Az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Tod Lending a tengerentúlon producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként már letette a névjegyét. Első könyvével, Az esernyőkészítő fia című történelmi regényével most az olvasók szívébe kíván beférkőzni. A kötetről Heather Morris, Az auschwitzi tetováló bestseller szerzője is elismerően beszélt, „erőteljesnek és szívfacsarónak” jellemezte a történetet. A könyv főszereplőjéről, kelet-európai gyökereiről és olvasásélményeiről kérdeztük szerzőnket, továbbá ezek mellett arra is választ kaptunk, hogy vajon filmként vagy könyvként fogalmazódott meg benne a történet? Tod Lending az USA-ból válaszolt kérdéseinkre.
Ki Az esernyőkészítő fia főhőse és mit érdemes róla tudni?
A könyvem főszereplője Reuven Berkovitz. A történet azon a napon kezdődik, amikor a II. világháború kitör, 1939. szeptember 1-én. Reuven ekkor lesz tizenhét éves. Arra ébred, hogy Krakkót német vadászgépek bombázzák, és a világa fenekestől felfordul. A történet elején Reuvent és családját földre söpri a háború rémálma, amelyben a túlélés a végtelen tűrőképességen múlik, segítséget pedig a legváratlanabb helyeken találnak. Hamarosan Reuven elveszíti a családját, és egyedül kell boldogulnia.
Ahogy Reuven megpróbál boldogulni a megrázó konfliktusok sűrűjében, személyes fejlődését nemcsak a cselekedetein keresztül látjuk, hanem azon a zavaros szöveten át, amely a gondolataiból, érzelmeiből, az őt körülvevő emberekkel való kapcsolatrendszeréből áll. A nehézségek, amelyekkel szembesül, nemcsak a bátorságát teszik próbára, de a fejlődésének, változásának is katalizátorai.
A regény három része három év történéseit követi nyomon, és közben olyan témákat jár körbe, mint önazonosság, szembesülés traumákkal, szerelem, felfoghatatlan veszteség.
Megannyi film és televíziós műsor Oscar-díjra jelölt, Emmy-díjas producere, rendezője és írója vagy. Ezt a történetet először mozgóképként vagy könyvként láttad magad előtt?
A történetet eredetileg is könyvnek szántam, de erős hatást gyakorolt rám egy dokumentumfilm, amelyet pár évvel a könyv megírása előtt forgattam. A filmnek az volt a címe, hogy Saul & Ruby’s Holocaust Survivor Band, és két holokauszt-túlélőről szólt, akik a kilencvenes éveikben úgy döntöttek, hogy alapítanak egy klezmer zenekart. Két évig követtem őket, ahogy az Egyesült Államokban utazgattak, majd hazatértek Lengyelországba, zenéltek, és elmesélték a túlélésük történetét. Mélyen megérintett ez a két ember és a történeteik, és az is fontos volt számomra, hogy én is Lengyelországba utazhattam, ahonnan a nagyapám a háború elől elmenekült.
Amikor elkezdtem írni a regényt, teljesen más történetet terveztem el, mint Az esernyőkészítő fia. Kortárs sztorinak indult, egy nagyon bonyolult apa-lánya kapcsolatot járt volna körbe. De ahogy írtam, jegyzetek és vázlatok nélkül, végül Reuven története szakadt ki belőlem. Úgyhogy elhatároztam, hogy azt a másik történetet elteszem későbbre, mert lám, a tudatalattim megüzente, hogy nekem most mit kell írnom.
Ha egy olyan idézetet kellene választanod a kötetből, amely felkelti a magyar olvasók figyelmét, melyik lenne az?
„Ahogy közeledtem a gödörhöz, egy rekedt hang suttogását hallottam valahonnan a közelből, reszelős volt és száraz, mint a sivatag, alig hallható. Megálltam, körbefordultam, hogy megnézzem, honnan jön, és egy pillanatra azt hittem, hogy ez biztos egy dibbuk vagy egy szellem, vagy valami hang a fejemben. A többi férfihoz hasonlóan úgy éreztem, biztosan megőrültem. Miközben a talicskát a gödör felé toltam, ismét meghallottam a száraz suttogást, és rájöttem, hogy a talicskából jön. Megvizsgáltam a holttesteket, és láttam, hogy az öregember vékony ajka alig észrevehetően mozog hosszú, ősz szakálla és bajusza mögött. A szeme csukva volt, a bőre halálosan kékesfehér, petyhüdt teste mozdulatlan, kivéve kérges, remegő, vékony ajkát. Közelebb léptem, hogy halljam, mit motyog. Hinneni Hasem. Hinneni Hasem – Itt vagyok, Istenem.”
Van valamilyen kötődésed Kelet-Európához vagy Magyarországhoz, ami hatott a könyvre? Esetleg a történet a családi múltból táplálkozik?
Ahogy a könyvben is említem, a nagyapám egy esernyőkészítő, Raphael Lending fia volt. A család Lengyelországból vándorolt ki, 1909-ben érkeztek az USA-ba. Azelőtt Varsóban éltek, és a zsidóüldözés és a pogromok kényszerítették őket menekülésre. A nagyapám, Edward Lending egy magyar származású zsidó nőt vett feleségül St. Louisban, akit Lillian Sussmannak hívtak. Genetikailag félig lengyel–magyar zsidó, félig német zsidó származású vagyok, a génjeim 99.9%-a askenázi zsidó.
Az, hogy megírtam ezt a könyvet, utat nyitott, hogy az őseimhez mélyebben is kapcsolódjak. Világi neveltetést kaptam, a szüleimnek a judaizmushoz mint valláshoz nem sok közük volt, de etnikailag és kulturálisan az identitásunknak fontos része volt, hogy zsidók vagyunk. A holokauszt pedig ennek az identitásnak sok szempontból sarokköve. Már korán megtanították nekem, hogy bár Amerikában biztonságban vagyunk, az antiszemitizmus jelen van az országban, és soha nem szabad elbíznunk magunkat, hogy a holokauszt itt soha nem történhet meg. Apám mindig azt mondogatta, „ne hidd, hogy itt nem ismétlődhet meg”. Mivel úgy nőttem fel, hogy ez az alapvető egzisztenciális éberség az életem része volt, a holokauszt a zsidó identitásom megkerülhetetlen fogalma lett. Talán ez volt az ok, amiért jobban el akartam mélyülni a témában, és ennek eszköze volt a könyv megírása.
Szoktál olvasni kelet-európai szerzőktől?
Természetesen. Nagyon tisztelem Milan Kunderát, A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyve az egyik kedvencem. Tadeusz Borowski This Way to the Gas, Ladies and Gentleman (eredeti címe: Pożegnanie z Marią) című műve is egy hihetetlen könyv, amely nagyon sötét, ironikus és néha paradox humorral mutatja be a koncentrációs táborok borzalmait. Nagy csodálója vagyok Elie Wieselnek, Aharon Appelfeldnek és Isaac Bashevis Singernek is – mind olyan kelet-európai zsidó szerző, akik erőteljes regényeket írtak a holokausztról és általában a zsidó életről. Említhetem még Aleksandar Tišma-t, aki Jugoszlávia azon területéről származott, amely 1941-ben Magyarország része lett, szintén írt egy nagyon sötét, brutális regényt a táborokról, Kapo címmel. Az ő munkásságát is csodálom.
Tod Lending 2025. szeptember 8-án megjelenő regénye előjegyezhető itt, a Scolar.hu-n!
Kapcsolódó cikk
Ezeket a könyveket várjuk nagyon az ősszel – 1. rész
Mindig nagyon várjuk az őszt, nemcsak azért, mert gyönyörű változáson megy keresztül a természet, hanem azért is, mert ilyenkor találkozhatnak olvasóink több újdonságunkkal is. Háromrészes cikksorozatunkban mutatjuk be azokat a könyveinket, amelyik melegséget hozhatnak majd az egyre hidegebb időben.
