Bárándy Gergely ügyvéd, volt országgyűlési képviselő legújabb könyve, a Velence és Dalmácia velencei nézőpontból tekinti végig a dalmátok, a horvátok, a velenceiek és a magyarok közös évszázadait 1420-ig. Interjúnkban szerzőnk többi között elmondja miért is ezt az évszámot választotta végpontnak és kik is voltak az Adrián garázdálkodó kalózok.
A könyv Velence és Dalmácia történetét a kezdetektől 1420-ig mutatja be. Miért a kezdetektől és miért éppen 1420-ig?
Velence alapításakor, és azután, a korai középkorban ugyan még minimális kapcsolódása volt Velencének és Dalmáciának, azonban Velence és a dalmát (akárcsak az isztriai) városok közös bizánci múltja alapvetően meghatározta későbbi közös történelmüket. Bemutatom, hogy miért vált a velencei-dalmát kapcsolat – gondolok itt elsősorban a kulturális, kereskedelmi és társadalmi kapcsolatokra – annyira szorossá, hogy ez az „olasz hatás” még ma is, közel két és fél évszázaddal a velencei uralom után is érezhető a horvát tengerparti városokban. Kezdeti kereskedelmi kapcsolatuk már korábbra datálható, azonban Velence a 10. század végétől vetette meg a lábát Dalmáciában, s attól kezdve 800 éven keresztül közös történelmüket élték. S hogy miért az 1420-as záró évszám? A Magyar Királyság – amellyel a tengeri köztársaság 400 évig rivalizált Dalmácia birtoklásáért – ekkor szorul ki végérvényesen a Tengermellékről; ekkor kezdődik Velence és Dalmácia történetének második fejezete, amikortól a dalmát tengerpart városait Szent Márk köztársasága gyarmatbirodalmába olvasztva töretlenül birtokolja önálló államisága végéig (1797).
Dalmácia fővárosa, a mintegy 3000 éves történelmi múlttal rendelkező Zára, a mai Zadar nagy jelentőséget kap a kötetben. Ha ott találnánk magunkat az 1200-as évekbeli városban, milyen látvány, hangulat fogadna minket?
Ahogy szokták mondani, mikor milyen… Egy ilyen nagy múltú, stratégiailag fontos történelmi város sorsa forgandó, történelme változatos. Ha 1202-ben élnénk ott, amikor éppen a több száz hadihajóból álló keresztes flotta készül bevenni a várost, borzasztó hangulat fogadna. Rettegés és elkeseredettség. De ha egy békés évtizedben csöppennénk a városba, prosperitás, lehetőségek, a középkori értelemben véve kiegyensúlyozott, fejlett, gazdag urbánus környezet. Egy hatalmas bazilika, gazdag polgárok palotái, nyüzsgő kereskedelmi kikötő. S talán még Zára érsekével is összefuthatnánk. Egy dolog biztos; hányattatásuk dacára, inkább választottam volna a középkorban lakóhelyül egy dalmát várost, mint a magyar vagy horvát vidéket.
Azt írtad, hogy a könyv a dalmátok, horvátok, velenceiek és magyarok közös története. Ki érte el Dalmáciában a legnagyobb magyar sikereket?
Egyértelműen Nagy Lajos király. Uralkodása alatt volt két és fél olyan évtized, amikor teljes Dalmáciát uralta. A chioggiai háborúban nem állt messze attól, hogy Velence városát is bevegye. Halála után szűk 40 évvel azonban Dalmácia egésze, beleértve az Isztriát is, a következő 400 évre Velencéé lett.
Talán többen is hallottunk a 9-10. században az Adrián garázdálkodó, kereskedőhajókat kifosztó kalózokról, akikről sokakban romantikus kép alakult ki. Kik voltak ők valójában?
Ahogy Gangxsta Zolee is megénekelte: a bűnözésnek nincs romantikája. A tengeri rablásoknak sincs. Talán csak a Karib-tenger kalózaiban… Az Adria kalózai ekkortájt horvát és szerb nemzetiségű szlávok voltak, de korábban az illírek, közülük leginkább a liburnok is rettegettek voltak. A legismertebb kalózok a Neretva folyó völgyében tanyáztak, és valóságos kis államot hoztak létre. Nem volt ritka, hogy amikor elfogtak egy kereskedőhajót, a teljes legénységet lemészárolták. De az igazi veszélyt ekkor a szárazföld szláv urainak, fejedelmeinek tengeri rablóhadjáratai jelentették százas nagyságrendű flottákkal, amelyek a dalmát városokat is fosztogatták. Néha még a velencei hadiflotta is alulmaradt velük szemben. Hosszabb távon azonban nem vehették fel vele a versenyt, s a tengeri köztársaság általában biztonságossá tudta tenni a tengeri útvonalakat.
Legújabb történelmi témájú könyveink. A képre kattintva megismerheted karácsonyi válogatásunkat.
Képzeljük el egy pillanatra a kötetet útikalauzként! Tudnál ajánlani néhány jelenkorban is fellelhető jellegzetes helyszínt, épületet, emléket, ami a mai utazónak a sok száz évvel ezelőtti velencei-dalmát közös múltat szimbolizálja?
Trogir (Trau) az egyik legszebben megmaradt középkori dalmát város. Az impozáns Kamerlengo erőd ékes példája a városok védelmére emelt velencei erődítményeknek. De ha a látogató Šibenikben, vagy Splitben sétál, számos velencei stílusban épült palotát láthat, s jó témája lehet egy városnézésnek Zadarban vagy éppen Krk városában felfedezni Velence jelképét, a szárnyas oroszlánt a városfalakon, középületeken, városi kutakon. Mire megtaláljuk őket, felfedezzük a várost is. Amikor Velencében járva érezzük a cölöpökön álló paloták és épületek hullámos padlóját, tudhatjuk, hogy a több száz éve ide szállított dalmát fatörzseken állunk, amelyekre Velence épült. S hogy Dalmácia jelentőségét érzékeltessem; a Dózse-palotában a Nagytanács termében, illetve a hozzá kapcsolódó szavazások céljára szolgáló teremben (Sala dello Scrutinio) a Velence történelmének legdicsőségesebb diadalait megörökítő freskók között megcsodálhatjuk miként festette meg Andrea Vicentino a XVI. században azt, amikor a dózse vezetésével a keresztes sereg 1202-ben elfoglalja Zárát. Tintoretto falfestményén pedig, hogy Velence miként aratott diadalt Nagy Lajos magyar király felett 1356-ban a Zára megtartásáért vívott csatában.
Végül adja magát a megszokott, mégis a talán legfontosabb kérdés: kinek ajánlod a könyvet?
A könyv tudományos ismeretterjesztő. Mindkét szó hangsúlyosan értelmezve. Szerettem volna tudományos igényességgel, mégis közérthető stílusban, velencei nézőpontból megírni a velenceiek, a dalmátok és a magyarok közös történetét. Ajánlom mindenkinek, akit vonz ez a téma. Annak, aki szereti a középkori történelmet, megfogta Velence varázsa, szereti az Adriát és a magyar történelmet. A könyvhöz hasonló átfogó munka ebben a témában még nem született. Stílusos olvasmány lehet például nyáron, a horvát tengerparton. A könyv még csak nem is nehéz, simán elfér a strandtáskában.
Kapcsolódó cikk
Határtalan kalandok a határon túlon – interjú Kocsis Noémivel
Határok csak papíron léteznek vagy van úgy hogy még ott sem, legalábbis Kocsis Noémi legújabb Bakancslista könyvében ezt érezhetjük. A Határtalanul alcímmel bíró kötet ugyanis a szomszédos országok magyar vonatkozású helyszíneit, kulturális érdekességeit veszi sorra Burgenlandtól, Felvidéken át, egészen Erdélyig. Az 500 úti cél felfedezése közben olyan érzésünk lehet mintha csak a szomszédhoz ugrottunk volna át beszélgetni. Bakancslista – Határtalanul megjelenése kapcsán Kocsis Noémit játékos kérdésekkel kerestük, ő pedig készségesen válaszolt mindegyikre.
