Tisza Kata: Mindent történetekben látok

Szerzőnk a szabadkai Hét Napnak adott exkluzív interjújának részletét közöljük, amely 2025. szeptember 24-én jelent meg.

Az emberi létezés komplexitásában nemcsak öröm van, hanem gyász, fájdalom, csalódás is. Mindkét pólus része az életnek. Ha csak a felszínen vagyunk, nem vagyunk a teljességben, de akkor sem, ha mindig csak a mélyben. Szükséges szembenéznünk az átveréseinkkel, önátveréseinkkel, legmélyebb fájdalmainkkal, azokhoz szeretettel fordulni. Ha elindulunk a feloldás folyamatában, nem ismételjük ugyanazokat a kapcsolatokat, vagy ha igen, máshogy veszünk részt bennük, máshogy képviselve valós önmagunkat. A két pólus egyensúlyozása és feloldása az emberi létezés maga — vallja Tisza Kata. Interjú a csendes elvonulásról, a felszínre hozott emlékekről is mesélt és a ma megjelent Intimitás és hasadás kapcsán. 

Hamarosan könyved jelenik meg Intimitás és hasadás címmel. A közösségi oldaladon azt írtad ezzel kapcsolatban, ahhoz, hogy a könyvet megírhasd, a legsötétebb helyen vállaltan töltöttél egy évet, ez pedig önmagad árnyéka. Mi mindent adtál bele a kötetbe magadból?

Erre nem könnyű válaszolni, mert szinte az egész eddigi életemet, felismeréseimet, munkámat belsőleg, külsőleg, szakmailag, emberileg, érzelmileg, idegrendszerileg, mindenhogyan felöleli. Az elmúlt húsz évet, az elmúlt negyvenöt évet. Mindent beletettem, ami elérhető számomra, nagyon nagy munka, nagy terjedelmű mű, szóval nehéz, összetett. Nem az az önismeret, hogy az ember bölcsességeket oszt meg, vagy előad, gondolkodik róluk, vagy azt hiszi, ő valamilyen, vagy rálát arra, hogy ő miért olyan, hanem az a valódi önismeret, amikor mindezeknek az ellenkezője történik, és az egyén erre rálát, még ha fáj is, belátja és foglalkozik vele érzelmileg. Ha szeretettel tudsz fordulni a saját tévedésedhez, akkor ott születik valami intimitás magad és magad legmélye között, ami képes arra, hogy magasabb rendű, magasabb szintű integrált változást hozzon a külvilágban is. Ha ez az intimitás belül megszületik, akkor ez meg tud jelenni a külső kapcsolatokban is. Ha belül harcban állok a legmélyebb rétegemmel vagy az árnyékommal, vagy nem akarom elfogadni, akkor olyan kapcsolatokat fogok ismételni kívül is, amelyek ezt újra és újra idézik. Ez az ismétlés addig folytatódik, amíg valami áttörés nem történik.

 


Ebben a könyvben lementem ebbe a legeslegmélyebb mélységembe, ehhez egy egész álló évet töltöttem egyedül, persze elláttam a gyerekeimet és a munkámat, de ezt a kettőt leszámítva tudatosan hoztam egy olyan döntést, hogy hátralépek egy picit az emberi kapcsolataimból.


 

Részben tudatos döntés volt, részben nem tehettem mást, mert egy olyan gyászfolyamatban voltam, amely erre késztetett, és akkor megfigyeltem, hogy mi zajlik egy embernek a legmélyebb mélységeiben, amikor nem kapaszkodik másokba, hanem ott marad ezzel az érzéssel és saját önmagával. Valami átfordult, valamit le is zártam. Ehhez a legmélyebb, legfájóbb gyerekkori emlékekhez kellett visszanyúlni, akár a legszégyelltebb tévedéseimhez, átveréseimhez, önátveréseimhez, és ezeket szeretettel feloldani, hogy olyan egység jöjjön bennem létre, amely soha többé nem szakítható szét. Erről szól az Intimitás és hasadás, röviden.

 

 

A borítón Szajkó István egy alkotása látható. Hogyan esett rá a választás? Fűz esetleg valamilyen szál a Szajkó családhoz?

Szajkó Istvánnal van egy kötelék, elsősorban a nemcsak szerkesztőmként, hanem barátomként is nyilvántartott Szajkó-Illés Andrea révén, aki tizedik éve szerkesztője a könyveimnek. Szajkó István az ő férje volt, volt szerencsém személyesen is találkozni vele, jártam nála a lókúti műtermében. Különösen a galambok fogtak meg. Az egyik képen, melyen a galambnak az árnyéka is felvillan, nem egyértelmű, hogy ez egy árnyék, meghasadás vagy egy újabb galamb. Pontosan azt a konfúziót nyitja ki, amelyet egy olyan kapcsolat nyit ki, amely zavaros, nem tiszta. Úgy éreztem, ebben a szimbolikában annyi réteg elevenedik meg abból a témából, amelyen dolgozom, hogy szinte magától értetődő természetességgel merült fel bennem, hogy a lehető legjobb választás lenne a borítóra.

Kinek ajánlod a könyved? Kapaszkodó lesz azoknak, akik éppen érzelmi mélyponton vannak?

Minden embernek ajánlom, aki nyitott arra, hogy befogadja az emberi létezés kérdéseit, és akár magára fordítsa őket, és megvizsgálja, bejárja ezt az utat, vállalva egy katartikus utazást, mely során saját fájdalmaival egységet alkotva megtisztulhat.

Olvasd el a teljes interjút a Hét nap oldalán!

Elolvasom

 

 


 

Kapcsolódó cikk

 

Podcast: Richter Gedeon megdöbbentő élete – Berényi Anna az Ultrahang vendége volt

Nemrég az Ultrahang vendége volt Berényi Anna, aki történelmi regényeivel lett ismert az olvasók körében. A Richter Gedeon, Petőfi Sándor, valamit Horthy Miklós életét is feldolgozó szerzőnk a modern magyar gyógyszeripar megteremtőjéről mesélt megannyi érdekességet. 

Érdekel