Egészen kicsi koromtól kezdve a kedvenceim közé tartoztak azok a mesék, melyeknek emberi képességekkel, érzelmekkel felruházott állatok a főszereplői. Valahogy mindig ezek a történetek világítottak rá számomra a nagyobb összefüggésekre, vagy esetleg mások elfogadására. A mai napig elképesztően leköt, hogy hogyan tudunk rendkívül fontos mondanivalókat, üzeneteket, témákat a gyermekek elé tárni, megőrizve a meseszerű varázsát az olvasásnak. A következő három könyv ezeket mind-mind megtestesíti, ráadásul rímekbe szedve élvezhetjük a kisállatok történeteinek kibontakozását!
Ebben kötetben egy szavannán találjuk magunkat. Ezen a vidéken él egy kisegér, akit mérete miatt soha nem vesznek észre, vagy éppen figyelembe. Folyamatosan rátaposnak, ráülnek, alig győzi kerülgetni az ott élő, hozzá képest hatalmas állatokat. Ezzel szemben, a szavanna királyát, akinek üvöltése mindenkihez elér, állandóan körülveszik, csak bámulni tudnak rá mérhetetlen csodálatukban. Ezt látva a cincogónak nem kell több, elhatározza, hogy ő is megtanul üvölteni, hiszen egy ilyen bámulatos tulajdonsággal rengeteg barátja lesz, és soha többé nem kell majd lábakat kerülgetnie, mert mindenki odafigyel rá. Ehhez viszont az kell, hogy az üvöltés legjobb mesterétől tanuljon, magától a királytól! Na de mi van akkor, ha az meg sem hallgatja, helyette inkább egyben lenyeli? Minden kétségét, és félelmét legyőzve, a kisállat belevág küldetésébe. Nem is sejti, de az útja végén ugyan hősies üvöltéssel nem, de egy igazi baráttal gazdagodik, aki örökre megtanítja neki, hogy nem kell hangosnak lenni ahhoz, hogy mások észre vegyenek, elég hozzá egy hűséges társ!
Ez a mese egy erdőben játszódik, ahol lassan közelít a tél, az összes lakó zsongásban van, hogy legyen elég ennivalója télire. Rögtön megismerünk két mókust, akik egymásnak teljes ellentétei. Csimpala Pál minden maradék idejét a bulizásra, mulatozásra fordítja, így egy falat mogyoró sem marad neki, amin elélhetne. Szerencséjére kiszúrja az év utolsó tobozát, viszont egy igazi versenytársra is talál, Telhetetlen Ivánra, aki amennyi elemózsiát csak tudott, összegyűjtött, és aminek nagy részét valószínűleg meg sem tudja majd enni, annyi van belőle. Mégis elképesztően ácsingózott a kis tobozra. Egy igazi hajsza veszi kezdetét, amit ha ilyen hevességgel folytat a két mókus, egyikük sem jöhet ki győztesen, hiszen akár az életükbe is kerülhet. Amikor egy hajszállal túlélik egy patak vészes sodrását, egy életre megjegyzik, hogy sokkal többet tudnak elérni, ha marakodás helyett összedolgoznak, és megosztják, amilyük van.
Végül, a Handabanda pandabandában egy kis vöröspanda család mindennapjaiba tekinthetünk be. A két nővér, Ketu és Pipó kicsit különböznek, de mérhetetlenül szeretik egymást, ahogy édesanyjuk is őket. A nappalokat alvással töltik, este pedig mindenféle izgalmas játékkal szórakoztatják egymást. Az anyukájuknak csak egy szabálya van erre az időre: nem merészkedhetnek a nagy fenyőn túli vidékre, mert veszélyes. A testvérpárból a vadócabb fantáziáját persze nagyon piszkálja, hogy vajon mi lehet arra, ezért felfedezőútra indul a fa utáni vidékre. Az óvatos, mindent megfontoló testvére pedig elővigyázatosságból követi. Teljesen magával ragadja őket az ismeretlen táj szépsége, csodái, illetve új ízei, amelyekkel még sosem találkoztak azelőtt. Viszont nem kell sok, Ketu egy óriási ragadozóval találja szemben magát, míg az utolsó pillanatban nővére, Pipó az okosságával túljár a vadállat eszén, és megmenti testvérét. Mikor hazatérnek sűrű bocsánatkérések közepette édesanyjukhoz, már mindhárman tudják, hogy ahol bizalom és szeretet van, onnan a veszély csak vesztesen jöhet ki.
Imádtam átélni minden kalandot a főszereplő kisállatokkal, akik céljukkal együtt, idővel a szívemhez is egyre közelebb kerültek. Mindhárom kötet elképesztően gyönyörű illusztrációkkal büszkélkedhet, minden lapon varázslatszerűen életre kel tőlük az adott mese. Nagyon sok szeretettel ajánlom mindegyik könyvet!
Szívügyem az olvasás népszerűsítése, ezen belül pedig leginkább az olvasóvá nevelés támogatása. 10 éves korom óta írok könyvajánlókat Facebook és Instagram oldalaimra. 2022-ben személyes könyvklubot is indítottam, ahol színészekkel, írókkal, illusztrátorokkal, a könyves szakma szereplőivel beszélgettem az olvasás fontosságáról, a történetek gyógyító erejéről. 2023-ban, a könyvklubom részeként a könyvkiadás folyamatát mutattam be a beszélgetésekre látogató gyerekeknek és szüleiknek: kezdve azzal, hogyan kezd el dolgozni egy kézirattal egy kiadó, mit csinál a szerkesztő, a fordító, az illusztrátor? Mi történik a nyomdában, és végül hogyan kerülnek a könyvek a boltok polcaira? 2024-ben indítottam az Olvas a színház! programot a 6Szín és a Móra Kiadó támogatásával: karitatív beszélgetéseket szerveztem és vezettem színészekkel, színésznőkkel. A beszélgetések célja az volt, hogy közelebb hozzuk a gyerekekhez az olvasást és a színházat, felhívjuk a szülők figyelmét a történetek gyógyító, támogató erejére.
2025-től az Ünnepi Könyvhét Könyvheti találkozások és a Nemzetközi Könyvfesztivál Behind the books rovataiban készítettem mini-interjúkat a rendezvényen megjelenő írókkal, illusztrátorokkal a rendezvény hivatalos social media felületeire, emellett a Libri Olvasás éve nagykövete voltam.
Saját szervezésű rendezvényeim mellett, rendszeresen vezetek könyvbemutató - olvasást népszerűsítő beszélgetéseket.
A szerző további cikkei
Elindulni oda, ahol nem vár senki
A kamaszok érzelmei a legnagyobb mélységekig is elérhetnek, az is előfordulhat, hogy több dolgot érzünk egyszerre. Ilyenkor egészen lehetetlen eligazodni még saját magunkon is. Erről pedig sok felnőtt, vagy akár saját kortársunk is hajlamos megfeledkezni, pedig lehet, hogy két héttel ezelőtt ugyanúgy küzdöttek ők is mások megértéséért. Ennek a küzdelemnek jelentős részét a magány tölti ki. Furfangos érzés ez, hiszen ebben a felgyorsult világban, a rengeteg pillanat és történés közepette, elég egy mosoly, hogy elrejtsd, viszont ugyanennyire fájhat, ha a külvilág egyáltalán nem próbál a színfalak mögé látni.
