Festménymesék és dalversek

Rutkai Borival hol képzőművészként, hol dalszövegíró-énekesként találkozunk a magyar kulturális élet színterein. Első önálló könyvében különleges összeállítást készített festményekből, fotókból, szövegekből, melyek egymással párbeszédbe lépve mesélnek egyszerre ironikus és melankolikus történeteket. A művész magánmitológiája átszövi a különböző művészeti ágakban született, szürreális elemekkel teli alkotásokat: sokszor ismerős budapesti helyszínek között bukkannak fel a mesealakok, többek között a szerző alteregói is, Kovácsné Gyapjas Betonka, Bivaly Ibolya vagy Szabadkőmíves Kelemenné. A gyermeki lélek elevensége, fantáziájának gazdagsága és eredeti gondolkodásmódja hatja át ezeket a mese-képeket, melyek sok humorral tárják elénk a sokszor fájdalmas felnőtt lét megtapasztalását.

Részletek a könyvből
„A könyvben nem szerettem volna erőltetett párosításokat létrehozni a képek és a szövegek között, s csak a kronológia alapján szerkeszteni, ezért néha figyelmen kívül hagyva a művek keletkezési idejét, szabadon kombináltam újabb keletű dalokkal a régi festményeket, vagy különböző időszakokban készült képeket válogattam össze egy-egy téma bemutatásához. Festés közben gyakran hosszú dialógusokat folytatok a képpel és magammal, ilyenkor rengeteg plusz tartalom jön elő: a korszakokat, szereplőket, témákat összekötő mesefolyondár bonyolult összefüggéseket, átfedéseket hoz létre. Feltérképezni lehetetlen, lineárisan ábrázolni hiábavaló. Ezzel azt akarom jelezni, hogy e könyv ebben a formában csak egy a lehetséges kombinációk közül. Ahogyan a fellépésekre készülve is más-más sorrendbe állítva a számokat különböző hangulatő, energiájú koncertek készíthetők ugyanabból a repertoárból, így tudnék különböző könyveket szerkeszteni ezekből a mese-képekből.”

„Combino

Én akkor vagyok igazán hazafias,
Ha azt gondolom, hogy én vagyok a Hatos Villamos.
S bennem utazik haza a nép!
A villamos méhe az anyaméh.
Minden megálló egy születés.
Minden megálló egy születés ünnepe.
Le-fel száll a sok pete.
Szakállas embrió, száguld a Combino.
Nem fáj, nem fáj, nem fáj…
Csak ha nevetek.
Én akkor vagyok igazán szolidáris,
Ha azt gondolom, hogy én vagyok a Bivaly Ibolya.
(Jaj de szép név az, hogy Bivaly Ibolya!)
De sajnos van egy komoly szervi baja!
Nem az, hogy hosszú a haja,
Hanem hogy minden szerve szív,
Nincs agy, nincs gyomor, nincs máj, nincs vese,
De minden szervnek megvan
A szív alakú és szív funkciójú helyettese.
A Szavanna Holdja
Csak azt szavatolja
Ibolyának, azaz nekem,
Hogy aki a szolidaritás ösvényét kiszimatolja, kipuhatolja,
És mint napi rutint gyakorolja:
Az duplán tündököl!
Mert a segítő kéz, az sohasem ököl!
A segítő kéz oda ad, oda rak, oda tesz, oda nyújt, oda hívogat, oda simogat,
Ahova köll!”

IDE KATTINTVA BELELAPOZHAT A KÖNYVBE!

A könyv weboldala: www.idogenerator.wix.com/rutkaibori