Tükröződések

A válogatás a 12. századi neves japán költő, Szaigjó szerzetes vakáit (ötsoros klasszikus japán vers) tartalmazza Villányi G. András átültetésében. A fordításokon kívül mintegy a költő személyébe „bújva” olyan szövegeket (verset és prózát) toldott e versekhez, amelyek esetenként tovább gördítik a szaigjói gondolatot, vagy segítenek annak értelmezésében. Így „tükrözi” egy huszonegyedik századi magyar alkotó a kora középkori buddhista szerzetes érzés- és gondolatvilágát, ami egyedülálló lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy közelebb kerüljön a japán kultúra egyik meghatározó alakjához.

„Miért Tükröződések? A korai kamaszkorban írott verseimet többen „szép töredékeknek” vélték. Reveláció erejével hatott rám az akkoriban nálunk még alig ismert haiku felfedezése, a bizonyíték, hogy lehet valami teljes és egész, ha rövid is. Elmélyülvén a buddhista tanításokban, illetve azok modern japáni filozófiai interpretációiban (főképp Nisida Kitaró és Maszao Abe művei), mind jobban megragadtak az „üresség” fogalmában rejlő határtalan kreatív lehetőségek, és sivár szépsége, amelyről tovább tanultam olyan európai misztikusoktól, mint Böhme vagy Eckhart mester, ám ráleltem Shakespeare-nél is, kiváltképp A viharban. Saját költeményeim centruma a 20-21. századba inkarnálódott „üresség”, amelynek a fentiek az előképei. Látszat és valóság kérdése, Isten- és szépségkeresés, a teremtettség állapotából való kijárat kutatása, illetve a szabad természetben elsajátítható tanítások képezik verseim alapélményét. Hiszem, hogy afféle – bár elfajzott – európai rokonlélek vagyok Szaigjóval, akit, költői és emberi nagysága előtt mélyen meghajolva, most alázattal mutatok be a magyar olvasónak.” (VGA)

Pókfonálon fénylő
harmatcseppek gyöngysora.
így fonja láncát,
hogy illanó világát
díszítse mind, aki él.

(Szaigjó)

Zongoraverseny

köszönöm
hogy ezek az ujjak
végigsöpörhettek
a csontfehér billentyűkön
s a feketéken közöttük

(VGA)