Mi a madzsar?
Kiadás éve | 2009 |
Szerkesztette | Illés Andrea |
Kötés típusa | keménytáblás, cérnafűzött |
Oldalszám | 256 |
Szerző: | Margittai Gábor |
|
|
ISBN | 9789632441283 |
Elérhetőség: | Átmenetileg nem rendelhető |
Leírás
Magyar tudatú néptöredékek Ázsiában, Afrikában, Európában. (Közel 150 sajtófotóval!)
Sok ezer kilométerre a Kárpát-medencétől, Törökország, Kazakisztán, Egyiptom és Franciaország területén élnek olyan népcsoportok, akik évszázadok óta töretlenül hiszik, hogy ősapáik egykor Magyarország területéről származtak el, illetve a magyarsággal rokonságban állnak. Törökországi madzsarok, egyiptomi magyarábok, kazakisztáni madjarok, provence-i városlakók egymástól kontinensnyi távolságban, gyökeresen eltérő történelmi háttérrel titkos szatellitként keringenek a magyar história vonzásában. Kik ők? Mivel magyarázható apáról fiúra hagyományozódó kötődésük a magyarsághoz?
Margittai Gábor újságíró e kérdésekre kereste a választ – s miként rendkívül izgalmas kötete tanúsítja, meg is találta. Madzsarok, magyarábok és provence-i „magyarok” valószínűleg az oszmán rabszedés áldozatai – a kazakisztáni madjar törzs „felfedezése” azonban az őshazakutatással és Julianus volgai magyarjaival való kapcsolatot veti fel. Madzsarok, magyarábok, madjarok – ők a „legkülső magyarok”, a legszélső gyűrű a „csángósodás” naprendszerében, akiket az eltávolodás, az elveszettség és a mégis-megmaradás metaforájaként értelmezhetünk.
A szerző két évet szánt arra, hogy felkeresse az „őshazájuktól”, saját kultúrájuktól elszakadt népmaradékokat. S ahogy bejárta a törökországi Macarköytől észak-Mezopotámián át a kazak pusztákig a fél világot, annyit tanult az emberekről, kisebbség és többség viszonyáról, gyógyíthatatlan sebekről és nemzeti mítoszokról, mint sehol máshol a világon.
Természetesen sem a törökföldi „madzsarok”, sem az afrikai „magyarábok”, sem a kazakisztáni „madjarok”, sem a modern provence-i városlakók nem ütnek el környezetüktől, ugyanolyan törökök, núbiaiak, délfranciák vagy kazakok, mint akárki más a körzetükben. Ugyanolyan a tárgyi kultúrájuk, ugyanazok a dalaik, ugyanolyan a bőrszínűk – az azonosságtudatuk azonban gyötrően és megmagyarázhatatlanul más. Talán mindössze egyetlen árnyalatban, de különböznek környezetüktől. Mégis befogadó közegükkel együtt sodorhatja el őket a történelem – akár hajdan a mongol birodalomba erőltetett volgai magyarságot. E veszélyeztetett, talán utolsó óráikat élő peremnépek már önmagukban, billenékeny helyzetüknél fogva is rászolgálnak a kisebbségi lét iránt érzékeny riporter és az olvasók figyelmére.