Ha szeretnénk a gyerekek számára olyan könyvet választani, ami nemcsak szórakoztató, hanem logopédiai szempontból is hasznos, akkor a következő három könyvet mindenképpen érdemes fontolóra venni, mivel ezek megfelelő módon segítik a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését. A szókincsbővítés, a klasszikus mesék, és a képeskönyvek jelentőségének szempontjából közelítem meg a témát. Bízom abban, hogy ezek új megvilágításba helyezik majd a könyvek válogatása során mérlegelt szempontokat. GÓLICS DOROTTYA LOGOPÉDUS CIKKE
A mesék hatalmas szerepet vállalnak gyermekünk szókincsbővítése, képzelőereje és még számos hasznos, főként a későbbiekben gyümölcsöző készség fejlődésében. Például ilyen terület a memória is, melynek több területét is igénybe vesszük nap mint nap – a látott és hallott információk megtartása rövid vagy hosszú távon. Amikor mesét olvasunk, velünk is kapcsolódik a hallgató, nem kizárólag a történettel, ezért igazán fontos, hogy milyen könyvet választunk.
A szókincsbővítés akkor a leghatékonyabb, ha történetekben, játékban, valós társas helyzetekben találkozik a gyermek új szavakkal. Biztos tapasztaltuk sokan, hogy az utazások alkalmával, vagy egy állatkerti látogatást követően hirtelen megugrik a szókincs, vagy beszédesebb lesz gyermekünk.
A Karácsonyi mese című könyv rendkívül jó választás lehet, amennyiben szeretnénk a szókincsbővítésre fókuszálni, mivel Takács Viktória könyvében különféle történeteknek köszönhetően ismerhetünk meg egy-egy hagyományt. A karácsonyi készülődés hangulata elevenedik meg, így gyermekünk nemcsak egy mesén keresztül kapcsolódhat a mindennapi ünnepi tevékenységekhez, hanem át is élheti őket napról napra. Igazán jónak tartom szakmailag és anyaként is, ha mesével tudjuk támogatni a mindennapi történéseket egy-egy időszakban, hiszen így a mesélővel, a történettel, és a valós helyzettel egyszerre kapcsolódik a gyermek.
Az utóbbi időben elbillent a mérleg a modern mesék irányába, ami akkor lehet gond, ha kizárólag ilyet hall a gyermekünk. A modern mese nagyon jó választás, ha az a célunk, hogy gyermekünk minél inkább kapcsolódni tudjon a mindennapi történésekkel. Ehhez jó lehet egy könnyed olvasmány rövidebb mesékkel, mindennapi szituációkkal és mai nyelvezettel.
Ezzel szemben a klasszikus mesék valódi nyelvi kihívást is jelentenek, mivel hosszabbak a mondatok, a szókincsük összetettebb, és a történetek bonyolultabb szálakon futnak.
Ilyen például a Hol volt, hol nem című kötet. Úgy vélem, a modern kortárs és a klasszikus mesék egymást kiegészítve adják meg mindazt, ami szülőként célunk a mesékkel a szókincsbővítésen túl, a nyelvi fejlődést is figyelembe véve. Együtt adják a legteljesebb nyelvi tapasztalást gyermekünk számára, aki így a nyelvet játékos, természetes módon sajátíthatja el.
Vegyünk kezünkbe egy mesekönyvet, és egy kizárólag képeket tartalmazó képeskönyvet! Kezdjünk el mesélni belőle gyermekünknek. Figyeljük meg, miről mesélünk, és javaslom, hogy ezután folytassuk a cikkem olvasását. Mindezt azért kérem, mert szeretném, ha friss tapasztalatunk lenne arról, amit a következő sorokban írok. Saját hiteles tapasztalatunk által tudatosulhatnak olyan dolgok, amelyek eddig talán nem.
Amikor képeskönyvből mesélünk, a képről beszélünk, leírjuk, mit látunk rajta, milyen hangja van, hogy néz ki, milyen színű, mekkora, tehát leíró stratégiát alkalmazunk. Ezzel szemben, amikor mesekönyvet olvasunk, mint például az Ünnepváró családi mesekönyv, a történetet olvassuk, akkor is, ha ez egy pár mondat a kép alatt, és akkor is, ha fél-egy oldalnyi a történet. Ekkor teret nyernek az ok-okozati összefüggések, belehelyezkedünk a történetbe, sőt elképzelhető, hogy módosítjuk néhol, vagy kiegészítjük saját történetekkel. Mindkét esetben beszélgethetünk gyermekünkkel a látottakról és a hallottakról, így a beszélgetés mindkét esetben egy picit árnyaltabb lesz, más-más szempontból.
Bízom abban, hogy a fentebb általam ajánlott könyvek segítenek a válogatásban, és útravalóként szolgál mindaz, amit megfogalmaztam, vagy legalább gondolatébresztőként, és sikerült néhány olyan nézőpontot is megvilágítanom, amivel eddig talán nem találkozott a kedves olvasóm.
Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán diplomáztam. 2019 óta dolgozom logopédusként magyar, francia és angol nyelveken a rendelőmben, valamint több hazai és nemzetközi intézményben – köztük a Lycée Gustave Eiffel de Budapest francia intézményben, a Delfino Óvodában, és a Móricz Dental fogászaton. Instagramon és Facebookon LogoDorka néven osztok meg edukációs tartalmakat, valamint folyamatosan bővülő videótárat is építek, amely a családokat segíti a minőségi, hatékony otthoni gyakorlásban – hiszen a terápiák egyik kulcsa éppen ez. Kiemelt területeim közé tartozik az ujjszopás és a cumizás is: a közvélekedés ezeket gyakran „rossz szokásként” bélyegzi meg, miközben a háttérben álló neurológiai és pszichés okokat sokan nem ismerik.Tartalmaimmal és gyakorlati útmutatóimmal abban segítek, hogy a szülők megértsék a jelenséget, lássák a friss kutatási eredményeket, és tudják, hogyan lehet mindezt szelíd, humánus módon elhagyni. Ugyanez a szemlélet vezérel a beszédindulás és a hanghibák témájában is: célom a tévhitek tisztázása, a tudatos ismeretterjesztés és annak hangsúlyozása, hogy a fejlődés útja legalább olyan fontos, mint maga a cél.
A szerző további cikkei
Az olvasástanulás kulisszatitkai
Sok óvodás izgatottan várja az iskolát, és bár az első hetekben néhányan akadályokba ütközhetnek, ezek természetes lépések a fejlődés útján. Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy az elérendő cél egy dolog, viszont az, hogy az odáig vezető utat élvezetessé tegyük, talán még fontosabb. Logopédus tippek és hasznos könyvek, amik karácsonyi ajándéknak is tökéletesek.
