Magyarországból tett velencei utazás (Bárándy Gergely jegyzeteivel)

„…kiindultam Magyarországból, s keresztülutazván Horvát, Stiria, Karniolia, Karintia és Isztria tartományokon, érkeztem Tergyeszt be, a császári-királyi messze terjedett birodalomnak legnevezetesebb tengeri kereskedővárosába. Itten kevés ideig múlatván, az Adriatikumi-tengernek öblén általhajóztam Velencébe” – ekképp adta hírül kortársainak s az utókornak a XVIII. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András úti kalandozásának történetét. Megannyi érdekesség, korabeli szokások, elfeledett helyszínek elevenednek meg az egyik legkorábbi, magyar nyelven lejegyzett „útikönyv” lapjain.

Részlet Bárándy Gergely előszavából:

„Amikor az olvasó kezébe vesz egy-egy velencei útleírást, megszokta, hogy a jobb könyvek a nevezetességeken túl a velencei szokásokról, a hajdanvolt Velencei Köztársaságról, a város történelméről, legendás kormányzati rendszeréről, a sokat bírált, de a múlt részét képező állami inkvizícióról is tájékoztatást nyújtanak. A Magyarországból tett velencei utazás külön érdekessége, hogy a szerző az 1100 éves múltra visszatekintő Velencei Köztársaság bukása előtt két évvel járt az államban, így Tót-Váradi Kászonyi András egyike azon kevés magyar útikönyvírónak, aki szemtanúja volt Velence állami létének, és nem csupán a Habsburg Birodalom vagy Olaszország egyik településeként ismerte meg a »lagúnák városát«. Rajta kívül Kiss István ferences szerzetes járt közvetlenül azelőtt a városban, hogy Napóleon seregei örökre véget vetettek Velence önálló államiságának. A könyv történelmi értékét, érdekességét ez jelentősen emeli. így a szerző nemcsak »ír« a Velence palotáit és sikátorait belengő történelemről, hanem az olvasót a város soha el nem tűnő dicsőségébe kalauzolja.”