Leírás
„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.”
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Skåber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.
Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk.
Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?
Linn Skåber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.
Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk.
A Szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Skåber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság.
Ismét megdöbbentett, hogy a sok területen tehetséges Linn Skåber mennyire jól ír szépirodalmat (...) A Szívem egy bezárt bódéhoz hasonlóan ezt a könyvet is Lisa Aisato illusztrálta. A maguk humoros, megható és pozitív életszemléletével remekül illenek egymáshoz.”
(Kathrine Krøger, Dagbladet)
„Milyen csodálatos könyv! Szívmelengető és szép, fájdalmas és szomorú, de időnként nagyon vidám is. Linn Skåber könnyedén és fesztelenül ír, szinte látni a szeme ragyogását a sorok között. A könyvet olvasva visszavágyunk a koronavírus-járvány előtt megszokott, felnőtt életünkhöz.”Trine Saugestad Hatlen, VG
Vélemények
Írja meg véleményét!
2025. 04. 25.
Mindig azt hallottam az idősektől, csak sose öregedj meg. Igaz ez a mondás erre a könyvre. Igaz, hogy könnyen lehet vele haladni, de számomra nagyon szomorú. Az elmúlás, az öregség, az elválás, a magány, az egyedüllét, a gyász, a megcsalás. Amikor valaki hirtelen egyedül marad, nem tud magával mit kezdeni. A család már nem fogja mindennap rányitni az idősre az ajtót, mert mindenkinek megvan a saját kis élete, ritmusa.Egyedól kell mindeninek megbirkóznia ezzel a nehéz dologgal.Szerencsések azok, akik öregségükre találnak egy új társat, vagy egy új hobbit, aminek hódolhatnak. Ez új színt vinne az életükbe. Azt gondolom, hogy bárki, aki elmúlt X éves, még nem öreg, csak, ha annak hiszi magát.Kell az embereknek az új impulzus, hogy érezzék magukat fontosnak.Az illusztrációk most is meghökkentőek, félelmetesek.
2025. 04. 23.
Tele van a felnőttséggel járó nehézségekkel és fájdalmakkal, mégis életszagú. Gyönyörűek az illusztrációk.
KRITIKÁK, INTERJÚK
Jelölje be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretne tenni!
A szerző további művei
Ezeket is ajánljuk:
