Októberben jelenik meg az egyik legnépszerűbb norvég szépíró, Per Petterson legújabb kötete. A Hazatérés a szerelemről, az árulásról, a hűségről és a hűtlenségről, a kitartásról, a hazugságról és az őszinteségről szól, végtelen megértéssel, ítélkezésmentesen – no meg arról, milyen is elaludni a buszon, s azt remélni, hogy egyszer csak hazaérünk. Rövid interjúnkban az utazásról és a kötetéről kérdeztük szerzőnket, aki egyúttal magyar olvasóinak is üzent.
Ha most felszállhatna egy buszjáratra, hová menne az és milyen könyvet olvasna rajta?
Felszállnék egy Göteborgba tartó buszra, hogy elutazzak a négy órás útra lévő komphoz, amely a Kattegat-tengeren kel át Dániába, ahol a nyaralóm is van. A buszon elolvasnék két Patrick Modiano-könyvet; ezek vékony kötetek, úgyhogy szerintem mindkettővel végeznék. Ha mégsem, a kompon is olvasnék. Ez az út három és fél óra. Itt Modiano Dora Bruder című regényét venném kézbe másodszorra, valamint a francia író egy másik L’herbe des nuits című könyvét. Nem hiszem, hogy norvégra lefordították, úgyhogy svédül olvasnám. Ha szükségem lenne egy kis szünetre, beszélgetésbe elegyednék a sofőrrel. Sokat látott emberek, akik mindig érdekességeket mesélnek.
Melyik az a három szó, amivel jellemezné a kötetét?
Szomorú, azt hiszem, ugyanakkor tele van szeretettel és tanácstalansággal.
Mit üzen a magyar olvasóinak?
Az első dolog, amit szeretnék mondani, hogy hálás vagyok azért, hogy egyáltalán vannak magyar olvasóim. Amikor az ember író lesz, nem számít arra, hogy más országokban élő emberekkel is kapcsolatba kerülhet. De a Scolar nagyszerű munkatársainak köszönhetően ez megtörtént. Ez egy kiváltság. Nagyon meghatott, amikor láttam, milyen sokan jönnek a két évvel ezelőtti budapesti könyvbemutatómra. Idén is nagyon szívesen tettem volna látogatást, de sajnos, ez most nem lehetséges.
Nehéz világban élünk, mint mindig, de talán most különösen nehéz. Sok jó dolog történik, és sok rossz is. Az egyik dolog, amit tehetünk, hogy elolvasunk egy jó könyvet, hogy kapcsolatba kerüljünk embertársainkkal – férfiakkal és nőkkel –, akik talán különböznek tőlünk, de alapvetően mégis ugyanolyanok, mint mi, minden tekintetben: a szeretetükben és a dühükben, a kétségbeesésükben és a megkönnyebbülésükben, a munkájukban és a játékukban. Közös emberi mivoltunkban.
Az irodalom azonban nem azonos a valósággal, az egy fikció, amely a könyv borítói között létezik, ugyanakkor a valóság része is: létezik és tükörként működhet, amelyben a különbségeink ellenére felismerjük azt, hogy mi bennünk a közös. Lehet, hogy ez fellengzősen és modorosan hangzik, de én hiszek ebben. Ez a tapasztalatom a különböző országokba tett utazásaim és az olvasókkal közös beszélgetések után.
Kapcsolódó cikk
Érintés nélkül – rövid interjú Nermin Yıldırımmel
Szeptemberben jelenik meg Nermin Yıldırım Érintés nélkül című könyve. A kortárs török irodalom egyik legeredetibb hangjának tartott szerző regényében egy nő életútját követhetjük. Történetén keresztül a szerző azt mutatja meg hogyan formálják az egyént a társadalmi elvárások, a családi minták, a politikai és kulturális környezet, valamint a kimondatlan traumák. Miközben a történet folyamatosan az érzelmi közelség, az intimitás és az emberi kapcsolódás nehézségeinek kérdését feszegeti, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szavainkon és tetteinken túl mulasztással követjük el a legnagyobb vétkeinket. Rövid interjúnkban az Érintés nélkül hazai megjelenéséről, a regény üzenetéről és az érintés fontosságáról kérdeztük Nermin Yıldırımet.
