Olaszország kulturális és természeti értékekben egy kimeríthetetlen forráshoz hasonlít, amibe mindig jó belekortyolni és mindig üdítően hat ránk. Szalczgruber Alexandra első útikönyve ezt az érzést hozza el az otthonunkba, ugyanis Az Itália ezer arca című kötetében több olyan érdekes helyszínt és történetet mutat be, amelyek még a rutinos utazóknak is újdonsággal szolgálhatnak. A látványos fotókkal illusztrált könyv először egy nagy képet mutat Olaszország régióiról, aztán utazásra hív a legszebb partok, öblök és szigetek mentén, meglátogat ismert és kevésbé ismert kis- és nagyvárosokat, parkokat, múzeumokat és kastélyokat, emellett külön fejezetet szán a túrázásra, valamint a kihagyhatatlan mediterrán ízekre is. Beleolvasónkban most mi is ezt az utat járjuk végig egy-egy izgalmas helyszínt kiemelve.
FLAMINGÓK A PÓ-DELTÁBAN
Itália egyik legkülönlegesebb és leggazdagabb biodiverzitású vidéke a Pó folyó deltája. Madártávlatból szemlélve a táj lagúnák és kanálisok labirintusa, hidak és földnyelvek kusza hálózata. Az édesvíz és a tenger találkozása egyedi arculatot ad a tájnak, atmoszférája semmihez sem fogható. Olaszország leghosszabb folyója a francia határ közelében, a Cotti-Alpokban, a Monte Viso hegy lábánál ered. Nyugatról kelet felé tartva, 652 km megtétele után ömlik az Adriába. Vízgyűjtő területe Olaszország teljes területének egynegyedét teszi ki. Több nagyobb várost is érint: köztük Torinót, Cremonát és Ferrarát, Milánóval csatornák kötik össze.
A kanálisok egy részét emberi erővel hozták létre, amelyek tervezésében maga Leonardo da Vinci is részt vett.
A folyószabályozás a Velencei Köztársaság idején fontos projekt volt, a terület már akkor kiemelt figyelmet kapott. Több arisztokrata család épített a Pó-deltában villát, amelyek még ma is láthatók. Az Adriai-tengerhez közeledve a folyó öt ágra oszlik, ezzel a fenséges Pó deltája 380 négyzetkilométernyi területet fed le. Az összegyűlt hordalék évről évre jelentős mértékben szorítja vissza a tengert és növeli a szárazföldet, egyes források szerint ez évi 70 hektárt tesz ki. A termékeny Pó-völgyben elsősorban vízigényes növényeket termesztenek (rizs, dinnye, spárga), ez a terület adja Olaszország mezőgazdasági termelésének jelentős hányadát.
A kagyló- és osztrigatelepek, Comacchio sólepárlóinak geometrikus mintái madártávlatból már messziről kirajzolódnak. Comacchio városa a folyódelta tizenhárom kis szigetére épült, amelyeket hidak kötnek össze, emiatt „Kicsi Velencének” is nevezik. A várostól délre fekvő terület, a Valli di Comacchio különösen védett terület. Az 1988-ban létrehozott Pó-delta Nemzeti Park 53 hektár erdőkkel, homokdűnékkel, lagúnákkal tarkított területet foglal magában. A terület élővilága különösen gazdag, Mesola erdeiben nagyvadak, Val Campotto területén Itália legnagyobb kormoránpopulációja, a vizes részeken gázlómadarak ezrei, a Bosco Forte félszigeten vadlovak élnek. A terület egy igazi horgász- és madárparadicsom: közel 370 madárfaj, köztük gázlómadarak, vörös és szürke gém vonzzák a madárlesre érkezőket. A rákban gazdag vizes terület miatt a rózsaszín flamingók az 1990-as évek végén telepedtek meg a Pó-deltában. Jelenleg a számuk eléri a 20 ezer példányt, csodálatos látványt nyújt, amikor napnyugtakor leszállnak a vízre.
Forrás: podelta.eu
CAGLIARI ÉPÍTÉSZETI CSODÁI
Festői helyen, Szardínia déli partjainál, a Molentargius sós lagúnái és a Cagliari-öböl körüli dombok által körülvett területen fekszik Cagliari. Rómához hasonlóan a szárd főváros is hét dombra épült, a város magasabban fekvő pontjairól fenséges panoráma nyílik a környező tájra.
A sziget legjelentősebb városában sétálgatva lépten-nyomon érezhető, hogy itt a természet, a kultúra és a történelem kéz a kézben járnak. Szicíliához hasonlóan itt is több ezer éves települések nyomaira bukkanhatunk, az azonban talán kevésbé ismert, hogy Cagliari már a neolitikum idején (ötezer évvel ezelőtt) is lakott terület volt.
A gazdag történelemmel rendelkező városban találunk a karthágóiak idejéből származó nekropoliszt (halott város maradványait), római amfiteátrumot, bizánci bazilikát és a pisai megszállás idejéből középkori őrtornyokat. Szardínia természeti kincsei: a lagúnák sója, az Iglesiente bányákban termelt ércek, a sziget fennsíkjain termő búza mind vonzotta a hódítókat. Az 1300-as évektől Cagliari spanyol–aragóniai uralom alatt állt, később a Szárd Királyság központja lett. Napjainkban Cagliari a Földközi-tenger egyik legforgalmasabb kikötője, fontos gazdasági és kulturális központ. A színes házairól és építészeti sokszínűségéről is híres város egyik leglátványosabb és idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb része a Várnegyed (Quartiere Castello). A hatalmas, középkori fallal határolt óvárosban található az Elefánt-torony, amely a 14. században a pisaiak által emelt erődítményrendszer része volt. A nagy kőtömbökből épült, harminc méter magas torony a konzolon.
A képre kattintva a könyv termékoldalára ugorhatsz.
A DUINÓI ELÉGIÁK SZÜLETÉSE
Az Isztriai-félsziget tövében, Trieszttől mindössze 20 kilométerre, festői helyen található a Duinói-kastély, amely a tengerparti sziklák peremén egyensúlyozva magasodik a környező táj fölé. A kastély a tengerpart egyik magas sziklaszirtjén egy ősi, római kori erőd alapjaira épült. Az épületkomplexum mai arculata tükrözi a korabeli tulajdonosok által végzett bővítéseket.
A 17. századtól kezdve a kastély jelentős kulturális központ volt, ahol a házigazdák a kor híres művészeit és uralkodóit látták vendégül. Olyan illusztris vendégek fordultak meg a birtokon, mint Sissi, az osztrák császárné, Ferenc Ferdinánd, Johann Strauss és Liszt Ferenc.
Itt vendégeskedett Rainer Maria Rilke, a századforduló és a 20. század első felének jeles osztrák költője, aki itt vetette papírra a Duinói elégiákat. Az erőd régebbi része a középkori őrtoronyból és a várfalból áll. A kastélypark koros fáknak, virágoknak és szép szobroknak ad otthont, az épület teraszáról szédítő magasságból tekinthetünk le a Trieszti-öbölre. A többszintes parkban a támfalakról leomló virágok, a falakra felfutó vadszőlő, egy régi kút és számtalan szobor teszik a helyet varázslatossá. Évente mintegy 21 ezer tő virágot ültetnek, hogy mindig legyen virágzó növény a parkban. Jelenleg a Torre e Tasso (azaz a Thurn und Taxis) hercegi család tulajdonában van a birtok, amely 2003-ban nyílt meg a nagyközönség előtt. Az ellipszis alakú csigalépcső formáját a neves építész, Palladio munkái ihlették, a kastély több szintjén összesen tizennyolc terem látogatható. Különleges az 1800-as évekből származó zongora, amelyen maga Liszt Ferenc is játszott.
Forrás: grado.it/
OLASZORSZÁG LEGSZEBB PARKJA
Rómától egyórányi távolságra északkeletre, két vulkáni eredetű tó (Vico és Bolsena-tó) közelében, a Cimini-hegység lábánál fekszik Viterbo. Noha a történelmi városrészben több helyen láthatók etruszk épületek romjai, az etruszk és római korban a városka nem volt jelentős település. Fénykorát a 12. században élte, ugyanis 1192-től püspöki, az 1200-as évek végén pápai székhely volt; ebben az időszakban négy pápát is választottak Viterbóban. 1309 után, amikor a pápaság székhelyét a franciaországi Avignonba helyezték át, a város jelentősége csökkent, amíg 1396-tól a pápai állam része nem lett. Annak ellenére, hogy a II. világháborúban a történelmi városrész nagy része megsérült, a gondos restaurációnak köszönhetően Viterbo központja meg tudta őrizni középkori báját. A 11. és 13. századi városfalon belüli utcákon sétálgatva az az érzés fogja el a látogatót, mintha egy filmforgatás helyszínén járna.
A San Pellegrino városrészben érintetlen középkori íves kapuk, szökőkutak, lépcsők és lodzsák között halad az ember. A térségben azonban nem csak Viterbo őrzi a középkori egyházi vezetők keze nyomát.
Az 1500-as évek egyik tehetős bíborosa, Gianfrancesco Gambara vásárolta meg (1566) a közeli Bagnaia településen fekvő 18 hektáros birtokot, amelyet elsősorban vadászterületként használtak. Gambara itt alkotta meg a manierista stílusú Villa Lantét, amely egy későbbi tulajdonosáról kapta a nevét. A hatalmas dombos területen található reneszánsz park több szintjén parkos erdő, szökőkutak, geometrikus alaprajzú formális kert, klasszikus épületek és mitológiai alakokat mintázó szobrok és vízköpők találhatók. A kert egyfajta státusszimbólum volt, amely a tulajdonos nagyságát és vagyonát hivatott hirdetni, mint megannyi más reneszánsz kert az ország többi részén. 1656-ban a Lante della Rovere család vásárolta meg a birtokot, amely 1933-ig a család tulajdonában maradt. A parkot 2011-ben Olaszország legszebb parkjának választották.
A képre kattintva a könyv termékoldalára ugorhatsz.
SATURNIA MELEG VIZŰ FORRÁSAI
Az Appenninek Európa legfiatalabb gyűrthegysége, a területet, ahol a hegyvonulat húzódik, jelentős vulkanikus tevékenység jellemezte a pleisztocén és holocén időszakban. Olaszország az eurázsiai és afrikai kőzetlemezek találkozásánál fekszik. Az országnak jelenleg három működő vulkánja van: a Vezúv, az Etna és a Stromboli, további 10 vulkanikus központot tartanak nyilván kihunyt vulkánnal, köztük egyet-egyet Ischia és Lipari szigetén. Toscana területén a geotermikus aktivitás jelzi az egykori vulkanikus tevékenység nyomait. A Monte Amiata egy vulkáni kúp, amely 180 ezer éve még működő vulkán volt. Toscana több pontján is találhatók vulkáni eredetű meleg vizű források, északon Montecatini Terme és Bagni di Lucca, délen Bagno Vignoni, Saturnia (Cascate di Gaello) híres gyógyhatású termálvizéről. A római korban császárok élvezték a fürdők jótékony hatását, később hercegek és királyok látogatták a fent nevezett helyeket. A meleg vizű forrás a toszkán település, Saturnia mellett, Mancianóhoz közel tör elő a mélyből, vize 37°C-os. Másodpercenként 800 liter kénes víz zubog alá az évezredek alatt simára csiszolt kő lépcsőkön. A víz ásványi anyagokban gazdag, jótékony hatással van a vérkeringésre, izom- és ízületi gyulladásra.
Forrás: Roadster.hu
PALERMO, A STREETFOOD MENNYORSZÁGA
Szicíliában a csodás táj, a festői öblök és a sziget rendkívül gazdag, semmihez sem hasonlítható kulturális öröksége mellett a helyi gasztronómia sokfélesége varázsolja el a látogatót. Annak ellenére, hogy Szicília konyhaművészete sok hasonlóságot mutat az olasz konyha sajátosságaival, itt a történelem folyamán megfordult arab, görög és spanyol hódítók is hatással voltak a mai szicíliai gasztronómiára, amely leginkább Palermóban érhető tetten. Szicília fővárosa világszinten vezető helyen áll a streetfoodkultúra sokszínűsége és az ízek változatossága tekintetében. A gasztronómiában járatlan utazó Palermo piacain (Vucciria, Ballaro vagy a Borgo Vecchio) meglepődik a helyben fogyasztható ételek soha nem látott kavalkádja láttán, éjszaka az éttermekből kiáramló illatok csábítják az arra vetődő járókelőket. Érdekes módon sehol máshol nem tapintható ennyire a sziget arab múltja, mint a Vucciria piacon, ahol a színek, illatok és ízek olyan egyveleget alkotnak, amely utánozhatatlan atmoszférát teremt, és a marokkói medinák hangulatát idézi.
A piacon ne riasszon el senkit a kofák hangos kiabálása és a temérdek áru, itt az ételt helyben, frissen készítik. A tengeri herkentyűk annyira frissek, hogy némelyik még él. Szicíliában a görög hódítók vezették be az olíva- és szőlőtermesztés kultúráját, a mandulát és a pisztáciát, melyek oly sok édesség elengedhetetlen elemei. Az arab uralom alatt nyert teret a fenyőmag, a rizs és a citrusfélék, majd a spanyolok az Újvilág felfedezését követően hozták Szicíliába a paradicsomot, a kakaót, a burgonyát és a kukoricát. A sziget nyugati csücskében megfigyelhető az afrikai étkezési kultúra befolyása, ahol a kuszkusz fontos eleme az étlapoknak. A sziget belső, termékeny talaján termelt zöldségek, a tengeri halak és egyéb tengeri herkentyűk a készételek végtelen változatosságát eredményezik.
A szicíliai konyha sokféle fűszert használ, amelyeket elsősorban az arabok honosítottak meg a szigeten. A helyi gasztrokultúra legismertebb fogása, a sajttal vagy hússal töltött, olajban sült rizsgolyó, az arancina szintén arab hatás a Kr. u. 10. századból. Érdekesség, hogy az arancinát Cataniában az Etna közelsége miatt kúp alakúra formázzák, Palermóban gömb alakú.
A másik kedvenc a pizzához hasonló sfinciuni, amely szintén hosszú múltra tekint vissza, ezt az ételt a görögök vezették be Szicíliában a Kr. e. 8. században. A panelle csicseriborsólisztből készült, fűszerekkel ízesített, olajban sült tészta, amely magában vagy zsemlében is fogyasztható. Ínyenceknek vagy kevésbé finnyásaknak ajánlott a panino con la milza, erősen fűszeres, sült borjúbelsőség zsemlében.
A szerző előszava
Itália páratlan szépségű ország, kihagyhatatlan úti cél. Az országot egyedülálló földrajzi adottságai, gazdag kulturális és történelmi öröksége, dallamos nyelve, barátságos lakói és nem utolsósorban semmihez sem fogható gasztronómiája teszi olyan egyedivé, amiért méltán a világ egyik legnépszerűbb desztinációja. Itália a turisták és művészetkedvelők Mekkája, a dolce vita (édes élet) hazája. Olaszország azonban nem csupán a világhírű nevezetességei, sokat fotózott tájegységei és művészettörténeti emlékei miatt vonzza évszázadok óta az utazókat. Az ország sokkal többet nyújt annál, mint ami a képeslapokról visszaköszön. Itália a természeti és kulturális értékek olyan egyedi és páratlan egyvelege, amely kimeríthetetlenül sok felfedezésre váró titkot tartogat, és amelyhez a tenger morajlása, a fokhagymás olívaolaj illata, a sirályok vijjogása és az olasz temperamentum éppúgy hozzátartozik, mint az ezernyi templom, műemlék és múzeum. Itália minden érzékszervünkre hat. A friss bazsalikom aromája, egy semmihez sem fogható krémes fagyi íze, egy reneszánsz dallam vagy a hófödte csúcsok csodás látványa szavakkal aligha kifejezhető. Tapasztaljuk meg a dolce vitát, lélegezzük be a sós tengeri levegőt, merengjünk el régi korok emlékei felett, állítsuk meg az időt, és hagyjuk, hogy magával sodorjon a mediterrán életérzés! A könyv érdekes történetek segítségével a felfedezés élményét nyújtja: egy virtuális utazást téren és időn át, amelynek során mindenki ellátogathat Itália mesébe illő vidékeire. A kötet célja, hogy kiragadja az olvasót a hétköznapokból, elrepítse olyan tájakra, ahol még nem járt, vagy már volt, de visszatérne, vagy csak szívesen olvasna róla. Aki szeret utazni, kézbe véve a könyvet új inspirációkkal gazdagodhat, és új úti célokat tűzhet ki maga elé. Ajánlom a kötetet mindazoknak, akik meg szeretnék ismerni ezt a csodálatos szegletét a világnak, és azoknak, akik meglévő ismereteiket szeretnék elmélyíteni. A cél az volt, hogy Olaszország főbb nevezetességeit és eldugott értékeit egy könnyed hangvételű kötetben a teljesség igénye nélkül mutassuk be. Mozaikszerűen, sok rövid és érdekes történet ismerteti az olvasóval Itália tájainak jellegzetességeit, kulturális értékeit, továbbá betekintést nyújt olyan személyek életének érdekes eseményeibe, akik hozzájárultak Olaszország fejlődéséhez és mai arculatához. A magam részéről a rajongás Olaszország iránt akkor kezdődött, amikor egyetemistaként volt szerencsém hosszabb időt a ligur tengerparton tölteni. Azóta sokszor jártam Itáliában, de még mindig képes vagyok rácsodálkozni az ország sokszínűségére, valamint természeti és művészeti kincseinek gazdagságára. Forgassák e kötet lapjait olyan érdeklődéssel és szeretettel, amilyennel én vetettem papírra a következő oldalakat!
Kapcsolódó cikk
Utazás lapokon át és lapokon túl – Olaszország izgalmas legendái és úti céljai
Olaszország minden utazással többet mutat meg magából, ahhoz viszont, hogy e mindenki által meghódítani kívánt hölgy új oldalát felfedezzük, nem árt, ha szakértőkhöz fordulunk, akik nemcsak bolondulnak minden porcikájáért és különleges csizmájáért, hanem rengeteget is tudnak róla. Készüljünk fel a randevúkra a Scolar Kiadó útikönyveivel, és fedezzük fel őt magunknak az OTP Travel utazási iroda segítségével.
