S. Nagy Noémi a Játszótéri pillanatokról
Senki sem komplett. Te sem, én sem. A játszótéren tuti nem.
Maros András: Játszótéri pillanatok
Senki sem komplett. Te sem, én sem. A játszótéren tuti nem. Ott van a kisgyerekes, a nagygyerekes, a kövér apuka, a menő apuka, a liberális anyuka, a túlaggódó anyuka, a nagymama és a nagypapi és sorolhatnám. Vajon miért figyeljük egymást? Miért nem tud a nagy többség önfeledten kikapcsolódni ott?
Maros András megfigyel és sztorizik. Külön érdekesség, hogy egy férfi szemszögéből olvashatunk végre a szülőkről. Nem ítélkezik, nem okoskodik. A humor, amivel előadja ezeket a kis történeteit zseniális. Életszagú, nyelvezete hétköznapi, érzed, hogy mintha már hallottad volna ezeket a mondatokat és csak röhögsz.
„ Két nő ül egymás mellett a padon. Mindkettejük ölében kisbaba.
- Hány hónaposak vagytok?
- Kilenc. Ti?
- Tízek leszünk harmincadikán.
- És szopiztok még?
- Sajna már nem. S ti?
- Mi még igen. amikor felsírunk éjszaka.
- Felsírtok? Juj.
- Ti nem?
- Mi szerencsére már nem.
- Jön az egyik anyuka férje hosszú, könnyed léptekkel. A feleségét szájon, a babáját kobakon puszilja. Érkezése nem akasztja meg a nők beszélgetését.
- És rendszeresen kaksiztok?
- Én igen- felel a nő helyett a férj.- Most is onnan jövök. Ma már a második. „
Na, szóval, nem kell túlkompilálni ezt a témát. Olvasol és röhögsz. Aztán nézel magad elé, kicsit elgondolkodsz, hogy tényleg vannak ilyen szülök? Aztán rájössz, hogy több is, mint gondolnánk. Hisz köztünk élnek és nap, mint nap hallgatjuk őket. Nap nap után, történet történet után, úgy valahogy, mint ebben a könyvben. Olykor nyomasztó ez a hangulat, amire ráismersz néhány epizódban. Aztán megint felnevetsz.
Szenzációs ez a könyv. Nem tudtam letenni. Fülig ér most is a szám, csak attól, hogy beszélek róla.
Aztán csak nézel magad elé és megint felnevetsz.
Kövesd Noémi facebook oldalát:
S. Nagy Noémi tabudöntögető írásai
