az oszecsi-rjóri alapvetően egy bentó, amely sokféle ételt tartalmaz, és mindegyikük valamilyen módon kapcsolódik a szerencséhez.
A Japán kultúrára a mai napig meghatározták császári hatalomhoz kapcsolódó szokások, ünnepek. Ilyen császári házhoz köthető az Utakai Hadzsime (歌会始) nevű hagyományos versfelolvasás minden év januárjának elején. A Hogyan éljünk Japánul című könyv is írja, ilyenkor „bárki beküldheti a költeményét abban a reményben, hogy az ő műve lesz a kiválasztott, amit aztán hangosan felolvashat a császárnak. A japánok kedvelik az ilyesfajta kedves gesztusokat, melyek a saját kultúrájukhoz, történelmükhöz és hagyományaikhoz való kötődésüket erősítik.”
Ha személyesen is felfedeznéd Japán múltját, jelenét és világörökségi helyszíneit, ajánljuk az OTP Travel utazási Iroda csoportos útjait, amelyek segítségével jobban megismerheted a sógunok, a császári család vagy a gésák titokzatos világát Tokió és Oszaka felfedezése közben, de akár egy változatos körutazásra is elindulhatsz a felkelő nap országában!
Yamashita Shintaro festménye az Utakai Hadzsiméről. / Forrás: Wikipédia
A japán kultúra talán legismertebb része, a kimonó is szorosan kapcsolódik az újévhez. A kimonó a Meidzsi-korszak (1868–1912) és a Taisó-kor (1912–1926) idején mindennapos viseletnek számított. A nyugati típusú ruhákat, mint az öltöny és a kosztüm, csak irodai munkához vagy kivételes alkalmakkor viselték. Ennek ellenére a nyugati öltözködés gyorsan népszerűvé vált, főleg a második világháború után, amikor megjelent az úgynevezett hétköznapi öltözködés. Szép fokozatosan maga a kimonó lett ünnepi viselet. Szilveszterkor vagy a január közepi nagykorúság napján (amikor azokat a fiatalokat ünneplik, akik az előző évben töltötték be a huszadik évüket), esküvőkön és egyéb jeles napokon veszik fel. A kimonók ezért egyre díszesebbek – és egyre drágábbak lettek, hogy megfeleljenek az ünnepi viselet elvárásainak. A mindennapos viseletre szánt kimonók tulajdonképpen eltűntek a piacról.”
DÉL-KOREA
Dél-Koreában az újévet shinjungnak hívják. (신정) Csakúgy, mint Japánban az év első napjai itt is ünnepnapoknak számítanak, de a koreai hagyományok a kínai kultúrkörhöz kapcsolódnak, így ott a holdújévre, azaz a Seolra (설날) készül mindenki. Ahogy azt az Élj úgy, mint egy koreai című könyvben is olvashatjuk „a holdújév időszaka alatt a koreaiak tradicionális hanbok-viseletben (한복) ünnepelnek, továbbá felkeresik a rokonaikat, hogy ajándékot adjanak nekik, és leróják tiszteletüket az idősebbek előtt (olyasféle meghajlással, mint amit a menyasszony és a vőlegény mutat be az esküvőn a paebaek szertartás során), illetve meghallgassák az előttük álló új esztendőre vonatkozó tanácsaikat. A gyermekek is meghajolnak, és többnyire egy kis zsebpénzt is begyűjtenek az idősebbektől. Ezen a napon a koreaiak hagyományosan duck gukot (떡국 ízletes rizsleves szárított algával) fogyasztanak.”
Azt, hogy hogyan élj úgy, mint egy koreai a legjobban úgy tudhatod meg, ha meglátogatod ezt a lebilincselő országot. Az OTP Travel rendkívül tartalmas körutazásával felfedezheted a világ egyik legmodernebb városát, Szöult, de egyúttal megismerheted az ország ősi, természetközeli arcát is Gyeongju ősi romjai között járva. Ráadásul magyar idegenvezetővel teheted meg az utat, ami nagyban segít abban, hogy valóban a lényegre tudj koncentrálni.
Napfelketét néző dél-koreaiak / Forrás: Instagram, Korea Tourism Organization
A holdújév mellett érdemes megemlíteni dél-koreaiak egyik kedves újévi szokását. Bár az ország a világ egyik legfejlettebb gazdaságával rendelkezik és európai szemmel sok minden mesterkéltnek tűnik (pl.: a koreai emberek szépségápolási rutinjából fakadó már-már természetellenes módon ápolt bőr) az ország lakói a mai napig mélyen tisztelik a természetet. Egyik újévi szokásuk is ezt bizonyítja. Az év első napjai a dél-koraiak tömegesen utaznak barátjaikkal, rokonaikkal az ország keleti partvidékéra mennek, hogy lássák a napfelkeltét. Ennek az eseménynek az egyik legnépszerűbb helyszíne Busan vagy Puszan egyik legszebb a Haedong Yonggunsa-szentélye, amelynek építése 1376-ra tehető, Korea kevés tengerparti temploma közé tartozik. Puszan északi részén, egy tengerre nyíló sziklakiszögellésen áll, nem meglepő tehát ez a kiemelt figyelem.
Kövesd Facebook- és Instagram-oldalunkat, olvasd a Scolar Magazint januárban is, ahol többek között arról olvashatsz, hogy hogyan telik az új év a világ egyes pontjain, és milyen szokásokat érdemes eltanulni a Távol-Kelettől vagy épp az izlandiaktól. Kommenteddel egy 5 könyvből álló csomagot is nyerhetsz. Részletek a közösségimédia-oldalainkon.
Kapcsolódó cikk
A böjt áldásai, avagy hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat legjobban?
A magyar konyháról ódákat lehet zengeni, viszont az is igaz, hogy a hazai fogások nem tartoznak a legegészségesebbek közé. Az elmúlt években viszont egyre többen próbálják újrafelfedezni, újraalkotni a sokszor elfeledett hagyomány ízeket. Hasonló folyamat indult el a kétezres évek elején Koppenhágában annyi különbséggel, hogy a dán gasztronómiára még a 20. században sem volt túlságosan változat. De mi történt azóta? Megtudhatod a Gasztroutazások Koppenhágáról szóló fejezetéből.
