Ajánló Alexandra Salmela – Martina Matlovičová: Zsiráfmama és más agyament történetek című könyvéhez, Majoros Nórától
Néha vannak meghökkentő álmaim.
A családtagjaim már megszokták ezeket a történeteket, és amikor elmesélem őket reggel, még álompárába burkolózva, csak mosolyogva legyintenek.
Egyszer a munkahelyemen az ebédszünetben szerettem volna felvidítani a kollégáimat egy mulatságosabb álmommal. Nagy sikert arattam, de elkönyveltek bolondnak. Pedig a féktelen, szabálytalan álmoknál nincs jobb. Talán csak az álmot követő ébredés és az ember szívében-lelkében remegő derű.
Ugyanez a jóleső borzongás fogott el, miután elolvastam Alexandra Salmela írónő és Martina Matlovičová illusztrátor könyvét, a Zsiráfmama és más agyament történeteket. A könyv címe nem téved: a benne szereplő huszonegy mese valóban agyament. Sőt inkább abszurdnak mondanám, ami kimondottan bátor vállalkozás egy gyerekkönyv esetében.
Az abszurd humor megértéséhez komoly kombinációs képesség, lényeglátás, nyitottság szükséges,
és ez pont a mesehallgató korosztálynál nagyon változó mértékben van jelen.
Számtalanszor előfordul, hogy az abszurd humorral operáló szöveget a szülő megérti, felnevet, a gyerek pedig csak a történetet fogja fel. A Zsiráfmama esetében két ok miatt tud jól működni a fekete humor. Az egyik, hogy olyan aktuális élethelyzeteket, élményeket vesz elő, amelyeket a gyerekek pontosan ismernek. Munkában megfáradt szülők, mindent otthon felejtő apuka, csúfolódás, a barátkozás első, útkereső időszaka, szülői elvárások, életöröm. Mindezt pontos, de bátor asszociációkkal teszi, és soha nem magyaráz. A másik hatalmas érdeme a könyvnek a részletgazdag, bevállalós és grafikailag bravúros illusztráció, ami mer csúnya és megkapóan szép is lenni.
Mindemellett a könyv szereplői ízig-vérig mesehősök. A lapokon hemzsegő gyerekeken túl vannak itt királylányok többféle változatban (aki utál királylány lenni, meg akinek a legjobb barátja a sárkány), kalózok, beszélő krokodil, vízisíelő koala, felhőcsúszdázó szörnyek, űrutazók (akik a rajzon történetesen macskagyerekek), sárkányok és dinoszauruszok (az egyiknek az orra olyan, mint a „vilsli”, és az is le van rajzolva, ahogy a barlangja előtt pisil), hangnyelő boszorkány és egyéb, jobbnál jobb karakter. Azt pedig majdnem elfelejtettem említeni, hogy a mesék terjedelme pont ideális az esti felolvasásra. Bár nekünk sohasem sikerült egynél megállni.
Ez a mesekönyv nyitottságot kíván a szülőktől és a gyerekektől is. Megjelenése, belső tartalma első ránézésre kissé nyers, ami miatt nem biztos, hogy rögtön ezt emeljük le a polcról. Viszont megható volt látni, ahogy a hatéves hallgatónak mennyire intenzív élményt okoztak a történetek. Többször előfordult, hogy fordított helyzet állt elő, mint szokott: nem én nevettem fel, hanem az ő arcán láttam, hogy tudja, érti, érzi a történetet, és az ő rezdüléseivel kapott el engem is a mese. Ő még benne él, nekem kinyílt az ablak. Ez pedig óriási varázslat. Visszavittek az alkotók a gyerekkorba, annak is feneketlen fantáziával borzolt időszakaiba. Csak az álmaimban bújik elő ez az elveszett világ néha.
„A gyereknek lejárt a szavatossági ideje. Vigyék el a gyerekjavító-műhelybe” – olvashatjuk az egyik mesében. Bizony, a gyerekek szavatossági ideje lejár, és felnőttek lesznek belőlük. Ez a mesekönyv egy igazi felnőttjavító-műhely.
