A Szívhang és a Margó-díjra jelölt Nagypénteken nem illik kertészkedni című kisregény után szeptemberben jelenik meg Czakó Zsófia legújabb könyve. A Távoli rokonokban az elfojtásokkal teli családi szálak állnak majd a középpontban. Rövid interjúnkban a történetről, annak személyes aspektusairól és az írói változásról kérdeztük a szerzőt.
A Nagypénteken nem illik kertészkedni és a Szívhang című köteteid rendkívül személyes történetek, hasonló lesz az ősszel várható könyv is?
Ez most picit más, mert a Távoli rokonokban egy tőlem független történetet mesélek el. Mégis személyes, mert a főszereplőt, az Alzheimer kórban szenvedő Margitot a nagymamámról mintáztam. A többi szereplőben pedig ott leszek én is.
Miről fog szólni a Távoli rokonok?
Olyan rokoni szálakról, amik tele vannak elfojtásokkal, betegségekkel. A regényben szereplő emberek egész életet élnek le anélkül, hogy valóban ismernék egymást.
Fotó: Kállai Márta, Scolar
Ha egy színnel, egy érzelemmel és egy pillanatképpel kéne jellemezned a kötetben leírtakat, melyek lennének ezek?
Kék, szorongás, visszatartott lélegzet, és az áradó Duna.
Debütáló köteted 2019-ben jelent meg, az azóta eltelt közel hat év alatt változtál íróként? Ha igen, tetten érhető lesz ez a változás az új regényben?
Anya lettem, ez a köteten nagyon érezhető. Mit rontok el és mennyire? Mit adok tovább? Hogyan ne adjam tovább? Ezek a kérdések, amik anyaként engem is foglalkoztatnak, megjelennek a regényben.
A könyv kapcsán készített fotókon két férfi ruhadarab is látható rajtad. Mik ezek és mi a jelentőségük?
A kék zakó a férjemé, néha ellopom tőle, szeretem az anyagát, a szabását. A másik egy koptatott piros ing, még papa kapta, akiről az első kötetem szól, azóta a családban már mindenki hordta.
Jegyezd elő Czakó Zsófia Távoli rokonok című könyvét itt a Scolar.hu-n!
