Leírás
Mi, gépek
Az Egyesült Királyság elvesztette a Falkland-szigeteki háborút, Margaret Thatcher Tony Benn-nel harcol a hatalomért, Alan Turing, a modern számítógép-tudomány atyja áttörést ér el a mesterséges intelligencia kutatásában – a nyolcvanas évek alternatív Londonjában piacra dobják az első sorozat élethű emberi robotot. Charlie célok nélkül sodródik, amikor új lakó költözik a szomszédba: Miranda. A fiú elhatározza, hogy örökségéből megvásárolja az egyik Ádámot, és Mirandával együtt programozza be a személyiségét, hogy így kerüljön közelebb a lányhoz. Ádám szép, erős, okos és jólelkű – hamar szerelmi háromszög alakul ki közöttük. Miranda múltjából szörnyű titokra derül fény, és hármójuknak súlyos morális dilemmával kell szembenézniük. McEwan egyszerre nyugtalanító és szórakoztató regénye számos kérdéssel szembesíti olvasóját: Mi teszi emberré az embert? A tettek vagy az érzések? Megértheti-e egy gép az emberi lélek működését? A provokatív és borzongató történet arra is figyelmeztet, hogyha az ember túl messzire megy a technikai fejlődés útján, előfordulhat, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás…
Tejes
Ebben a nevenincs városban érdekesnek lenni veszélyes. Elbeszélőnk, középső nővér mindent el is követ, hogy édesanyja előtt titokban tartsa talán-fiújával való kapcsolatát, a közösség előtt pedig azt, hogy Tejes megkörnyékezte. Ám amikor a sógora, első sógor neszét veszi a vívódásának, szárnyra kap a szóbeszéd, és középső nővér egyik napról a másikra „érdekessé” válik. Pedig éppen erre vágyott a legkevésbé. Mert aki érdekes, arra odafigyelnek, és akire odafigyelnek, az sehol sincs többé biztonságban.
A Man Booker-díjas Tejes a pletykák és a szóbeszéd regénye, a hallgatás és a szándékos meg nem hallás regénye – a végzetes következményekkel járó tétlenség regénye.
A zongoratanárnő
Erika Kohut, a zongoratanárnő kettesben él anyjával, aki zongoraművésznek szánta, és rákényszerítette, hogy minden egyéb vágyát a karriernek rendelje alá. Az elszigeteltség és az érzelmi megnyomorítottság miatt a nő képtelen rátalálni szexuális identitására. Amikor viszonyt kezd az egyik tanítványával, rájön, hogy már csak a szenvedésben és a büntetésben tudja megélni a kéjt. „Az idő múlik, mi pedig múlunk vele. A sajtbúra üvege alatt összezárva egymással, Erika és a mama. A búra csak akkor emelkedik föl, ha valaki kívülről megfogja az üveggombot, és felfelé húzza. Erika egy időtlen, kortalan, borostyánba dermedt bogár. Nincs története, és nem történik vele semmi. Ez a bogár már rég nem képes se csúszni, se mászni. Erika belesült a végtelenség sütőformájába.”
Vágy
A norvég regény Vibeke és Jon története. A fiatal egyedülálló anya és kilencéves kisfia nemrég költöztek egy kicsi és távoli északnorvég városba, ismerőseik alig vannak, magányosan élik életüket. E magány a kapcsolatukat és lelkük legmélyét is áthatja, noha mindketten görcsösen vágynának a szeretetre. A regényben Jon születésnapja előtti estét követhetjük nyomon. A szürke hétköznapokat élő városkába színes utazó vidámpark érkezett. Jon egyedül megy el otthonról, hogy a szomszédoknak eladja a helyi sportegyesületet támogató tombolajegyeket, ezalatt Vibeke a könyvtárba igyekszik – gondolatai egy férfi körül járnak. Anya és gyermeke nem tudnak egymásról – csak elbeszélnek egymás mellett, s nézik egymás és mások életét. Innen követjük nyomon kettejük különálló utazását egy fagyos téli éjszakán át. Østravik letisztult, sallangmentes nyelvezetének és különleges narrációjának feszültségteremtő ereje példátlan, művét szinte szétfeszíti az egyre növekvő nyugtalanság és nyers rettenet. Nem tudjuk, hogy krimibe fordul-e a rideg táj, a fagyott kapcsolatok és a meg nem értett vágyak leírása. Az írónő vibráló prózája tökéletesen érzékelteti a megfáradt, szerelemre vágyó anya és a szeretetéhes, feszültségekkel teli gyermek külön-külön világát, az emberek közötti és az emberen belüli mérhetetlen távolságot – s azt, hogy a távolságnak végzetes következményei lehetnek.