Szenior futóbajnok, matematikatanár, sztárprofesszor, pikáns regények írója, szenvedélyes kertész és mindenekelőtt egy végtelenül derűs, boldog ember. Ő a 98 éves Obádovics J. Gyula, aki a Highlights of Hungary egyik idei kitüntetettje. Balatoni házában kerestük fel, hogy meséljen élete legszebb, legfontosabb pillanatairól, és megossza velünk az évtizedek alatt felhalmozott bölcsességet. KRÁLL BERNARDA INTERJÚJA
A cikk eredetileg az Index.hu-n jelent meg 2025. 12. 20-án.
Tavaly nyáron Obádovics J. Gyula szenior országos bajnok lett 100 méteres síkfutásban. 91-92 éves sportolókkal állt rajthoz, mert a 95+-os kategóriában ő volt az egyetlen induló. A 98 éves doktor, kandidátus, tanszékvezető, professor emeritus ma egyedül, de nem magányosan él takaros balatoni házában, saját diópálinkával kínálja vendégeit, és temérdek mosollyal, rengeteg anekdotával mesél arról, milyen volt bunyevác gyerekkora; hogy került gimnáziumba; mi indította a matematika felé; hogy harcolt meg egy Skodáért; mi a hosszú élet titka; mivel küzdött a legtöbbet.
Mi az a J betű a vezetékneve után?
Elsősorban József vagyok, ami az apám neve. Engem lánynak vártak, kicsit csalódtak is, mikor megszülettem, apám meg nem akarta a nevét adni nekem, a Józsefet, mert félt, hogy nagy gazember leszek, és besározom a nevét. De a ferences atya – a keresztapám szerint – több misebort ivott a kelleténél, és a Józsefet írta első keresztnévnek, mivel márciusi születéssel ezt a szentet hoztam magammal.
Igaz, hogy sokáig nem is beszélt magyarul?
Igen, bunyevác dédnagymamám nevelt, mert szüleim a munka miatt nem sokat voltak otthon. Mikor óvodába kerültem, akkor derült ki, hogy körülöttem mindenki más nyelven, magyarul beszél, de két hét alatt megtanultam. Dédnagymamám csodálkozott is otthon, hogy milyen nyelven halandzsázok. Bunyevác kérdéseire magyarul válaszoltam. Amit hallottam, megjegyeztem, ez később is így volt...
A dédnagymama is hosszú életű volt?
98 éves koráig élt, anyám majdnem betöltötte a százat, mikor itt, ebben a házban elaludt, apám a 97-et érte meg. Az átlagéletkor nálunk a 98 év.
Obádovics J. Gyula 2025. december 11-én / Fotó: Papajcsik Péter / Index
A véletlenek matematikája
Most egyedül él itt?
Igen, de a lányaim rendszeresen jönnek. Kati, Éva és Csilla, ők is a matematika felé indultak. Kati számítógépes oktatási anyagokat is szerkesztett, matematika–fizika szakos tanár, Éva matek–fizikán kezdte, majd matematika–technika szakon végzett, Csilla a soproni egyetemen lett egyetemi tanár, és a lovaglás a szenvedélye, saját lovai is vannak. Tizenhárom unokám és tizenkilenc dédunokám van, ha együtt vagyunk, 45 tányér kerül az asztalra.
Ők már követhették az ön példáját, de önnek honnan jött a matematika iránti szeretet?
Hát, ez egy óriási véletlen, nem akartam én matematikával foglalkozni. Már kiskoromban megtanultam szántani, vetni, mindent a bajai ház körül, otthon is akartam maradni, nem akartam továbbtanulni. Apám kőműves volt, egész héten dolgozott valahol Baja környékén, vasútállomásokon, templomokon. Nagyapámmal együtt laktunk, ő tett fel a lovas kocsira 10 éves koromban, a 4 elemi után, hogy elmenjünk beiratkozni a bajai gimnáziumba. De 100 pengő volt a beiratkozás, és mivel a szomszéd Julcsa néni előhasi tehene volt 80 pengő, mondta nagyapám, hogy ez így egy kicsit drága, megnéztük a polgárit inkább, oda csak 5 pengő volt a felvétel. Be is kerültem, és lett egy előhasi tehenünk is, Cifra. Az A osztályban, ahova jártam, kitűnő tanárok oktattak, például a Faust fordítója, Hódsághy Béla. Sok mindent megtanítottak, még asztalosmunkákat is, közben pedig hódoltam nagy szenvedélyemnek, az olvasásnak. Ekkor még az irodalom érdekelt, verseket is írtam.
Obádovics J. Gyula természettudományi, műszaki doktor, a matematikatudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi tanár, professor emeritus. Harminchárom könyv, harminc egyetemi jegyzet és közel hatvan tudományos publikáció szerzője. Számos kiadást megért Matematika című tankönyve – „az Obádovics” – mára fogalommá vált, nemzedékek nőttek fel rajta. Neki köszönhetjük a számítástechnika oktatásának megszervezését Magyarországon, és a matematika állításainak, elveinek érthető, sokak számára befogadható megfogalmazását, valamint a mérnökképzésben a korszerű matematikaoktatás bevezetését.
Jelenleg Balatonszárszón él. Életét számos unoka, dédunoka aranyozza be. Életéről 90. születésnapjára megjelent önéletrajzi írásából még többet megtudhatunk hazánk egyik legismertebb matematikusáról.
Voltak otthon könyvek?
Nem, csak a bunyevác imakönyv és a kalendárium, de az uzsonnapénzemből az antikváriumban vettem matematikakönyvet is magamnak a tarzanos, indiános, idegenlégiós és vadnyugati könyvek mellett. Mikor megláttam a plafonig érő iskolai könyvtárat, elhatároztam, hogy minden pénzem könyvekre költöm. Így lett ma 2000 kötetes könyvtáram.
Melyik volt a kedvenc tantárgya?
Az irodalom mellett a matematika, mert azt nem kellett tanulni. Aztán mikor befejeztem a polgárit, jött a kérdés, maradhatok-e én is otthon, mint a 4 évvel idősebb bátyám, aki gazdálkodott. De nem, a föld nem tart el minket, mondta apám, és mennem kellett, vagy inas leszek, vagy továbbtanulok. Egy barátommal mentünk a bajai Közgazdasági Fiúiskolába beiratkozni, de itt gyerekként kezeltek minket, azt mondták, szülő nélkül nem vesznek fel. Az utca túloldalán azonban, az Állami Líceum és Tanítóképzőben az igazgató egy rövid, magázódva folytatott beszélgetés után egyből felvett, és a líceum első osztályába beiratkozhattunk. Az út másik oldalán még gyerekek voltunk, itt már felnőttek lettünk. Egy évig licisták voltunk, de akkor hirtelen sok tanítóra lett szükség, és áttettek minket a tanítóképzőbe. Én lettem a „p” betű oktatója. De nem adtak líceumi érettségit. Mikor az oroszok megszállták Baját, aranyjelvényes szertornavizsgára készültem épp, hát a felfordulás miatt az nem sikerült, így ezüstjelvényes maradtam.
Hogy lett érettségije?
Összefogtunk többen, hogy letehessük, de csak szeptemberben sikerült. Akkor már elkezdtük az egyetemet is.
Melyiket?
A Pázmányt, ahol irodalom szakra a felvételhez latinnal és göröggel kiegészített gimnáziumi érettségi is kellett. Az én líceumi érettségimmel csak rendkívüli hallgatónak iratkozhattam be. De a szabályzat szerint ha leteszem a különbözeti vizsgát matematikából, fizikából és egy idegen nyelvből, akkor felvesznek matematika–fizika szakos rendes hallgatónak. Fél évig nyomorogtam minden támogatás nélkül, tanultam, de nyelvnek az oroszt akartam. Sikerült is elérni, az érettségi tételem a következő volt: A cári Oroszországban a bojárok hogy foglalkoztatják nyáron a színészeket, ezt a cikket kellett lefordítanom oroszról magyarra. Magyarról oroszra a négy évszakról kellett dolgozatot írni, az jól ment.
Azután jött a matematika szerelme?
Fizikus akartam lenni, atomfizikai, kvantumfizikai problémákkal foglalkoztam. De a kutatások folytatásához el kellett volna mennem Svájcba, azt nem akartam, úgyhogy átnyergeltem a matekra, amihez csak ceruza és papír kellett.
Olvasd tovább a beszélgetést az Index.hu-n!
Kapcsolódó cikk
A böjt áldásai, avagy hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat legjobban?
A gyógyászati célú, valamint az időszakos vagy intervallumböjt előnyei lenyűgözők: mindkét böjtforma könnyen végrehajtható, nagyon hatékony betegségek kezelésében és megelőzésében, kibírható, olcsó, hosszú távon pozitív hatással van a testsúlyunkra, jobb életminőséget és nagyobb étkezési élvezetet biztosít. Mindezeken felül minden valószínűség szerint a hosszabb élethez is hozzájárul.
