2022-es látogatását követően idén újra Magyarországra látogatott Erlend Loe. A norvég író, forgatókönyvíró legújabb könyveit a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztiválon mutatta. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett beszélgetés különlegességét az adta, hogy az olvasók ezen az eseményen foghatták kézbe először a szerző Vesszőfutás című könyvét. Az esemény házigazdája Száraz Eszter volt.
A Vesszőfutás története szerint Tander, a norvég mintapolgár egy nap zuhanyzás közben azzal szembesül, hogy leesik a pénisze. Minden előjel nélkül, ráadásul zacskóstul. Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel? Tander ugyanolyan tanácstalan, mint bármelyikünk lenne, ha ilyesmi történne vele. A következő fejezetekben azt a vesszőfutást kísérjük végig, amelyen a merőben szokatlan élethelyzetbe került férfi átesik a szintén váratlan végkifejletig. Mit ér egy férfi, ha létének meghatározó állandóját kivonjuk személyisége egyenletéből? Erlend Loe ezúttal a férfiasság, férfiség kérdését járja körül a fizikai vonatkozásoktól kezdve a családi és partnerkapcsolatokon át egészen a társadalmi szerepekig. Mindezt olyan sajátságos humorral, ami csak rá jellemző, és amelyet olyannyira megszeretett a hozzá töretlenül hű hazai közönség is, a magyarul éppen húsz évvel ezelőtt megjelent, itthon is sok kiadást megért trilógiaindító kötet, a Doppler óta. scolar.hu/vesszofutas_4639
„A legjobb könyvek praktikus dolgokról szólnak. Így használd a láncfűrészt. Úgy belezz ki egy jávorszarvast. Ilyen módon stószold fel a tűzifát. De azok az önelégült emberek, akikről most beszélek, nem írnak praktikus könyveket.” Még szerencse, hogy Erlend Loe nem tartozik ezek közé. Új könyvében az idős Giæver földi élete utolsó napjait arra használja, hogy beavassa fiát a család történetébe, valamint olyan fontos dolgokba, mint a trágyavilla, a cinkegolyók vagy a díszpárnák, de komolyabb témákról is értekezik: a klímáról, a nőkről és a halálról. A legfőbb mégis a szomszédos birtokon élő Iunker családdal fennálló, nyolcszáz éves konfliktus. Giæver nem akar úgy távozni ebből az életből, hogy a szokások és hagyományok, a tudás, az életbölcsesség és a Iunkerek iránti gyűlölet ne szálljon tovább a következő generációra. A szerző sajátos „füveskönyvében”, ezúttal rengeteg humorral, egy csipetnyi öniróniával és a sorok között megbújó tragikummal fűszerezve mesél arról, amit a világról tudni kell. www.scolar.hu/amit_a_vilagrol_tudni_kell_4588
Erlend Loe a kortárs norvég irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, akinek könyvei egyszerre végtelenül viccesek és mélyen elgondolkodtatók. Írásai könnyednek tűnnek, mégis komoly kérdéseket mozgatnak meg – identitásról, társadalmi normákról, az egyén helyéről a világban. Ez a különleges kettősség teszi őt generációkon átívelően szerethető szerzővé. 1969-ben született Trondheimben, tanult irodalmat, filmtudományt és néprajzot, dolgozott színészként, tanárként, pszichiátriai ápolóként is, ma pedig íróként, forgatókönyvíróként és fordítóként alkot. Nemzetközi áttörését a Naiv. Szuper. hozta meg, kultikus regénye, a Doppler pedig a modern ember egyik legizgalmasabb irodalmi ábrázolása – nem véletlen, hogy a The Guardian az év könyvének választotta.
Kapcsolódó cikk
Száraz Eszter: Mindenki idegen a saját életében
„Érdekes, hogy Loe épp az olaj felfedezésének évében, 1969-ben született, vagyis ő már egy jómódú országban nőtt fel, és minden könyvében a modern társadalom működésével kapcsolatban fogalmaz meg kritikát, szereplői nagy részének sokszor épp a tökéletességből van elege.”
