„Ez a város sivatag és friss óceánpart egyszerre, földrengés, tűz és szél; a veszélyei épp olyan vonzóak, mint szépsége. Olyan szirén, aki ha egyszer elkezd énekelni az embernek, az bármire képes lesz érte – hiszen a szerelem minden kockázatot megér.” Szeptember közepén jelenik meg Boglutz Alexandra bemutatkozó regénye, amely egy szerelmeslevél Los Angeleshez, a városhoz, amely a szerzőt gyerekkora óta nem ereszti. Az útikönyvnek sem utolsó Hollywood és én kontrasztot képez az amerikai álom és a valóság között, miközben egy magyar lány személyes hangú, de korántsem hétköznapi történetét is bemutatja. Hogyan és miként kerítette vonzalmába a nyugati part leghíresebb városa? Milyen tévhitekkel találkozott? Miről szól a regény? Rövid interjú a hamarosan megjelenő Hollywood és én írójával.
Mikor és miért kezdtél el érdeklődni Hollywood és Los Angeles iránt?
13 éves voltam, amikor a szüleim feltettek egy repülőre és elküldtek LA-be nyelvet tanulni a rokonokhoz a nyárra. Előtte is jártam már ott, de ez volt a sorsfordító látogatás, mert ez volt az első önálló kalandom életemben. Hollywood világa eleve érdekelt, egész kicsi koromtól színész akartam lenni, odáig voltam a filmekért, a forgatásokért, mégsem kapcsoltam soha össze a kettőt a fejemben.
Amikor megérkeztem Los Angelesbe, rögtön megértettem, hogy az, ami addig egy másik univerzumnak látszott, mind létezik, és abban a városban minden pillanatban körülvesz, így gyakorlatilag azonnal azt éreztem, hogy hazaértem.
Aztán visszatértemkor történt a következő felismerés: hogy az ott tapasztaltakra baromi kíváncsiak voltak az emberek. Azóta másról sem beszélek, szóval onnan már csak egy verébugrás volt, hogy regény formába öntsem ezt a mániámat.
A szerző saját fotója.
Ha a három legnagyobb tévhitet kéne kiemelned a LA-vel kapcsolatban, melyek lennének ezek, és mi az igazság?
Hogy felszínesek az emberek – az igazság az, hogy mi, magyarok hajlamosak vagyunk összetéveszteni a kedvességet a barátkozással. Attól, hogy valaki közvetlen és barátságos miközben együtt állunk sorba a reggeli kávénkért, még nem akar a legjobb barátunk lenni, viszont a kedvesség nem kerül semmibe és könnyen meg lehet szokni, hogy az emberek lépten-nyomon beszédbe elegyednek egymással. A második az, hogy mindenki szét van műtve és ki van öltözve - a valóságban a kaliforniaiak nagyon természetesek és lazák, még amerikai viszonylatban is, nem, hogy Európához képest. A harmadik pedig az, hogy a hírességek elbújnak, és megközelíthetetlenek. Valójában az, hogy Al Pacino és Lionel Richie együtt vacsoráznak a hátad mögött egy étteremben, ugyanolyan természetes, mint itthon az, ha Bíró Ica szembe jön a Mammutban – kétségtelen, hogy míg előbbi csak egyszer, utóbbi többször is megtörtént velem.
A szerző saját fotója.
Miről szól bemutatkozó regényed?
A Hollywood és én első sorban Los Angelesről szól, arról, hogy milyen magyar szemüvegen keresztül megismerni a várost, másodsorban a hollywoodi hírességek világába enged betekintést, miközben az érvényesülés és önazonosság kérdéseit boncolgatja. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki nem járt még ott, de kíváncsi Los Angelesre, aki járt és imádja, vagy épp, hogy ki nem állhatja, és persze olyanoknak, akik eljátszottak már a gondolattal, hogy felcsapnak hollywoodi filmsztárnak, vagy esetleg összejönnek eggyel.
A szerzőről
Boglutz Alexandra 1989-ben született Budapesten. Német–magyar koprodukció, third culture gyermek, aki sehol sincs igazán otthon: kezdetben Magyarország és Németország között ingázott, majd beleszeretett Los Angelesbe, és azóta igyekszik a lehető legtöbb időt ott tölteni. Már a középiskolában publikált cikkeket és novellákat, majd a műfordításba is belekóstolt. Fiatalon színésznek készült, modellként dolgozott, rengeteget utazott, és számos kreatív területen kipróbálta magát – e regény pedig azért született meg, mert ezt az életvitelt mások érdekesnek találták. Kétnyelvűnek vallja magát, magyarul és angolul is ír. A Hollywood és én az első regénye; jelenleg a történet folytatásán dolgozik.
Kapcsolódó cikk
Érintés nélkül – rövid interjú Nermin Yıldırımmel
Szeptemberben jelenik meg Nermin Yıldırım Érintés nélkül című könyve. A kortárs török irodalom egyik legeredetibb hangjának tartott szerző regényében egy nő életútját követhetjük. Történetén keresztül a szerző azt mutatja meg hogyan formálják az egyént a társadalmi elvárások, a családi minták, a politikai és kulturális környezet, valamint a kimondatlan traumák. Miközben a történet folyamatosan az érzelmi közelség, az intimitás és az emberi kapcsolódás nehézségeinek kérdését feszegeti, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szavainkon és tetteinken túl mulasztással követjük el a legnagyobb vétkeinket. Rövid interjúnkban az Érintés nélkül hazai megjelenéséről, a regény üzenetéről és az érintés fontosságáról kérdeztük Nermin Yıldırımet.
