A 19. század első, bizonytalan kísérleteitől kiindulva a nap mint nap megosztott milliárdnyi képig a fotográfia alapvetően átalakította azt, ahogyan látunk, emlékezünk, kommunikálunk és megértjük egymást. Az Ez a fotográfia: Az első 200 év ezt a rendkívüli történetet meséli el, miközben élénk és átfogó képet fest a médium fejlődéséről. Mérföldkőnek számító képeket, váratlan felfedezéseket és új alkotói hangokat összegyűjtve a világ minden tájáról, nemcsak azt mutatja meg, hogyan fejlődött a fotográfia, hanem azt is, miként formált bennünket. Most bemutatunk 5+1 a kötetből is megismerhető mérföldkövet.
1892 – A legkorábban ismert fénykép
A Kilátás a Le Gras-i ablakból a legkorábbi ismert fénykép: a vizuális média történetének egyik fordulópontja. 1826 körül készítette Joseph Nicéphore Niépce francia feltaláló: a képen egy magas ablakból láthatunk rá Le Gras nevű vidéki birtokára. A kép camera obscura segítségével készült, amely egy kis lyukon keresztül vetíti a képet egy felületre. Számos kísérlet után Niépce júdeai bitument, egy fajta aszfaltot használt hordozóanyagként, amelyet ónlemezre kent fel. A lemezt körülbelül nyolc órán át fénynek tette ki, ami fokozatosan megkeményítette a bitumen egyes részeit. A fénynek nem kitett részek lágyak maradtak, ezeket levendulaolajjal távolította el. Az eredmény homályos, de egyértelmű volt – a világ mélyreható leképezése fény által. Niépce különös gondot fordított arra, hogy titokban tartsa módszerét, amelyet „heliográfiá”-nak, az az „fényírás” -nak nevezett el.
Míg a tudományos közösség nem ismerte el azonnal, támogatóra lelt Francis Bauer, a tekintélyes botanikai illusztrátor személyében. Levelezésük megmutatja, hogy már korán felismerték ennek az új médiumnak a jelentőségét, bár akkoriban még sokan szkeptikusan álltak hozzá.
Maga a fénykép nem sokáig örvendhetett a nyilvánosság figyelmének. 1905 után eltűnt, hollétét év tizedekig rejtély övezte. 1952-ben egy magángyűjteményben fedezte fel újra Helmut Gernsheim, egy német születésű fotótörténész. Ma a Texasi Egyetem Austinban található Harry Ransom Központjában őr zik. Ez a fénykép a fotográfia születésének ikonikus műtárgya, és egyben tanúbizonyságát adja Niépce úttörő munkájának is.
1892 – A színek új világa
1891-ben Gabriel Lippmann francia fizikus bemutatta a valódi színes fényképezés módszerét, amely a fényhullámok kölcsönhatásán alapult. Egyik oldalán kiváló minőségű fotóemulzióval bevont üveglemezt helyeztek egy tükröző felületre – higanyra. Az expozíció során a tárgyról érkező fény áthaladt az emulzión, elérte a higanyt, majd visszaverődve olyan mintázatokat hozott létre az emulzióban, amelyek rögzítették a tárgy színeit. Ez a mérföldkőnek számító eljárás 1908-ban fizikai Nobel-díjat hozott Lippmann-nak. Üvegfotói, az úgynevezett „Lippmann-lemezek” hosszú expozíciós időt igényeltek, ezért a csendéletek bizonyultak ideális témának.
1939 – A történelem újraírása fotómanipulációval
Ez a híres kép (alul) valószínűleg a fotómanipuláció egyik legkorábbi példája. Az eredeti kép (fent), amelyet 1937-ben készítettek, Joszif Sztálint ábrázolja, amint a Moszkva–Volga-csatorna mellett sétál Nyikolaj Ivanovics Jezsovval, az Orosz Kommunista Párt tisztviselőjével, aki 1936 és 1938 között az NKVD (szovjet titkosszolgálat) vezetője volt. Ezt az időszakot Jezsovsina néven ismerték, vagyis a nagy tisztogatás leghalálosabb szakaszaként, amelynek során Jezsov nagyban felelős volt több százezer orosz állampolgár kivégzéséért vagy száműzetéséért. 1938-ra azonban Sztálin Jezsov ellen fordult, és őt okolta a saját parancsára végrehajtott tisztogatások túlkapásaiért. Jezsovot 1939-ben letartóztatták, bíróság elé állították, és 1940-ben kivégezték. Jezsov halála után eltávolították a fényképről, szó szerint kitörölve létezését a történelemből.
Az eredeti kép a politikai hatalom és az egység képét sugallja: abban az időben Jezsov Sztálin egyik legközelebbi és legfélelmetesebb helyettese volt. A második kép azonban megmutatja, milyen gyorsan, alig pár év alatt vesztette el Jezsov Sztálin kegyét.
Az eredeti kép szovjet állami szerkesztése jól mutatja, mennyire tekintették a fényképezést a politikai és kulturális hatalom eszközének, amely képes manipulálni a közvéleményt és a politikai eseményekről kialakult képet. A fényképezést kezdetei óta a valóság objektív, hiteles rögzítésének tartják, még akkor is, ha sok bizonyíték utal az ellenkezőjére.
1965 – Korai fotó az élet kezdeteiről
A svéd fotóriporter és az orvosi fényképezés úttörője, Lennart Nilsson által készített megrázó kép a Life magazin 1965. április 30-i számának címlapján jelent meg. Óriási sikert aratott, és hozzájárult ahhoz, hogy ez a lapszám lett a magazin történetének legkelendőbb kiadása. Az „Az élet drámája a születés előtt” című riportot bevezető, rendkívüli élességű felvétel egy magzatot mutat a magzatburokban, szinte kozmikus térben lebegve, teljes színben. A – még mai szemmel is – technikailag lenyűgöző kép érzelmi ereje egyszerre keltett csodálatot és megdöbbenést a maga idejében. Alkotója nagy bánatára a képet hamar kisajátították a korai abortuszellenes mozgalmak.
Nilsson már 1954-ben célul tűzte ki az emberi élet kezdetének lefényképezését – két évvel a klinikai ultrahang bevezetése, és több mint tizenöt évvel annak széles körű elterjedése előtt. 1958 és 1965 között több száz felvételt készített a stockholmi Sabbatsberg kórházban. Egy nő méhébe bevezetett endoszkópos kamerával sikerült lefotóznia egy élő magzatot. Akváriumszerű környezetben elhelyezett többi alanya – a megtermékenyített petesejttől a hat hónapos magzatig – megszakított vagy vetéléssel végződő terhességekből származott.
1997 – Az első mobiltelefonos fotó
1997. június 11-én, a kaliforniai Santa Cruzban, a Sutter Maternity Centerben készült ez a felvétel, amelyet az első, mobiltelefonnal készített fényképként tartanak számon. Philippe Kahn vállalkozó elhatározta, hogy születendő lányát, Sophie-t megörökíti egy általa fejlesztett eszközzel, amelyet felesége tizennyolc órás vajúdása alatt állított össze egy Toshiba 430CDT laptopból, egy Motorola StarTAC kagylótelefonból és egy Casio QV digitális fényképezőgépből. A rendszert, amellyel először küldhetett digitális fotókat az interneten keresztül, éppen Sophie születésének pillanatára sikerült működésbe hoznia, és azonnal elküldte a képet mintegy 2000 ismerősének. A fotó személyes jellege adja ennek a szemcsés képnek a maradandó erejét. Ma már naponta milliónyi személyes, sokszor hétköznapi képet készítünk mobiltelefonokkal.
Kahn felvétele digitális forradalmat indított: a fényképezés, amely korábban a szakemberek és gyakorlott amatőrök kiváltsága volt, mára a mindennapi kommunikáció eszközévé és életünk elkerülhetetlen részévé vált.
2010 – Az első fotó az Instagramon
2010. július 16-án Kevin Systrom, az Instagram társalapítója feltöltötte az alkalmazás legelső képét – egy Mexikóban készült kutyafotót – tesztelés céljából. Néhány hónappal később a fotómegosztó alkalmazás nyilvánosan is elindult, és azóta a világ egyik legnagyobb közösségimédia-platformjává nőtte ki magát, több mint 50 milliárd feltöltött képpel. Az Instagram alapjaiban változtatta meg a fényképek készítésének és megosztásának módját, ugyanakkor az utóbbi években egyre inkább a videós tartalmak felé tolódik el, a statikus képek rovására.