XIV. Leó – A béke apostola címmel jelent meg augusztusban Samuel Pruvot és Marc Leboucher életrajzi könyve Robert Francis Prevostról. A nemrég 70 éves születésnapját ünneplő pápa élete rengeteg izgalmas részletet tartogat. Ezekből válogattunk olyanokat, amelyeket a róla szóló könyvben is elolvashatunk.
A dezindusztrializáció talaján
Robert Prevost 1955. szeptember 14-én, a katolikus naptár szerinti Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén született Chicagóban, Illinois államban. A város sokat változott azóta, hogy Tintin megfordult erre a harmincas években… (Tintin egy kitalált újságíró és kalandor, a Tintin kalandjai című belga képregénysorozat főszereplője, amelyet Hergé – a belga művész, Georges Remi művészneve – alkotott meg 1929-ben. A Tintin Amerikában című kötetben Tintin Amerikába utazik, és ott a chicagói gengszterekkel, köztük a híres Al Caponéval is összetűzésbe kerül. – a ford. megjegyzése) Már nyoma sincs a városban Al Capone rettegett maffiacsapatainak sem.
1955 a montgomeryi buszbojkott kezdetének éve, amit Rosa Parks letartóztatása váltott ki. Az Egyesült Államokban a faji szegregáció továbbra is égető kérdés.
Ugyanebben az évben választották meg Richard Joseph Daley demokrata politikust Chicago polgármesterévé. Neki köszönhetően Chicago el tudta kerülni azt a gazdasági hanyatlást, ami a „Rozsda-övezet” – az Egyesült Államok északkeleti részének súlyos gazdasági válságba süllyedt térsége – más városait térdre kényszerítette.
Chicagóban Richard Joseph Daley ügyesen lavírozott: grandiózus projekteket indított el, például az O’Hare nemzetközi repülőtér vagy a Sears Tower felhőkarcolójának megépítését. Fia, Richard Michael Daley később szintén a város élére kerül – egy igazi amerikai politikusdinasztia tagjaként egészen 2011-ig vezette a várost.
Tíz évvel a második világháború befejezése után a chicagói jólétet megalapozó acélipar hanyatlásnak indult, és ezzel számos munkáscsalád – köztük sok katolikus – került a munkanélküliség és az eladósodottság örvényébe.
Robert Francis Prevost édesanyjával és testvéreivel
A Prevost család valamivel az átlag fölötti életszínvonalon élt. A leendő pápa családja nagyszülei nemzedékétől kezdve a művelt középosztályhoz tartozott, és rendkívül aktív szerepet vállalt az Egyesült Államok északi részének katolikus plébániai életében – abban a közegben, ahol az egyszerűbb és a tehetősebb családok jóval könnyebben kerültek kapcsolatba egymással, mint a társadalom más rétegeiben.
Ebben az Amerikában, ahol a „pápistákat” még mindig gyanakvással szemlélték, a papok valódi támaszai és vezetői voltak a közösségnek.
Kennedy megválasztása ekkor még nem formálta át a közhangulatot. A plébánosok és káplánjaik iskolákat és szabadidős egyesületeket irányítottak, egy egész kis társadalmat igazgattak – és közben olyan erős családokra támaszkodtak, mint Prevosték, akik tudatában voltak közösségi szerepüknek. A családi asztalnál gyakori vendégek voltak a papok, a fiatal Robert Francis pedig magától értetődően szívta magába ezt a spirituális, mégis bensőséges légkört, ahol a pap egy elérhető, tekintélyes személynek számított.
Közben az országban virágzott a fogyasztói társadalom. Az Egyesült Államok másik végében, Kaliforniában 1955 júliusában megnyílt a Disneyland – a Walt Disney Company első vidámparkja, az amerikai kulturális hegemónia erőteljes szimbóluma.
A szórakozásra épülő kultúra terjedése együtt járt az életmód gyors szekularizációjával, még akkor is, ha a hivatalos nyelvezetben továbbra is gyakran hivatkoztak Istenre.
És mi történt eközben Latin-Amerika nagyrészt katolikus országaiban? A politikai rendszerek többnyire autoriter jellegűek voltak, és markánsan jobboldali vagy baloldali irányba tolódtak. Ezek az államok a hidegháború idején stratégiai jelentőséggel bírtak, ezért az Egyesült Államok fokozott figyelemmel kísérte őket.
A helyi egyházak erősen megosztottak voltak, és valójában alig működtek együtt az észak-amerikai egyházakkal. 1955 nyarán Rio de Janeiróban, Brazíliában rendezték meg a latin-amerikai és karibi püspöki kar első általános konferenciáját. Erre maga XII. Piusz pápa tett javaslatot, és végül a Latin-Amerikai Püspöki Tanács (CELAM) is megalakult.
Ez egy hosszú folyamat kezdete volt, ami végül Robert Prevostot is Peruba vezette.
Az 1950-es években az amerikai álom még nem veszített varázsából. A fiatal Robert azonban egy alapjaiban megváltozott világban nőtt fel: politikai instabilitás, hidegháború, és végletekig fokozott fogyasztás jellemezte azt az időszakot. Az amerikai társadalomban kisebbségben lévő katolikus egyház pedig igyekezett helytállni egy olyan kulturális környezetben, ahol az értékek és a támpontok viharos gyorsasággal változtak.
Egy francia név
A leendő XIV. Leó szülei, Louis Marius Prevost és Mildred Agnes Martínez mindketten Chicagóból származtak. A Prevost – gyakran „Prévost” alakban is írt – vezetéknév igen elterjedt Franciaországban, de Québecben is. Eredetileg egy régi francia közigazgatási tisztség nevét őrzi. Valójában a „prévôt” a latin praepositus szóból ered, jelentése: „elöljáró”; a középkorban ez az elnevezés igazságügyi tisztviselőt vagy egyházi méltóságot takart.
Mindenesetre találó név annak, aki egy nap a katolikus egyház vezetője lesz.
Apja, Louis Marius az iskolaigazgatói tisztség előtt hadnagyként szolgált az amerikai haditengerészet kötelékében a második világháború földközi-tengeri hadjárata során. Francia és olasz felmenőkkel rendelkezik – ez utóbbi mintha a Gondviselés egy apró, sokatmondó jelzése volna.
Kicsit meglepő talán, de gyakran fennáll valamilyen kapcsolat a pápák és Olaszország között, még akkor is, ha ez elsőre alig tűnik fel nekünk. Az argentin származású Ferenc pápa apai nagyapja, Giovanni Angelo Bergoglio például az észak-olaszországi Piemont tartományban található Asti község egyik apró falujából, Portacomaro Stazionéból származott.
A fiatal Robert spirituális érlelődését leginkább apja, Louis Marius Prevost inspirálta.
Ismerősei melegszívű, párbeszédre nyitott, mélyen katolikus hitében élő embernek írták le. Az 1950-es évek uralkodó szemléletével ellentétben ő sosem tekintette kizárólagosan női feladatnak a hit továbbadását a gyermekeknek, és évekig aktívan dolgozott a plébániáján hitoktatóként.
Louis Marius és spanyol származású felesége, Mildred Martínez, három fiút neveltek fel – Louis Martínt, John Josephet és Robert Francist – egy olyan családi légkörben, ahol különféle kulturális hagyományok voltak jelen. Mildred, aki híresen jól főzött – az ételeiben harmonikusan keveredtek a spanyol és az olasz ízek –, barátokat, papokat, sőt néha még püspököket is vendégül látott otthonukban. A házaspár továbbadta gyermekeinek az evangélium alapvető értékeit. XIV. Leó két testvére egész életében megőrizte a keresztény hitét, különösen John, aki a katolikus oktatás területén futott be sikeres pályát.
Afrikai vér is csörgedezik az ereiben
Mildred Agnes Prevost sokáig könyvtárosként dolgozott, és rendkívül aktívan részt vett plébániájuk életében. Ő maga az amerikai olvasztótégely megtestesítője. Származása rendkívül sokszínű: louisianai kreol, haiti, francia és spanyol felmenői is voltak. Édesapja, Joseph Martínez Haitin született, édesanyja, Louise Baquiet – kreol, színes bőrű louisianai nő – New Orleansban látta meg a napvilágot. Mindketten mulatt családokból származtak, így felmenőik között megtaláljuk a fekete rabszolgák leszármazottait is.
Így Robert Prevost az első olyan pápa, akinek a felmenői között szubszaharaiak is voltak – sőt, a La Croix napilap szerint Robert Prevost az első pápa a 4. század óta, aki afrikai ősökkel is rendelkezik.
A kis Robert családfája olyan tágas volt, akár maga a világ. Apai nagyanyja, Suzanne Louise Marie Fontaine, 1894. február 2-án született a normandiai Le Havre városában. 1915-ben átkelt az Atlanti-óceánon a La Touraine nevű hajóval, majd New Yorkban telepedett le.
Találkozás II. János Pál pápával
Robert a szó legigazibb értelmében örököse mindannak, amit ez a sokféle hátterű, kultúrákon átívelő család képvisel. Folyékonyan beszél angolul, spanyolul és olaszul. Emellett jól boldogul a franciával – bár nem beszéli tökéletesen –, valamint a portugállal is. Emellett németül és latinul is képes olvasni különösebb nehézségek nélkül.
Csendes, rendezett családi élet
Robert a chicagói agglomeráció déli részén fekvő Dolton nevű kisvárosban nőtt fel két testvérével, Louis Martínnal és John Josephfel. Egy mélyen hívő katolikus családban éltek, ahol az imádság a mindennapok része volt, s ahol a papi és szerzetesi hivatás gondolata szinte magától értetődő természetességgel merülhetett fel.
A doltoni Mária mennybemeneteléről elnevezett plébánia ma is őriz egy különleges kincset: egy 1982-es fényképet, amelyen II. János Pál pápa éppen kezet fog egy frissen szentelt fiatal pappal, akit úgy hívnak… Robert Francis Prevost.
A boldog időszakok nem hagynak nyomot a történelem lapjain, tartja a mondás. És úgy tűnik, ez igaz volt a Prevost családra is.
A kis Robert szüleivel és testvéreivel töltött önfeledt gyermek- és kamaszkori éveiről kevés konkrétum maradt fenn.
Mégis joggal sejthető, hogy ez a szeretetteljes családi légkör volt az a termékeny talaj, amelyben emberi és keresztény gyökerei mélyre ereszkedhettek és megerősödhettek.
