Kép forrása: Jan Stradtmann, Carlsen
„Mintha két család készült volna egy házban lakni, egy ágyban aludni, és egy kertet gondozni, csak éppen úgy, hogy egyik sem kívánt együttműködni a másikkal.” Ez a gondolat fogalmazódik meg Mo-ban, az arab fiúban, amikor Tessával, a zsidó lánnyal vitatkozik a palesztin–izraeli konfliktusról. A két fiatal az Óváros háztetőin találkozgat, érvütköztetéseiken, vitáikon keresztül körvonalazódik a két nézőpont. Anja Reumschüssel regénye, a Találkozás Jeruzsálem felett Bartók Imre fordításában ősszel jelenik meg kiadónknál, amely kapcsán a német Go Magazin oldalán jelent meg interjú a szerzővel, ennek részletét mutatjuk meg nektek.
Amikor 2023-ban megjelent a Találkozás Jeruzsálem felett című könyv, Izraelben teljesen más volt a helyzet. El tudtad volna képzelni, hogy ez a téma hirtelen ennyire uralni fogja a világpolitikát?
Eredetileg egy szakkönyvet terveztem írni Izrael Állam megalapításának 75. évfordulójára. Aztán felmerült bennem az ötlet, hogy inkább regény formájában írjam meg. A közel-keleti konfliktus alakulása évtizedek óta kiszámíthatatlan. Arra azonban, hogy a fiatalok és az iskolák is hirtelen újra fokozottan foglalkoznak a közel-keleti konfliktussal, mert tragikus módon olyan nagy figyelmet kapott, egyáltalán nem számítottam.
„Talán akkor nem volna ennyi problémánk, ha mind közönséges, hétköznapi halandóként élnénk együtt ahelyett, hogy az istenünkkel foglalkoznánk, nem gondolod?”
Különböző igazságok léteznek attól függően, hogy kivel beszélünk. Erős kötődésed van Izraelhez. Hogyan kezdődött ez?
Egyetemi éveim alatt sokat utaztam, de soha nem jártam a Közel-Keleten. Amikor diplomám megszerzése után megláttam egy hirdetést, amelyben a Palestine News Network betlehemi irodája gyakornokot keresett, habozás nélkül jelentkeztem. Alig tudtam valamit az ország helyzetéről, amikor 2011-ben odarepültem. Érkezésemkor meglepett a hatalmas határállomás az ország közepén.
Egy olyan lakásba költöztem, ahol más, szintén nemzetközi lakótársaim lettek, és ahonnan kilátás nyílt az izraeli falra és az őrtornyokra. Hetven évvel korábban ez a negyed még menekülttábor volt. Tehát a konfliktus közepén találtam magam, anélkül hogy sokat tudtam volna róla. Két amerikai lakótársam azonnal észrevette ezt, és az első este tájékoztattak a határokról, a telepekről, a falvakról és az ellenőrzőpontokról. A hírügynökségnél természetesen sokat tanultam a palesztin nézőpontról. Két hétnyi lelőtt gyerekekről és lerombolt házakról szóló horrortörténet után észrevettem, hogy a szegény palesztinokról és a gonosz izraeliekről alkotott véleményem fekete-fehér gondolkodásmódba csúszik át.
„A gyűlölet gyökerei mélyre nyúlnak, és a tehetetlenség és a düh hosszú időre megkeseríti az embert. Mindkettő lehetetlenné teszi, hogy nyitottak maradjunk a másikra, és közben mindkettőtől rendkívül nehéz megszabadulni. Ezzel együtt a konfliktus rendezésének egyetlen esélye, ha meg tudunk szabadulni ezektől az érzéseinktől” – írja Anja Reumschüssel az epilógusban.
Hogyan birkóztál meg ezzel a helyzettel?
Szerettem volna megismerni a másik oldalt, ezért néhány némettel elutaztam a Gázai övezet határához, az izraeli Szderot városába.
Majd folytattam az utazást az országban helyi lakosoknál megszállva, és megtapasztaltam, hogy az izraeliek ugyanolyan félelemben és rettegésben élnek, és hogy az egyoldalú gondolkodás messze elrugaszkodik a konfliktus valós helyzetétől.
Forrás: Zucker & Citrone
A gyakornokságod után Izrael soha nem engedett el…
Három hónap egyszerűen nem volt elég. Többet akartam tanulni és megérteni. Végül tizenkét hónapig maradtam, és azóta szinte minden évben visszatértem. Ez idő alatt annyi izgalmas dolog történt velem, amiről írni akartam. De sok elismert újságíró van ott, így nem volt könnyű cikkeket megjelentetni a német médiában. Ez frusztrált. A sok el nem mondott történet volt az egyik oka annak, hogy úgy döntöttem, megírom a könyvet.
A regény két idősíkban játszódik. Az írónő bemutatja a konfliktust egy 1947–48-ban, az Izrael Állam megalapítását megelőző időszakban szövődő barátságon keresztül, majd a történet a jelenbe ugrik vissza, egész pontosan 2023-ba. Tessa és Mo a második világháború utáni években, Anat és Karim mintegy 75 évvel később ütközteti egymásnak a két nézőpontot. A felek érvelnek és vitatkoznak, és az olvasó előtt közben feltárul az, amit Anja Reumschüssel érzékeltetni akar a könyvvel: „Nem csak fekete és fehér van, hanem különböző igazságok, attól függően, hogy kivel beszélünk.”
A regény, miközben rávilágít arra, hogy a konfliktus mennyire sokrétű valójában, választ kíván adni arra a kérdésre is, hogy honnan ered és miért van jelen még mindig ez az ellentét.
Végül is mennyi saját élmény van a regényben?
A könyvnek a jelenben játszódó részében sok minden szerepel, amit én magam éltem át vagy kutattam fel: például a tüntetések, a buli, a letartóztatás és a kihallgatás. A főszereplők által mondottak nagy részét én is hallottam. A könyvbemutatókon fotókat mutatok az izraeli utazásaimról, elmesélem a hozzájuk kapcsolódó anekdotákat, majd felolvasom azt a részt a könyvből, amely ezekből az élményekből született.
És mi a helyzet azzal a résszel, ami a múltban játszódik?
Nehezebb volt a párbeszédeket kitalálni. Hogyan beszéltek akkoriban az emberek? Mi motiválta őket? Láttam filmeket és olvastam könyveket abból a korszakból. Ez jó alapot adott a történetnek ehhez a feléhez is.
Tehát a történet sok részletét, mint egy puzzle-t a saját tapasztalataidból raktad össze. Mennyi valóságalapja van a regény cselekményének?
Mindig így magyarázom: A háttér valós. Amit az 1946 és 1948 közötti évekről írok, az is mind így történt. Természetesen a négy főszereplő nem létezett és nem is létezik. Mielőtt megírtam volna, három hétre Izraelbe utaztam, azokra a helyszínekre, ahol a könyv játszódik. Meg akartam győződni arról, hogy amit leírtam, az megfelel a mai valóságnak. Kerestem egy palesztin és egy zsidó nőt, akik mindketten csak a „saját” részüket olvasták el, hogy visszajelzést adjanak arról, hogy amit írtam, hiteles-e.
Anja Reumschüssel a neves hamburgi Henri Nannen újságíróiskolában végzett, szociológiát, újságírást és teológiát tanult. A Találkozás Jeruzsálem felett az első önálló regénye, amely 2023 februárjában jelent meg, és egy évvel később elnyerte a rangos „Buxtehuder Bulle” ifjúsági irodalmi díjat. 2024-ben megkapta a Friedrich Gerstäcker-díjat is. A zsűri így nyilatkozott a műről: „A Találkozás Jeruzsálem felett nyelvezetében és tartalmában is kiváló könyv, amely Izrael és Palesztina közös történelmét és annak folyamatos hatását mutatja be megközelíthető és hiteles módon.” A regény ősszel jelenik meg magyarul, Bartók Imre fordításában.
Kapcsolódó cikk
Ezeket a könyveket várjuk nagyon az ősszel – 1. rész
Mindig nagyon várjuk az őszt, nemcsak azért, mert gyönyörű változáson megy keresztül a természet, hanem azért is, mert ilyenkor találkozhatnak olvasóink több újdonságunkkal is. Háromrészes cikksorozatunkban mutatjuk be azokat a könyveinket, amelyik melegséget hozhatnak majd az egyre hidegebb időben.
