Mitől lesz egy film érzéki? Elsőre talán azt gondolnánk, hogy mindenekelőtt az izzó erotikától vagy a szenvedélyes romantikától, pedig a fogalom ennél jóval gazdagabb. Ezért sokszor azok a filmek is alkalmasak lehetnek egy nyári filmezéshez, amelyeknek nem az amerikai stúdiók által gyártott romantikus, ún. limonádé alkotások közé tartoznak, de csodálatos képi, rendezői megoldással mutatják be az érzelmek kavalkádját. A filmrendező, filmesztéta Lichter Péter 52 érzéki film című kötetében egy sor ilyen különleges és értékes alkotást vett sorra. Ezek közül válogattunk ki most 3+1-et.
Szerelemre hangolva
Ez a film sem a csavaros cselekménye miatt kerül fel folyton a „minden idők legjobb” filmjeit felsoroló listákra: az 1962-ben, Hongkongban játszódó történet középpontjában egy széteső házassága magányából a regényírásba menekülő férfi, Chow (Tony Leung) és közvetlen szomszédja, egy szintén megcsalt és talajt vesztett nő (Maggie Cheung) áll, akik lassanként egymás mellé sodródnak és felismerik a másikban a rokon lelket. Az alaphelyzet melodrámai súlyát és melankóliáját az adja, hogy bár vonzódnak egymáshoz és keresik a másik társaságát, mégsem válnak szeretőkké, mert „nem akarnak olyanok lenni, mint a többiek”. Vagyis Su és Chow a szerelmi beteljesülést ígérő boldogság helyett valamiféle ködös morális iránytűt követve inkább benne maradnak a boldogtalanságban. A rendezőt és bohém operatőrét nem a történet érdekelte, hanem a karakterek közötti érzelmi feszültség: mindent megtettek, hogy ez ki is csapódjon a film stílusán.
Két szerető
Lichter Péter szerint a Két szerető Gray legjellegzetesebb filmje, annak ellenére, hogy műfaji szempontból ez a munkája a legsemlegesebb, talán a melodráma az a zsáner, ahová a leginkább besorolható. A film középpontjában a felnőni nem nagyon tudó, harmincvalahány évesen még mindig a szüleinél lakó, rendívül érzékeny Leonard (Joaquin Phoenix) áll, aki két csinos nő között őrlődik: egyrészt ott van Sandra (Vinessa Shaw), édesapja üzlettársának lánya, aki különösebb fordulatok nélkül a barátnője lesz, másrészt pedig ott van Michelle (Gwyneth Paltrow), a szomszédja, akiért viszont megbolondul, ám a lány láthatóan nem viszonozza Leonard érzéseit. A történet alapképlete tehát nem kimondottan bonyolult, és a kifutása sem tartogat őrült meglepetéseket, ám nem is emiatt vált Gray egyik legjobbjává: az alapvetően banális szerelmiháromszög-történetet a rendező a rá jellemző atmoszferikussággal tálalja. Az elkapott pillantásokban, Leonard vágyakozásának csendes melankóliájában, a sárgás fényben derengő, félhomályos szobákban elsuttogott intim beszélgetésekben ölt testet. Korábban nagyon ritkán ragadták meg filmen ilyen érzékletesen azt az érzést, amikor az ember bezáródik viszonzatlan szerelmének magányába: erre csak egy olyan formaérzékeny rendező képes, mint James Gray.
Amélie csodálatos élete
A film egy magányos, huszonéves lány (Audrey Tautou) történetét meséli el, aki a környezetében élők mindennapjait varázsolja kreatív praktikákkal boldogabbá, miközben ő maga is megtalálja a szerelmet egy szintén magányos (és hozzá hasonlóan különc) srác, Nino Quincampoix (Mathieu Kassovitz) személyében. Az Amélie narratívája a két kisközösség figuráinak történeteit bemutató epizódok füzéréből épül fel: minden mellékszereplő külön univerzumot kapott, saját hóbortokkal és furcsaságokkal. A mikroközösségen túl mintha a külvilág csak egy festői háttér lenne, egy mutatós képeskönyv, amelyben még a tragikus hírek is (mint Lady Diana halála) abszurd mesévé transzformálódnak.
Egyszerűen hiba Jean-Pierre Jeunet filmjén számonkérni azt, amit láthatóan nem akar: ez pedig a valóság hiteles ábrázolása. Az Amélie pontosan olyan alternatív univerzumban, egy mesterséges világban játszódik, mint a rendező korábbi filmjei. Bár Jeunet-nek a giccshez és a vásári humorhoz kellett nyúlnia ahhoz, hogy nagy tömegeknek tudja megmutatni – Jonas Mekast idézve – a „szépség röpke pillantásai”-t, de ez az áldozat számomra elfogadhatónak tűnik. Az Amélie csodálatos élete minden naivitása és redundanciája ellenére nagyon is szerethető lett: hasonlóan érzéki limonádé, mint azok a direkten túlzó filmek, amelyek valamiféle campesztétikát működtetnek.
Étel, ital, férfi, nő
A fantasztikus című Étel, ital, férfi, nő a gasztronómiai filmek és a családi drámák ritka ötvözete: szerencsére egyik „műfaj”-nak sem szentel nagyobb hangsúlyt a másik kárára. A film középpontjában egy megözvegyült szakács, Zhu (Lung Sihung) áll, aki a maga teszetosza módján próbálja a három fiatal és csinos lánya életét az általa helyesnek gondolt mederben tartani. Persze meglehetősen nagy szakadék tátong aközött, hogy ő és a gyerekei mit tartanak „megfelelő” életútnak, ezért a történetet a kimondatlan érzelmek, a meg nem vallott vágyak és álmok, illetve az összekuszált sorsok hálózatában való navigálása határozza meg.
A teljes mértékben evés- vagy főzésközpontú filmekkel sokszor az a bajom, hogy az erotikus finomsággal lefényképezett kajasnitteken és a gőzölgő konyhák illatos atmoszféráján túl nem nagyon tudnak mélységgel szolgálni. Egy ügyesen elkészített gasztrofilm úgy viszonyul a YouTube-on elérhető főzős videókhoz, mint egy érzéki szerzői film a Pornhubhoz: jóval nagyobb energiát szentel a karakterek közötti dinamikáknak, mint a kajapornónak. Ezt az analógiát követve Lee filmje szinte szemérmes erotikájú: a főzés (és persze az evés) egyfajta dramaturgiai habarcsként tartja össze a komplex családi történetet.
Kapcsolódó cikk
Apám mindig azt mondogatta, „ne hidd, hogy itt nem ismétlődhet meg” – Interjú Tod Lendinggel
Az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Tod Lending a tengerentúlon producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként már letette a névjegyét. Első könyvével, Az esernyőkészítő fia című történelmi regényével most az olvasók szívébe kíván beférkőzni. A kötetről Heather Morris, Az auschwitzi tetováló bestseller szerzője is elismerően beszélt, „erőteljesnek és szívfacsarónak” jellemezte a történetet. A könyv főszereplőjéről, kelet-európai gyökereiről és olvasásélményeiről kérdeztük szerzőnket, továbbá ezek mellett arra is választ kaptunk, hogy vajon filmként vagy könyvként fogalmazódott meg benne a történet? Tod Lending az USA-ból válaszolt kérdéseinkre.
