Villányi G. András

Villányi G. András 1984-ben végzett az ELTE angol szakán, majd hosszas előtanulmányok es több pályázat után kijutott Japánba, hogy Basót es a haikut tanulmányozza, ám mindinkább magával ragadta a nagy előd, a 12. századi Szaigjó szerzetes költészete, s végül róla írta MA-téziset a Kóbe Egyetemen (A vallás kérdése Szaigjó vakájaban). Összesen öt és fel évet töltött Japánban, egy évet a Taisó buddhista egyetemen Tokióban (ahol tanára, Jamada Sodzen – Szaigjóhoz hasonlóan – Singon szerzetes volt). 1998-ban Oxfordban kutathatta egy éven át a szerzetes költészetét. Csaknem negyvenéves koráig volt „professzionális” diák.

Verset és prózát ír. Fordít, főleg japánból, de angolból is. Szövegei többször jelentek meg a Nagyvilágban, antológiákban, illetve saját válogatású és fordítású kötete a Zilált hajam és szomorú játékok (General Press, 2003). A papagáj meséi című „kortalan mesekönyve” 2010-ben jelent meg a Fapadoskönyv gondozásában. 2005-től szervezi a FIN (Független Irodalmi Napok) kamara-versfesztivált.