Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Janne Teller volt, aki legújabb regényében az izraeli-palesztin konfliktusról ír egy ENSZ-diplomata apa és tragikus körülmények között elhunyt lánya történetén keresztül. A szerzővel a szavak és a tettek erejéről beszélgettünk, de természetesen az idén 25 éves világsiker, a Semmi is szóba került.
Bakó Sára cikke 2025. október 08-án jelent meg a Könyves Magazinon.
Janne Teller dán íróval korábban beszélgettünk már a hazájában betiltott, majd nemzetközi bestsellerré lett Semmiről, amelyben egy csapat gyerek az élet értelmét kutatja, mígnem a kísérlet visszafordíthatatlan tragédiába torkollik. A korábban az ENSZ-nél dolgozó szerző ezúttal személyes élményeit is felhasználta az íráshoz: legfrissebb regényének hőse egy diplomata, aki ki akarja deríteni, pontosan hogyan halt meg a lánya egy közel-keleti békedemonstráció során. Vajon igazságot szolgáltat, ha megöli a Joanna haláláért felelős férfit, vagy súlyos bűnt követ el?
Többször járt már nálunk, 2023-ban például a Könyvfesztivál és a PesText vendége is volt. Milyen képet alakított ki az országról és a magyar emberekről?
Eddig főként Budapestre érkeztem fesztiválokra, ahol mindig nagyon jól gondomat viselték. Magyarországgal kapcsolatban az a benyomásom, hogy rendkívül mély kultúrával rendelkezik, és ez a művészet szempontjából is érdekes. Ami az embereket illeti, elkötelezettnek látom őket, már csak azért is, mert a politika itt sokkal bonyolultabb, mint például az én hazámban, ami jóval homogénebb, így ott egyszerűbb is az élet.
„Itt az emberek elkötelezettek és szenvedélyesek: az én szememben ez egy élettel teli kultúra."
Nagyon izgalmas pályafutást tudhat maga mögött: az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott, mielőtt úgy döntött, hogy teljes mértékben az írásnak szenteli az életét. Hogy látja, van valami közös ezekben a szakmákban?
Direkt kapcsolat nincs köztük, de engem nagyon érdekel a nemzetközi politika, és ez az írásaimban is megjelenik. A Büszke vagy rám, Joanna? például a Közel-Kelet történelmével kapcsolatban vet fel kérdéseket: a főhősöm az ENSZ-nél dolgozik, a központi dilemma pedig az, hogy a diplomácia vagy az aktivizmus – amit a lánya képvisel – lehet hatékonyabb módszer a béke elérésére. Nyilvánvaló, hogy az EU-ban és az ENSZ-ben szerzett saját tapasztalataim, illetve az ott végzett munkáim nagy hatással vannak a könyveimre: sok mindent láttam ott, amit aztán felhasználhattam.
Ezúttal milyen konkrét személyes élményekből tudott táplálkozni az írás során?
Ez a könyv elsősorban abból az érzésből született, hogy az ENSZ-en belül mintha minden ügy oda vezetett volna, hogy a palesztin kérdés az Egyesült Nemzetek Szervezetének eredendő bűne.
„Izrael ugyanis olyan elvek mentén jött létre, amelyek egyébként ellentétesek az ENSZ alapelveivel."
Máshol nem vesznek el földet egy néptől, hogy aztán egy másiknak adják, és nem hagyják figyelmen kívül az emberi jogi szabályozásokat. Ez az ellentmondás pedig óhatatlanul előkerül más kényes kérdések tárgyalásánál is. Erről akartam tehát írni, csak ki kellett találnom, hogyan csináljam. A regény másik alapja a vita volt, amit én is újra és újra lefolytatok önmagammal: ha valaki a diplomácia világában dolgozik, gyakran érzi, hogy túlságosan lassan ér el eredményeket, és ez nagyon frusztráló tud lenni. Kétségkívül előnyt jelent ugyanakkor, hogy ezeket a folyamatokat valahogy mindenki tiszteletben tartja, és meg lehet tanulni általuk azt is, hogyan kell együtt dolgozni olyan emberekkel, akik eltérő kultúrával és véleménnyel rendelkeznek. Vannak bevált módszerek, kódok, amelyeket az ember felhasználhat, hogy könnyebben ki lehessen jönni egymással, és folytatható legyen a beszélgetés.
Joanna mégis az aktivizmus mellett teszi le a voksát...
Az aktivizmus esetében azt érezheted, hogy tényleg teszel valamit a világ megváltoztatásáért, de ez gyakran konfliktusokat szül. Agresszívebb út, bár kétségkívül hozhat jó eredményeket. Az aktivistáknak ugyanakkor nem mindig sikerül helyesen cselekedniük, mert ha tettekről van szó, az ember gyakran csak a probléma egyik oldalát látja. Én a múltban az ENSZ oldaláról néztem mindent, most viszont íróként néha belekóstolok az aktivizmusba, mert szeretem a közvetlenségét.
Megérkeztünk a könyv fő dilemmájához: szavakkal vagy tettekkel lehet valódi változást elérni? Jól érzékelem, hogy nincs erre egyértelmű válasza?
Azt hiszem, nincs. Mikor elkezdtem írni ezt a könyvet, valószínűleg azt mondtam volna, hogy majd a végére kiderül, melyik a járható út. De arra a következtetésre jutottam, hogy tényleg nem működnek egymás nélkül – nem hiszem, hogy a diplomácia önmagában elvezethet egy igazságos világhoz. Mert a diplomácia mindig meglévő hatalmakra épít, és semmilyen mód nincs benne a forradalomra. Itt jönnek a képbe az emberek. Vegyük például a klímaváltozást: mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy létező probléma, de Greta Thunberg és az ő generációja kellett ahhoz, hogy az erős hangvételű demonstrációknak hála a diplomácia világa is kénytelen legyen foglalkozni a kérdéssel. A fiatalok napirendre kényszerítették a témát. De ennél többet nem tudnak tenni.
„Elérhetik, hogy napirendre tűzzék a kérdést, de nem ők döntenek a szén-dioxid-kibocsátási kvótákról."
Összefogásra van szükség, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a politikusok és a diplomaták jobban tiszteljék az aktivistákat. És ez persze fordítva is igaz.
És mi a helyzet a radikalizmussal? Ön szerint hol van az a pont, amikor valaki aktivistaként már átlépi azt a bizonyos határvonalat?
Nagyon nehéz ez, mert ha egyszer elkezdesz foglalkozni egy kérdéssel, és eldöntöd, melyik a helyes oldal, illetve kik a gyengébbek, akiket támogatni akarsz, onnantól kezdve borzasztóan könnyű nagyon messzire menni. Ráadásul könnyedén tudod is igazolni magadnak, hogy helyesen cselekszel. A könyvemben szerintem az apa változása a legérdekesebb.Az elején adott egy komoly, öltönyös férfi, aki a szavak híve, idővel viszont egyre inkább a lányára kezd hasonlítani. Sőt, egy olyan tettet készül véghez vinni, ami sokkal szélsőségesebb, mint amit Joanna valaha tett: elhatározza, hogy megöli a férfit, aki szerinte felelős a lánya haláláért, majd öngyilkos akar lenni. Tehát bizonyos értelemben a diplomata átlényegül: még ha nem is tudatosul benne, valójában maga is aktivistává válik, és azt hiszi, hogy amit tenni készül, az a helyes dolog.
Ha érdekel a cikk folytatása, kattints ide.
A dán írónővel budapesti látogatása során készült videóinterjúnk első és második részét Instagram oldalunkon megnézheted. Mesélt nekünk személyes élményeiről a könyv kapcsán, köztük arról mi lett a következménye annak, hogy túlságosan bevonódott főhősének életébe.
Történetek, amik velünk maradnak
Bármelyik könyvet is adod neki ajándékba, mindegyikre igaz, hogy a történetek velünk maradnak, és az is akitől kaptuk azokat. Ha még több önismereti és életmód könyv között szeretnél válogatni, lapozd át karácsonyi listánkat.
Ha pedig egy másik szerettednek keresel olvasnivalót, válassz neki ajándékot aloldalunkon, ahol több mint 10 érdeklődési kör mentén ajánlunk könyveket!
Kapcsolódó cikk
3+1 könyv a szépirodalom rajongóinak
Skandináv szépirodalom, díjnyertes fejlődésregény, nehéz fogalmakat boncolgató történet a világhírű dán írónőtől és egy magával ragadó családregény. Tudod is már kinek szereznél velük örömet? A következő köteteket a szépirodalom rajongóinak ajánljuk.
