Majoros Nóra mesekönyve tökéletes ráhangolódás a karácsonyi időszakra. A Téli mesekönyvben 24 varázslatos mesét találsz egyet minden napra karácsonyig. Ha szívesen megismerkednél Cincinellával, az egérlánnyal és barátaival, akik mindig segítenek, ha szükség van rájuk akkor olvasd el a Téli mesekönyv egyik szívmelengető történetét:
A városháza pincéjében, régi lomok között élt egy népes egércsalád. Olyan szegények voltak, hogy Kétfélegyházán nem az a mondás járta, hogy szegény, mint a templom egere, hanem az, hogy szegény, mint a városháza egere. A sok egérgyerek közül Cincinella volt a legidősebb. Sokat segített a szüleinek: reggelente ő vitte el a kicsiket az egéróvodába, ha pedig gyógyszer kellett, szaladt a patikába. Pénzük nem nagyon volt, de Cincinella gyakran kapott édes kalácsmorzsát Elemértől, a Torkos Táltos cukrászdában élő egérfiútól. Igazi úriegér volt ez az Elemér, jómódú és udvarias. Mi tagadás, tetszett Cincinellának, de nem mert hozzá szólni. Szégyellte, hogy mindig alamizsnáért megy.
Az egérlánynak volt egy nagy álma, mégpedig az, hogy elmegy az egerek Mikulás-báljára, amelyet minden évben Málinkó, a boszorkány házában tartottak. Talált a pincében egy régi karosszéket piros bársonyhuzattal, abból ki tudott rágni egy ruhára való anyagot. Éjjel, amikor a szülei és a testvérei aludtak, a ruhácskáján dolgozott. December 5-én éjjel már majdnem elkészült vele, csak a szoknya alját kellett felszegni.
– Ezt pont meg tudom csinálni holnap délelőtt – gondolta, aztán lefeküdt aludni. Azt álmodta, hogy Elemér meglátja a szép ruhájában, végre nem a városháza szegény egerét látja benne, és végigtáncolják a bált.
Reggel felkelt, és vidáman állt neki a varrásnak. A kistestvérei körülötte nyüzsögtek, egyik a gyűszűjével akart játszani, másik a tűpárnával, harmadik a gombokkal.
– Hol van mama? Nézzétek meg, nem kell-e segíteni neki valamit – szólt rájuk Cincinella.
Elszaladt a kisegérsereg, de egy pillanat múlva már jöttek is vissza, egymás szavába vágva hadarták:
– Baj van, Cincinella, a legkisebbik öcsikénk belázasodott! Mama azt mondja, el kell menni a patikába!
Cincinella otthagyott csapot-papot, felhúzta rongyos kabátját, lyukas cipőcskéjét, és szaladt a Puha Pata Patikába. Nagyon szerette a patikus lovat, Csöpkét, de a segédjétől, a macskától nagyon félt. Messze volt a patika, elfáradt, mire odaért. Megállt egy kicsit az ajtó előtt, hogy kifújja magát. Éppen akkor jött ki a tűzoltóparancsnok.
– Köszönöm a gyógyszert, és add át az üdvözletemet Csöpkének, ha hazajön.
Hajaj! – rettent meg Cincinella. – Nincs itthon Csöpke?
Felmászott az ablakba és bekukucskált. A patikában csak Éjfél, a macska tett-vett. A kisegér úgy határozott, megvárja Csöpkét. Várt egy órát, várt kettőt, aztán amikor tizenkettőt kakukkolt a toronyóra, meghallotta, hogy a macska azt mondja egy vásárlónak, Csöpke elutazott pár napra. Nem tudta, mitévő legyen, nem mert egyedül bemenni. Kétségbeesésében hazaszaladt.
Alig lépett be a városháza kapuján, meghallotta a kisöccse keserves sírását. Összefacsarodott a szíve. Hát mit fog mondani az anyukája, hogy üres kézzel jött haza? Olyan nagyon kétségbeesett, hogy azt sem tudta, mit csináljon. Felszaladt hát a toronyba, hogy összeszedje a gondolatait.
Majoros Nóra / Fotó: Kállai Márta
– Kakukk – szólalt meg a toronyóra kakukkja.
No, erre Cincinella még jobban elszomorodott. Már egy óra volt, ötkor kezdődött a bál. Nem volt gyógyszer, és a báli ruha sem készült el. A lépcsőkorlát tövében sírdogált, amikor hirtelen két nagy szárny surrant mellette.
– Úgy sírsz, mintha mindennek vége lenne – szólította meg az óráskakukk. – Mi a baj, kisegér?
Cincinella töviről-hegyire elmesélte a bánatát. A kakukk gondolkodott egy kicsit, aztán így szólt:
– Egyet se búsulj! Gyere, mássz fel a hátamra! Elmegyünk az órásmesterhez, nekem is ő segített, amikor bajban voltam.
Cincinella felkapaszkodott a kakukk hátára, és a madár kirepült a torony ablakán. A kisegér elámult: mint egy térképet, úgy látta maga alatt a várost. Olyan szép volt, hogy még a szipogást is abbahagyta. Hamarosan leszálltak egy takaros, kék házikó emeleti ablakában. A kakukk bekopogott. Nagy szakállú ember volt Kis Tódor, az órásmester, éppen egy piros pulóvert viselt. Cincinella felkiáltott:
– Nahát, a Mikulás!
Tódor felnevetett, aztán kikérdezte a vendégeket, mi járatban vannak.
– Mikulás ugyan nem vagyok, de talán tudok segíteni – mondta. – Ne is késlekedjünk tovább, menjünk a patikába!
Tódor nem félt a macskától, bementek, és gyorsan megkapták az orvosságot. Cincinella újra felült a kakukk hátára, és visszarepültek a városházára, ahol egérmama gyorsan beadta a gyógyszert a lázas kisegérnek.
– Megmutatom a ruhám, mielőtt elmész – mondta lelkesen Cincinella a kakukknak, és a varróasztalhoz vezette. – Talán még végzek vele, és odaérek a bálba.
De jaj, mit látott szegény! Amíg a patikában volt, a kistestvérei a ruhájával játszottak. Összerágták, szétszaggatták, megtépték. No, most keseredett csak el igazán Cincinella!
– Micsoda haszontalan kisegerek – csóválta a fejét a kakukk.
– Én vagyok a hibás, elöl hagytam az asztalon a ruhám – védte a kistestvéreit Cincinella.
A kakukk csóválta a fejét, aztán elbúcsúzott Cincinellától, az egérlány pedig nekiállt, hogy megjavítsa a ruhát. Megpróbálta megfoltozni, közben fülelt, hányat kakukkol az óra. Sokáig nem hallott semmit, mintha kimaradt volna egy vagy két kakukkolás, aztán hirtelen háromnegyed öt lett. Cincinella kezéből kiesett a tű és a cérna.
– Már mindegy – sóhajtotta. – Úgysem érek oda.
Ebben a pillanatban egy autó fékezett a városháza előtt. Kiugrott belőle Tódor és a kislánya, Hédi, és szaladtak a pincébe.
– Cincinella! – kiáltotta a kislány. – Cincinella, merre vagy?
Cincinella óvatosan kidugta az orrát a lomok közül.
– A kakukk elmondta, mi történt – mondta Hédi. – Átnéztem a játékbabáim ruháit, és nézd, mit találtam!
Hédi tenyerében egy piros tüllszoknyácska és egy bársonykabátka rejtőzött, pont a kisegérre való. A kislány gyakorlott ujjakkal rá is adta Cincinellára, aztán elővett egy tükröt, és a kisegér elé tartotta.
– Nézd, milyen szép vagy!
Ebben a pillanatban ötöt kakukkolt a toronyóra.
– Jaj, nekem, hiába van a leggyönyörűségesebb ruhám, ha nem érek oda időben – szontyolodott el a kisegér.
– Elviszünk autóval, legfeljebb tíz percet késel – mondta Tódor.
– Az igazi hercegnők mindig késnek egy kicsit, hogy mindenki láthassa az ünnepélyes bevonulásukat – magyarázta Hédi.
Sietve beültek az autóba, és pár perc alatt a boszorkány háza elé értek. Tódor bekopogott, majd amikor Málinkó ajtót nyitott, kitárt tenyerén a boszorkány felé nyújtotta a kisegeret. Cincinella lesütötte a szemét, és zavarában elpirult.
– Nahát, milyen szép vagy! – ámult el Málinkó. – Te leszel a bálkirálynő!
Azzal bevitte Cincinellát a házba.
Most ámuldozott csak igazán Cincinella! A torony belsejében, az alsó szinten egy csodás bálterem volt berendezve, egereknek való asztalokkal, székekkel. A színpadon tücsökzenekar húzta a zenét. A falakon gyertyák égtek, finom viaszillat lengte be a termet. Az asztalok roskadoztak a sajttól, finom magvaktól, aszalt gyümölcsöktől. Szépen felöltözött egerek, cickányok és pockok koccintottak apró kristály poharakkal, és porcelántányérkákról szemezgették a süteménymorzsát.
Málinkó letette Cincinellát a táncparkett szélén, és biztatóan rámosolygott. Ekkor a vendégek közül előjött Elemér, és odalépett hozzá.
– Jó estét, Cincinella – köszöntötte. – Már aggódtam, hogy talán nem is jössz.
Cincinella szíve megdobbant. Hát Elemér várta, hogy megérkezzen?
– Szabad egy táncra? – kérdezte az egérúrfi.
Cincinella elmosolyodott, és Elemér mancsába tette a mancsát. Ezután, pontosan úgy, ahogy az álmában történt, végigtáncolták az éjszakát. Amikor pedig véget ért a bál, Elemér meghívta Cincinellát a következő hétvégére ebédelni a Torkos Táltos cukrászdába. Cincinella pedig olyan boldog volt, mintha már most, Mikulás éjszakáján is karácsony lenne.
Történetek, amik velünk maradnak
Bármelyik könyvet is adod neki ajándékba, mindegyikre igaz, hogy a történetek velünk maradnak, és az is akitől kaptuk azokat. Ha még több karácsonyi gyerekkönyv között szeretnél válogatni, lapozd át karácsonyi listánkat.
Ha pedig egy másik szerettednek keresel olvasnivalót, válassz neki ajándékot aloldalunkon, ahol több mint 10 érdeklődési kör mentén ajánlunk könyveket!
Kapcsolódó cikk
Az olvasástanulás kulisszatitkai
Sok óvodás izgatottan várja az iskolát, és bár az első hetekben néhányan akadályokba ütközhetnek, ezek természetes lépések a fejlődés útján. Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy az elérendő cél egy dolog, viszont az, hogy az odáig vezető utat élvezetessé tegyük, talán még fontosabb. Logopédus tippek és hasznos könyvek, amik karácsonyi ajándéknak is tökéletesek. GÓLICS DOROTTYA LOGOPÉDUS CIKKE
