Vörös István
Vörös István 1964. szeptember 20-án született Budapesten. Gyerekkorát Móron és Budapesten töltötte. Évekig élt Prágában, szűk két évet Berlinben. 1992-ben végezett az ELTE magyar–cseh szakán. 1998-ban megkapta az irodalomtudomány kandidátusa (PhD) címet.
1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje, 1998-tól adjunktusa, 2004-től a Cseh tanszék vezetője, 2005-től docens. 2013-tól az esztétika tanszéken oktat. 2018-ban habilitál. 2004-ben indítja el az első magyarországi egyetemi Kreatív írás programot Lackfi Jánossal.
Két, már felnőtt gyermeke van.
Kötetei: Só, kenyér (versek, Bp., 1988, arabul: Kairó, 2021); Innenvilág (novellák, Bp., 1992); A közbülső ítélet (versek, Bp., 1993); A Kafka-paradigma (esszék – Kemény Istvánnal, Bp., 1993); Amit az alvó nem lát (versek, Bp., 1994); A csodaöreg (versek, Bp., 1996); A fatelepítőknél (novellák, Bp., 1998); A szelídekre várva (válogatott és új versek. Békéscsaba, 1999); A darázs tanításai (versek. Pécs, 2000); Lakatlan szigetek már nincsenek (dicsérő kritikák, Bp., 2001); A kéz öt ujja (novellák, Pécs, 2001); A Vécsey utcai évkönyvből (versek, Bp., 2002); A švejki lélek (tanulmány. Bp., 2002); Heidegger, a postahivatalnok (verses regény, Pécs, 2003, németül: Wien, 2008); A hajnali tolvaj (verses meselabirintus, Bp., 2004); Die leere Grapefruit (Gedichte. Wien, 2004); Örök naptár (haikuk a Baltazár Színház színészeinek kettős portréival, Bp., 2004); Gregorián az erdőn (versek, Pécs, 2005); Švejk gyóntatója (novellák, Pécs, 2007, bolgárul: Szófia, 2009); V okně spící (básně, Ostrava, 2008). A Vörös István gép vándorévei (versek, Pécs, 2009); Apám kakasa (változatok klasszikus magyar gyerekversekre – Lackfi Jánossal, Bp., 2009, 2., bővített kiadás: Bp., 2015); Ördögszáj (tíz dráma, Bp., 2010); Keresztelés özönvízzel (regény, Bp., 2011. bolgárul: Szófia, 2016); A Kant utca végén (versek, Bp., 2011); Fénylovasok (verses meseregény, Bp., 2012); Gagarin (regény, Pécs, 2013); Aki nevetve született (drámák, Bp., 2013); Száz és egy (versek Móser Zoltán fotóival, Bp., 2014); Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek, Hernádkak, 2014); Százötven zsoltár (versek, Pécs, 2015); Csavard fel a szöveget (változatok dalszövegekre – Lackfi Jánossal, Bp., 2016); Co je ironická věda? (tanulmányok, Praha, 2017); Thomas Mann kabátja (regény, Bp., 2017); Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta (versátiratok – Lackfi Jánossal, Bp., 2017); Elégia lakói (versek. Bp., 2018); A szabadság első éjszakája (novellák, Bp., 2019); Loni és a kísértetek (meseregény, Bp., 2020); Loni és a varázsvár (meseregény, Bp., 2021).
Fordítások, szerkesztések: Akhilleusz és a teknőc (kortárs cseh és morva költők antológiája, Pécs, 1996); Miroslav Holub: Interferon, avagy a színházról (versfordítás Tóth Lászlóval, Bp., 1997); Vladimír Holan: A létezés művészete (versfordítás, Bp., 1999); Vladimír Holan: Falak (versfordítás, Pozsony, 2006); 20. századi cseh dekameron (Bp., 2006); Petr Hruška: Mondom neked (versfordítás, Bp., 2016); Ivan Wernisch: Út Asgábádba (versfordítás, Bp., 2019); Itt minden tele van zenével (35 kortárs cseh költő, Bp., 2021).
Fotó: Bach Máté
