Hazánk egyik legismertebb szülész-nőgyógyásza Dr. Szuromi András szenvedélyesen hirdeti, hogy az orvosoknak a biztonság megteremtése mellett nem szabad mesterséges szerekkel, „gyorsító megoldásokkal” beavatkozni a baba világra jövetelének folyamatába. Ehelyett szerinte türelemmel, támogatással kell az anyák mellett lenniük, felelevenítve az évezredes hagyományokat, s tanulva a múlt bölcsességeiből, megengedni, hogy az anyák hallgathassanak ősi megérzéseikre. Hamarosan megjelenő könyvében a témával kapcsolatos szakmai és személyes meglátásait írta meg. A Szülés oxitocin nélkül című kötet kapcsán a szüléstámogatás rossz tendenciáiról, személyes élményeiről és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk.
Mennyire volt nehéz számodra megalapozni ezt a munkát?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt (évtizedben kell gondolkodni). A legtöbb esetben csupán a meg nem értést kellett „ledolgoznom”, néha viszont a kifejezetten ellenséges hozzáállást. Akkor voltak hajlandók megtűrni ezt a fajta szüléstámogatást, amikor szembesültek azzal, mennyire népszerű lett ez a szemlélet a kismamák és a szülésznők körében.
Elutasító volt a szakma?
Sajnos jellemzően értetlenül fogadták az elképzeléseimet, hiszen „minden jól van úgy, ahogy van, minek ezen változtatni, hiszen ezt mindenki így csinálja…” De az is lehet, hogy mindenki rosszul csinálja, csak senki nem veszi a fáradságot, hogy a régi elképzeléseket újra megvizsgálja abban a tekintetben, vajon nem érettek-e meg a változtatásra. Én ezt tanítom a rezidenseknek is, hogy merjenek mindent megkérdőjelezni, akár évszázados igazságokat is, mert ez viszi előre az emberiséget és a tudományt. Ha mindig mindenki egyetért és ugyanúgy csinál mindent, abból csak egy helyben maradás lesz, de fejlődés az nem.
Véleményed szerint mikor és hol kezdett rossz irányt venni a modern kórházi szüléstámogatás?
Erről a kérdésről is ejtek szót a könyvemben. Az 1940–50-es években lett igazán elfogadott a kórházi szülés. Igazából ekkortól kezdtünk eltávolodni a szülés természetes folyamatában történő szerepvállalásunktól, a terhesség és a szülés lassanként egy orvosi feladat megoldása lett. Az 50-es évek közepe óta kezdtük el használni a szintetikus oxitocin infúziót a szülés támogatására (ami tulajdonképpen gyorsítást jelent, nem támogatást, sőt!), illetve innen datálódik a rutin gátmetszés gyakorlata is. Ez egy teljesen indokolatlan gyakorlat, mivel itt egy élettani folyamatról van szó, ebbe nem kell beavatkozni, mert ez nem betegség, nem egy kóros állapot.
Dr. Szuromi András előszava a könyvhöz.
A fájdalom és a körülmények miatt a fiatal nők nagy része retteg a szüléstől és a rossz körülmények, a szülések ipari felgyorsítása ezen csak tovább ront. Ahogy te is fogalmaztál: ma a kórháznak, az orvosnak és még az anyának is az a célja, hogy minél előbb túl legyen a szülésen. Mik azok a sarokpontok szerinted, amelyek a természetes szülést a fájdalom megélése ellenére is népszerűvé tehetik? Amelyek visszahozhatják a leendő anyák számára a pozitív, kevésbé terhelt várandósság- és szülésélményt?
A legfontosabb, véleményem szerint, az őszinte edukáció. Mondjuk el a kismamáknak nyíltan, mire kell felkészülniük, és tanítsuk is meg, hogyan kell testben és lélekben felkészültnek lenniük. Tanítsuk meg azt is, hogyan kell támogatni a kismamákat, jelen lenni velük és erőt sugározni az adott helyzetben. Vagyis a kismama–szülésznő–orvos közös együttműködésének az újragondolása lenne a legfontosabb. Meg kell tanítani a kismamákat a holtpontok kezelésére, nem szabad a kérdést elintézni annyival, hogy „ha majd nagyon fáj, kap epidurális fájdalomcsillapítást”. Nem a fájdalomra kell irányítani a fókuszt, hanem azt kell kihangsúlyozni, hogy amire készülnek, az életük legcsodálatosabb eseménye lesz!
Megállíthatónak látod ezeket a negatív tendenciákat? Mit vársz a könyved megjelenésétől, mennyire lehet hatással erre a változásra?
Igen, megállíthatónak látom. De ha csak én gondolom így, az kevés, viszont ha elég sokan vagyunk-leszünk, akkor elég hangosak leszünk ahhoz, hogy áttörjük a több évtizedes szokásjogot és változtassunk. Azt gondolom, ez nemcsak a kismamák számára fontos, hanem a finanszírozónak is, hiszen kevesebb beavatkozás kevesebb kiadást jelent. Ráadásul a boldogabb szülésélmény több gyermek születését jelenti, a természetes szüléstámogatás sokkal kevesebb eszközigénnyel jár, utána gyorsabb a felgyógyulás. Egy pozitív szülésélmény generációkon átívelő jótékony hatását nem tudom szavakkal leírni, milyen csodálatos. Sajnos fordítva is igaz: egy oxitocinnal gyorsított és nagyon fájdalmas, rossz szülésélmény is generációkon átívelően fejti ki hatását. De együtt elegek leszünk mindezek megváltoztatásához.
Olvass bele a könyvbe először itt, a Scolar Magazinon!
