Dante Alighieri

A Dante irodalmi zseblexikont olvasva Nádasdy Ádám segítségével könnyen eligazodhatunk a középkori világ egyik legjelentősebb életművében: a lexikonban sorra veszi Dante műveinek értelmezéséhez elengedhetetlen kultúrtörténeti és politika ismereteket; az Isteni Színjáték olvasásához pedig jelentős támpontokat nyújtó táblázatokat, szemléltető összefoglalókat iktat be a megannyi információ közé. A címszavakból kibontakoznak a 14. századi Firenze alakjai, politikai harcai és a középkori emberek egyetemes tudása és világképe. Készülj fel Dantéből egyszerűen!

Vissza

 

 


 

Felkészítő

Élete

Könyv

Interjú

 


 

10 kifejezés, amik segítenek a felkészülésben

 

Dante származása Dante Alighieri még ahhoz a világhoz tartozott, amikor a vezetéknevek használata nem volt általános. Ezért szokás őt is egyszerűen a keresztnevén, Danteként emlegetni. (Ez Olaszországban még jó ideig szokás marad, gondoljunk Michelangelóra, Leonardóra.) A Paradicsomban (15. ének) Dante-utazó találkozik üdvözült ükapjával, Cacciaguidával [ejtsd: kaccsagvída], aki elmondja neki a családfát (már amennyit Dante-szerző tudott belőle). Három éneken át ecseteli a régi Firenze puritán, erkölcsös életét, ezáltal alkalmat ad Danténak (a szerzőnek) a mai – tehát 1300 körüli – modern Firenze züllöttségének és zűrzavarának a bírálatára. Cacciaguida azt meséli, hogy elkísérte Konrád császárt a keresztes hadjáratba a Szentföldre (Palesztinába), és ott is halt meg a harctéren. A kereszténység védelmében elesett lovagok automatikusan mártírnak (= vértanúnak) minősülnek, s rögtön a Paradicsomba jutnak – magyarázza. Cacciaguida feleségét Alighierának hívták, s e név férfi megfelelőjét (Alighiero) adták fiuknak, Dante dédapjának; őtőle már családnévként öröklődött tovább, Alighieri formában.

Érdemes megkülönböztetni Dantét, az Isteni Színjáték szerzőjét Dantétól, az Isteni Színjáték főszereplőjétől: utóbbit „utazónak” (vagy „zarándoknak”) szokás nevezni. Ha ezt elmulasztjuk, úgy járunk, mint a veronai asszonyok, akik találkoztak az idősödő, elcsigázott Dantéval, és azt mondták: „Látszik magán, hogy megjárta a poklot!” Dante-utazó gyakran naivan érdeklődik kísérőinél, hogy miért van ez vagy az. A Purgatórium 6. énekében például kérlelik őt az elhunytak, hogy majd szóljon a rokonoknak: imádkozzanak értük, hogy a kiszabottnál hamarabb fölmehessenek a Paradicsomba. Vergilius ezt helyesli. Erre Dante megkérdezi: de hát nem te írod az Aeneisben, hogy hiába imádkozunk, az isteni döntést nem tudjuk megváltoztatni? Vergilius válasza: a pogány korban így volt, mert nem jutott el az ima Istenhez, hiszen akkor hamis istenekhez imádkoztak, ami semmit sem ér. Az igazi Istenhez természetesen imádkozhatunk, és bár ő sem változtatja meg az ítéletét, az imádkozók közbenjárására megrövidítheti a Purgatóriumban töltendő időt. Dante-szerző már tud sok olyan eseményről, melyek az utazás képzelt időpontja (1300 húsvétja) és az Isteni Színjáték megírása között történtek. Ezeket a mű szereplői jóslatokként közlik Dante-utazóval, és persze mindez be is következik. Például a firenzei Ciacco a Pokol 6. énekében megjósolja Firenze politikai eseményeit, a guelfek két pártra szakadását stb. Dante-utazó érdeklődéssel hallja, amit Dante-szerző már tud. Dante-szerző néha „kiszól” a szövegből közvetlenül az olvasóhoz, mintegy Dante-utazó háta mögül, ezzel is élénkíti a mű előadásmódját.

Középkor Dante idejében a középkor még javában tartott, bár azóta akadt, aki őt a reneszánsz előhírnökének tartotta. Például Friedrich Engels, a korai kommunista mozgalmár azt mondta, hogy Dante „a középkor utolsó s az újkor első költője” – ami erős túlzás. Sokan úgy vélik, hogy aki színvonalas műveket alkot, annak muszáj haladáspártinak lennie. Ez sem mindig igaz, Dante a legjobb ellenpélda: mélyen konzervatív volt, a világ változását szorongó ellenszenvvel figyelte. Bőven és sokszor elmondja: régen minden jobb volt. Dante a 13–14. század fordulóján élt, az újkor kezdetéig még 150-200 évnek kellett eltelnie.

 

Isteni Színjáték Dante olasz nyelvű, verses főműve, 1307-től 1321-ig írta, már emigrációban. Három főrésze van: Pokol, Purgatórium, Paradicsom. Elvileg mindegyik 33 énekből áll, de az első rész, a Pokol, egy bevezetőt is tartalmaz, ezért ez 34 ének. Az énekek száma így 100; egy ének átlagosan 142 sor, a teljes mű 14 233 sorból áll. Szerkezete a skolasztikus gondolkodásnak megfelelően zárt, és áthatja a rend, a rendszeresség tisztelete. A Pokolnak 9 köre van, a Purgatóriumnak 9 szintje, a Paradicsomban pedig 9 égbolt található A Pokol a földgolyó belsejében, a Purgatórium a Földből felnyúló hegyen játszódik: mindkettő képzeletbeli helyszín, de érvényesek rájuk a gravitáció és a földi fizika szabályai. Ezzel szemben a Paradicsom helyszíne a csillagászatilag valós (nem Dante által kitalált) kilenc égbolt (szféra), de itt Dante és Beatrice szabadon emelkednek. Fontos jellemzője a Színjátéknak, hogy útja során Dante csak valóságos emberekkel találkozik – ideértve a Biblia és a mitológia szereplőit is (mint Ráháb vagy Odüsszeusz), hiszen Dante kora számára ezek ugyanúgy történelmi személyek voltak. Dante által költött alakok nincsenek az elhunytak között. A műnek voltaképpen nem volt címe: Dante egyszerűen Commedia névvel illette. Ez akkoriban még nem „komédiát” vagy „vígjátékot” vagy „színjátékot” jelentett, hanem olyan terjedelmesebb művet, melyben a főhős nem hal meg, s amely nem használ végig magasröptű nyelvet, hanem olykor hétköznapi, sőt vaskos stílusban szólal meg (ördögtrombita). Az „isteni” (divina) jelzőt csak később tette eléje Boccaccio: így lett a mű címe Divina Commedia.

Cselekménye

Az utazás 1300 tavaszán, a húsvéti ünnepek alatt és után, 7 nap alatt játszódik le: Pokol: a Pokol cselekménye 72 óra, ebből Dante kb. 24 órát tartózkodik lenn a Pokolban.

 

Pokol

– nagycsütörtök éjjel döbben rá a költő, hogy eltévedt egy sűrű erdőben (Pok. 1); indulna fölfelé a dombra;

– nagypéntek reggel három vadállattal találkozik, s visszakényszerül az erdőbe;

– nagypéntek dél körül találkozik Vergiliusszal; indulnak egy titokzatos sziklás úton;

– nagypéntek este 7 körül belépnek a Pokolba (Pok. 3); öt óra alatt járják be az Első–Ötödik Kört (a Felső Poklot);

– nagyszombat 0 óra körül belépnek az Alsó Pokolba („Dis városába”, Pok. 9); – nagyszombat reggel 4 körül lépnek be a Pokol Hetedik Körébe (Pok.11)

– nagyszombat reggel 6-kor vannak a Negyedik Kör 4. →szennyrovatában (Pok. 20);

– nagyszombat reggel 7-kor vannak az 5. szennyrovatban (Pok. 21);

– nagyszombat du. 13:40-kor hagyják el a 9. szennyrovatot (Pok. 29);

– nagyszombat este 19:30-kor érnek le a Kilencedik Körben a Föld középpontjába (Pok. 34);

– ekkor átfordulnak a →földgolyó nyugati felére, s így 12 órát nyernek, tehát újra nagyszombat reggel 7:30 van; elkezdenek fölfelé mászni a túlsó féltekére; 21 és fél óra gyaloglás után érnek föl;

– húsvétvasárnap reggel 4-kor kibukkannak a Purgatórium-hegy lábánál.

 

Purgatórium

– vasárnap reggel indulnak fölfelé a hegyre (Purg. 3)

– vasárnap egész nap mennek fölfelé a hegyen

– vasárnap este Dante elalszik az Elő-Purgatórium Második Teraszán (Purg. 8)

– hétfőn egész nap mennek fölfelé a hegyen

– húsvéthétfőn este Dante elalszik a Purgatórium Negyedik Párkányán (Purg. 18)

– kedden egész nap mennek fölfelé a hegyen

– kedd este Dante elalszik a Purgatórium Hetedik Párkányán (Purg. 27)

– szerda reggel 6-kor belép a Földi Paradicsomba, ahol 6 órát tölt (Purg. 28)

 

Paradicsom

– szerda délben Dante felszáll Beatricével a Paradicsomba (Par. 2)

– szerdán és csütörtökön száll fölfelé égboltról égboltra – csütörtökön este ér fel a Mennybe (Par. 30)

 

Paradicsom  A Föld fölötti világ a Hold-égbolttól kezdve fölfelé. Felépítését lásd Égboltok. A legteteje a Menny (= Empyreum „a fényesség otthona”, a görög pyr ‚tűz’ szóból). Az üdvözültek mind a Mennyben laknak, ám van, aki magasabb, van, aki alacsonyabb szinten, mert az üdvözültségi fokuk különböző – eszerint láthatják Istent közelebbről vagy távolabbról. Ezt az „üdvözültségi különbséget” illusztrálják Dante-utazó számára oly módon, hogy a különböző égboltokba leszállva jelennek meg neki. Aki a Paradicsom kilenc égboltjában mutatkozik, az mind az ő kedvéért, egy alkalommal jött le a kérdéses égboltba; és vissza fog térni a helyére, a Mennybe, ahol egy hatalmas Rózsa szirmain van minden üdvözültnek a maga széke. A Paradicsomban csak angyalok voltak, mielőtt Krisztus önfeláldozó halálával lehetővé tette az ő követői, a keresztények számára az üdvözülést (ezért hívják Üdvözítőnek). Dante égboltról égboltra száll fölfelé Beatrice vezetésével, míg végül elérkezik a Mennybe és meglátja Istent (istenlátás).

 

Versforma Dante olasz nyelvű versei szinte mind öt és feles jambusban íródtak, ahol egy sor 11 szótag (ezért olasz neve endecasillabo ’tizenegy szótagos’). A páros számú szótagok hangsúlyosak, a többi hangsúlytalan. 

Dante sorai mindig rímelnek, mert úgy tartották, hogy latinul nem elegáns dolog rímelni, viszont népnyelven (olaszul, provanszálul stb.) kötelező. Szonettjei a szokásos olasz képletet követik (ezt utána Petrarca teszi közismertté). Néha bonyolult rímképleteket használ a dalokban. A legismertebb rímképlete a terza rima (’harmadik rím’), melyet az →Isteni Színjáték számára talált ki.

Itt a szöveg hármas szakaszokban (tercinákban) hömpölyög, és minden rím háromszor jelenik meg, de sosem egymás mellett, tehát a rímképlet aba bcb cdc…, végtelenül egymásba fonódva. Az új rím mindig a tercina közepén jelentkezik. Mivel a 11. szótag hangsúlytalan, az utolsó kettőnek kell rímelnie (a rím ugyanis hangsúlyt kíván!), az ilyet hívják „nőrímnek”. Dante csupa kétszótagos nőrímet használ: os-cura / dura / pa-ura; punto / giunto / com-punto.

Mutassuk be ezt Babits Mihály fordításán: ő ugyanezt a rímképletet használja, de – a magyar nyelv természetének megfelelően – 10 szótagos sorokat is ír, melyek ún. „hímrímre” végződnek, pl. kérdezett / rendezett / érkezett:

A Amint egymást három-négy ízben újra   

B köszöntenők: „Kik vagytok?” – kérdezett     

A Sordello, kissé távolabb vonulva. 

 

B „Augustus nékem előbb rendezett 

C végtisztességet, mint e hegyre szellem,     

B Istenhez jutni méltó, érkezett. 

 

C Vergiliusz vagyok; s hogy el ne nyerjem 

D a mennyet, csak hitem hiánya volt ok” –    

C szögezte Költőm szavát szava ellen. 

 

Ádám Az első ember. Dante a Paradicsom 26. énekében találkozik vele, nagy örömére, mert négy dolgot szeretne megtudni Ádámtól, aki meg is adja a válaszokat: 1.) Mikor tett be Isten az Édenkertbe? Válasz: Kr. e. 5198-ban teremtett meg Isten. 2.) Meddig élvezhetted a kertet? Válasz: egy negyednapig. 3.) Mi volt a valódi oka Isten haragjának és a kiűzetésnek? Válasz: nem az volt a valódi ok, hogy ettünk a fáról, hanem hogy túlléptünk egy határt, engedetlenek voltunk. 4.) Milyen nyelvet alkottál és beszéltél? Válasz: az én eredeti nyelvem rég kihalt, mire a Bábel tornyának építői belefogtak munkájukba. (Azaz nem a héber volt az emberiség ősnyelve.)

Ősszülőink, Ádám és Éva eredetileg a Földi Paradicsomban laktak (a Purgatórium-hegy tetején), ám bűnbeesésük miatt kiűzték őket, s azóta az emberiség az északi féltekén él. Isten előírta Ádámnak, hogy ne egyen a Földi Paradicsomban álló ún. „jó és rossz tudásának fájáról”, ám Ádám nem látta be, hogy ez az önmegtartóztatás üdvös volna számára (mert az Édenkertben maradhatna), s evett a tiltott gyümölcsből. Ez az ún. áteredő bűn (más néven: eredendő bűn); nemcsak ő lett bűnös, hanem utódai is, az egész emberiség. Ettől csak a keresztség mentesít. Ősszülőinket nem anya szülte, hanem Isten közvetlenül teremtette: Ádámot a föld porából, Évát pedig Ádám oldalbordájából (Teremtés könyve 2,7–22). Elvileg tehát a mi testünknek is halhatatlannak kellene lennie, ám Ádám bűne miatt ezt a lehetőséget elvesztettük („kiűztek minket a Paradicsomból”), testünk halandó lett, s csak az Utolsó Ítéletkor kapjuk vissza. Ádám és Krisztus voltak minden idők legbölcsebb, legkiválóbb férfiai, mert őket közvetlenül Isten hozta létre; ők az emberi faj tökéletes példányai. Mindenki más, aki természetes módon fogant és született, csak bizonyos tulajdonságaiban lehet tökéletes. Például a bölcs Salamon király csak uralkodóként volt tökéletes.

 

Beatrice firenzei lány, akit Dante akkor pillantott meg, amikor mindketten kilencévesek voltak. Beatrice valóban létezett, vezetékneve Portinari volt, de Dantéval semmiféle kapcsolata nem lett azon kívül, hogy olykor-olykor látták egymást. Dante idealizált szerelmet érzett iránta, amely csak erősödött, amikor Beatrice férjhez ment (egy Bardi nevű emberhez), majd nemsokára, mindössze 24 évesen meghalt. Dante a történetet – vagy inkább annak hiányát – Az új életben írta meg a versek közé illesztett prózai kommentárokban. A könyvecske végén pedig elhatározza, hogy méltó emléket állít Beatrice-nek: ez lett az Isteni Színjáték. A Színjáték elején ~ megy le a Pokol Tornácára (az Első Körbe), hogy Vergiliust felkérje Dante vezetésére. Később is, ha bajba kerülnek, Vergilius reméli, hogy Beatrice – aki a Mennyben van – nem hagyja cserben őket. A Purgatórium tetején, a Földi Paradicsomban Beatrice átveszi Vergiliustól Dante kalauzolását, és ő viszi föl a Paradicsomba, közben Dantét a hit igazságaira tanítja. Érdekes, hogy az olasz eredetiben Dante végig magázza Beatrice-t (voi, és nem tu), kivéve a legvégén (Paradicsom 31. ének), amikor már nem szemtől szemben szól hozzá, hanem a mennybéli székébe visszaült Beatrice-hez intéz hálaadó fohászt a távolból: „Hatalmadé s jóságodé a hálám!”

 

Vergilius (Virgil) Latin költő (Kr. e. 70–19). Észak-Itáliában (a mai Lombardiában), Mantova mellett született. Fő műve az Aeneis. Népszerű még a Bucolica (vagy Eclogák), tíz költemény, melyek a pásztorélet díszletei közt foglalkoznak különböző témákkal. Dante korában Vergiliust tartották minden idők legnagyobb költőjének, részben mert IV. Eclogájából azt olvasták ki, hogy megjövendöli Krisztus eljövetelét. A Kr. e. 40 körül íródott versben Vergilius ezt mondja: „Az évszázadok nagy sorozata újra születik, már visszajön a Szűz, visszajön Saturnus uralma, már új ivadék száll le a magas égből.” Valójában ~ utalásai a pogány mitológiára vonatkoznak: a Szűz = Astrea, a jog istennője; Saturnus uralma = az ősi aranykor; új ivadék = tiszta lelkű fiatal nemzedék. A középkorban a legnagyobb költőket egyben tudósnak, bölcsnek tekintették. Vergilius a földi tudást, a világi bölcsességet jelképezi, szemben →Beatricével, aki a Hittudományt (Teológiát), tehát az Istenről való gondolkodást szimbolizálja. A racionális észérvek (Vergilius és az ókori filozófia) nem elegendők az üdvösséghez: ahhoz isteni segítség („kegyelem”) kell. Az Isteni Színjátékban Beatrice kérésére Szűz Mária eszközöli ki, hogy Dante – élő emberként – járhasson a túlvilágon, illetve Vergilius elhagyhassa pokolbéli helyét, hogy Danténak kalauza lehessen. Vergilius nem bűnös volt, csak hitetlen, ezért a Pokol Első Körében (a Pokol Tornácán) lakik a →nem keresztények helyén. Egyébként halála után Vergilius állítólag járt a Pokol legalsó régióiban, mert Erikhthó varázslónő leküldte, és felhozatott vele egy lelket. Erről nem szól semmilyen ókori forrás, de a középkorban elterjedt legenda volt. Vergilius ezért a Pokolban jól kiismeri magát, viszont a Purgatóriumban nem, hiszen sosem járt erre, így folyton kérdezősködnie kell. A Földi Paradicsomig vezeti el Dantét, utána csendben visszatér lakhelyére, a Pokolba.

 

Tudósok A Paradicsomban Dante-utazó két nagy kört lát, mindkettőben 12-12 fénypont táncol. Ők a keresztény világ legnagyobb tudósai – azért csak ők, mert a pogányok (pl. Platón, Arisztotelész, vagy akár Vergilius), bármily nagyok voltak, nem léphetnek a Paradicsomba, mert nem voltak megkeresztelve, illetve nem tartoztak a Választott Népbe (az ószövetségi zsidóságba). Némelyikük ma is az általános műveltség része (legalábbis a nevük, hogy léteztek), míg mások kihullottak a szokásos műveltség köréből. Ezáltal hű képet kapunk a középkor szellemiségéről: mai értelemben vett tudósok alig vannak itt, mert azok egyfelől az ókori pogányságba vagy a középkori iszlámba tartoztak, másfelől a ma is számontartott keresztény tudósok, mint Kopernikusz, Galilei, Descartes majd csak két-három évszázad múlva, az újkor hajnalán lépnek színre. A második, külső körben a mi fogalmaink szerint kevésbé tudósok, hanem inkább gondolkodók, kiválóságok, tiszteletre vagy követésre méltó emberek kapnak helyet.

 

Magyarország Dante műveiben két helyen említi Magyarországot. Az Isteni Színjátékban Anjou Martell Károly mondja, hogy őt megkoronázták magyar királynak (bár nem foglalhatta el a trónt): „már homlokomon fénylett koronája annak a földnek, mit a Duna fürdet, mikor elhagyja német partjait.” (Par. 8:64–66) Név szerint említi Dante Magyarországot a Paradicsom 19. énekében, amikor áttekinti Európát és felsorolja, hogy a rossz uralkodók – főleg az általa megvetett franciák – milyen károkat okoznak. A Jupiter égboltjában vagyunk; a bölcs uralkodást jelképező sas beszél Dante-utazóhoz. 

A mondatot nem mindenki értelmezi egyformán. A nehézséget az okozza, hogy miközben Dante általában bírálja az Anjoukat, Magyarország vonatkozásában éppen a riválisok, az Árpád-ház (már hanyatlófélben lévő, valóban korhadt) hatalmát szeretné lerázatni s a trónra barátja, Anjou Martell Károly fiát, Károly Róbertet ültetni. A cselekmény pillanatában (1300-ban) Magyarországon Árpád-házi III. András a király, jóllehet Dante szerint Martell Károlynak járt volna a trón. Ezért szerepel némelyeknél jövő idejű megfogalmazás: „boldog lesz”. A mű írásakor (1320 körül) már Károly fia, Károly Róbert valóban elnyerte a magyar királyságot, tehát Magyarország – ha így értelmezzük – „lerázta a rossz kormányzást”, vagyis az Árpád-háziakat. Dante tehát általában Anjou-ellenes volt, de személyes rokonszenve miatt kivételt tett Martell Károllyal és a fiával.

 


 

Dante élete évszámokban

(A műveknél a befejezés föltehető évét adjuk meg.)

 

1265 Megszületik Firenzében, kispolgári, kisnemesi családban. Apja ingatlan- és pénzügyekkel foglalkozik.

1274 A kilencéves Dante megpillantja a kilencéves Beatricét, és egy életre beleszeret.

1283 Összebarátkozik Guido Cavalcanti költővel, belekerül a város irodalmi életébe. Egyetemi előadásokat hallgat Bolognában.

1285 Megnősül. Felesége Gemma, a nagy hatalmú Donati család rokona. Három vagy négy gyermekük lesz.

1287 Beatrice férjhez megy Simone dei Bardi bankárhoz.

1289 Campaldinói csata, Dante lovagként harcol a firenzei guelfek (pápaságpártiak) oldalán.

1290 Beatrice halála

1293 Dante megírja első művét (Az új élet).

1296 Bekapcsolódik Firenze politikai életébe, tagja lesz a városvezetésnek.

1300 Néhány hónapig a város elöljárója

1301 Az októberben megválasztott Fehér Guelf vezetőség (benne Dante) kénytelen november 7-én lemondani, mert hatalmuk összeomlott.

1301 Rómában jár követségben VIII. Bonifác pápánál. Közben Firenzében a Fekete Guelfek átveszik a hatalmat.

1302 Dantét távollétében a Fekete Guelfek sikkasztás vádjával halálra ítélik. Emigrációba kényszerül; sohasem tér vissza, bár kap kegyelmi ajánlatokat. Felesége és gyermekei egy ideig a városban maradnak.

1305 A nép nyelvén való ékesszólásról című műve

1307 Vendégség című műve

1307 Elkezdi az Isteni Színjátékot. Városról városra költözik, főurak vendégeként és értelmiségi alkalmazottjaként él.

1313 Az egyeduralom

1320 Vita a vízről és a földről

1321 Befejezi a Színjátékot.

1321 Meghal Ravennában 56 évesen. Sírja ma is ott található.

 


 

Miről szól a Dante – Irodalmi zseblexikon?

A kötetke Dantét és 13–14. századi világát kívánja bemutatni a szélesebb olvasóközönségnek. A legtöbb szócikk az Isteni Színjátékról szól, mert Dante művei közül messze ez a legfontosabb, de megtalálhatók az alapadatok a költő életét, családját illetően is. Ugyanakkor a mai internetes világban, amikor egy-két gombnyomással minden adatot meg lehet keresni, érdekesebbnek tűnt bemutatni néhány kevésbé ismert dolgot (például a „búcsú” fogalmát, vagy Nimród érthetetlen beszédét). Az Isteni Színjátékban rengeteg ember, hely, esemény szerepel – ezekből csak válogatni tudtam; aki részletekbe menő tájékozódásra vágyik, használja a Mutatót valamelyik Színjáték-fordításban, pl. a Nádasdy- vagy a Babits-félében. Elmélyültebb tanulmányozásra ajánlom a Kelemen János és Nagy József által szerkesztett kommentárköteteket (eddig a Pokol és a Purgatórium jelent meg).

Nádasdy Ádám előszava

Tovább a könyvre

 


 

Egy interjú, ha le akarod nyűgözni a tanárokat:

 

Dante azt akarta, az olvasni nem tudók is értsék az Isteni színjátékot – Beszélgetés Nádasdy Ádámmal

Nádasdy Ádám egyetemi tanár, nyelvész, költő és műfordító nyolc év megfeszített munkájával lefordította Dante Isteni színjátékát. A 700 éves emberiségköltemény legújabb magyar fordítása 2016-ban jelent meg a Magvető Kiadónál. Óriási sikere van, eddig nyolcezer példányban kelt el, a közelmúltban utánnyomás készült belőle kétezer példányban. Interjú a Magyar Kurír oldalán.

Elolvasom