Idén is átadja hazánk legnagyobb könyves közösségi oldala, a Moly.hu a Merítés-díjat. Ahogy azt a közönség megszokhatta, a gyerekkönyvek sem maradnak ki az elismerésből. Ezúttal különleges dolog történt: Takács Viktória, a Hagyományaink című sorozatunk szerzője három munkája is a jelöltek között van, közülük egyik az Ott szemben című mesekönyv, amely nálunk jelent meg.
A Merítés-díjra jelölt Ott szemben című böngésző mesekönyvben egy érdeklődő kis galambot ismerhetünk meg, aki erkélyről erkélyre reppenve figyeli meg az utca lakóit. Az ő segítségével most be is kukkanthatunk az ablakok mögé. Így ismerhetjük meg a kutyás nénit, a veszekedős párt vagy a könyvmoly fiút. A szerző által illusztrált kötet a felnőttek és a gyerekek számára is tanulságos olvasmány. Hogy miért, azt egy korábbi interjúban foglalta össze Viktória: „Ha nincs tér, nincs alkalom arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, akkor marad a találgatás. Előfordul, hogy gyakorlatilag tényleg nincs alkalom megismerkedni. Fontos volt, hogy a könyvben, a történet végén valahogy fussanak össze a szálak, és ne maradjanak egymásnak idegenek a szereplők. Azt hiszem, a valóságban nehezebb megteremteni a közösséget, és nekem személy szerint is van ezzel dolgom. Az időhiány alapvetően nagy probléma, de biztos vagyok benne, hogy az elfogadó közösségek megint egyre fontosabbak lesznek” – fejtette ki a szerző.
Szavazz te is Takács Viktória könyveire a Moly.hu-n, hogy elnyerje a Merítés-díjat!
Az Ott szemben – Városi mesék egy galamb csőréből című mesekönyvet nemcsak a Moly.hu zsűrije emelte ki az elmúlt év kínálatából, hanem a közösségi oldalon véleményező olvasók is méltatták a kis galamb történetét. Juca nevű felhasználó például ezt írta: „A szomszédok sokszor azt gondolják, hogy a másiknak biztos sokkal könnyebb, jobb az élete. A galamb által betekintést nyerhetünk mindenki életébe, és kiderül, hogy valójában mindenkinek megvannak a maga nehézségei, amelyekkel éppen szembesül az életében. Elgondolkodtató történet.” A kötetre egyébként a Moly.hu-n szavazhatunk, ha pedig még többet szeretnénk megtudni róla, érdemes felkeresni a Scolar webshopban, ahol bele is olvashatunk a díjra jelölt könyvbe.
Takács Viktória egyébként nemrég új mesekönyvvel jelentkezett, amely kapcsán rövid interjút is készítettünk vele. A Pingvin utazása című mesében egy kis Pingvint ismerhetünk meg, aki, mivel szeret festeni, még több színre kíváncsi, így szeretné felfedezni a zöldellő hegyeket, az aranyló sivatagokat, a színes városokat. Hogy álma teljesüljön, kívánsággal fordul a tengerben élő varázslatos lényhez, a kristályfényű bálnához, aki a legenda szerint minden holdtöltekor az Antarktisz közelében úszik. Az első kérdésünket is e varázslatos lény kapcsán tettük fel szerzőnknek.
Ha találkoznál egy kristályfényű bálnával, mit kívánnál tőle?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert Pingvin a mesében saját magának kíván, én viszont nem tudnék elvonatkoztatni a globális helyzettől. Ha a mese síkján akarnék maradni – és miért ne akarnék –, akkor azt kívánnám, hogy mindenki olvasson mesét mindennap. Ez biztos, hogy minden szinten pozitív változásokat hozna.
Milyen országokkal ismerkedhetnek meg a gyerekek Pingvinnel közösen?
Pingvin útvonala érinti az összes kontinenst, így egy jó kis földrajzi alapot nyújthat a gyerekeknek. A könyv utolsó lapjaira azért került egy térkép, hogy lássák, merre utazott főhősünk. Próbáltam olyan helyeket alapul venni, amik elég jellegzetesek. Dél-Amerikában Peruba látogat – végighajózva az Amazonason –, és megnézi Machu Picchut. Onnan Észak-Amerikába, a Yellowstone Parkba repül, aztán vet egy pillantást New Yorkra. Európában érinti Franciaországot, Budapestet és az olaszországi Velencét, majd egy afrikai szavannára sodorja a szél, ahol jellegzetes afrikai állatokkal ismerkedik meg. Az utolsó előtti állomás az ázsiai Borneó, végül Ausztráliában is eltölt egy kis időt.
A könyveidnek van egy jól felismerhető kedves képi világa. Hogyan és miért alakult ki ez nálad?
Hogyan és miért? Erre a két kérdésre szerintem nem lehet válaszolni, illetve csak a gyakorlati részére lehet. Rengeteget rajzoltam, és szenvedélyesen akartam történeteket mesélni. Ilyen lett. Én sosem vagyok teljesen elégedett magammal, de már nem görcsölök ezen, egyszerűen csak élvezem, hogy mesélhetek.
Mennyire vagy te benne ebben a könyvben? És mit üzensz az oldalakon keresztül a gyerekeknek és a szüleiknek?
Eléggé benne vagyok, bár erre csak utólag jöttem rá. Azt hiszem, jó üzenet a gyerekeknek, hogy lehet nagyot álmodni, hogy nincs lehetetlen. Ezt a mesét akkor írtam, amikor még az utam elején jártam. Az „út” pedig nemcsak a célhoz visz közelebb, hanem rengeteg olyan jó dolgot hozhat, amire nem is számítunk. Sok-sok meglepetést, kapcsolatot, barátokat is. A füzetünk pedig így telik meg színekkel. Azt is fontosnak tartom, hogy nem kell tökéletesnek lenni, ahogy Pingvin sem az. Különlegesnek lenni már sokkal izgalmasabb.
Előző könyvednek egy galamb, ennek a kötetnek pedig egy pingvin a főszereplője. Milyen állatokról várható még mese tőled?
Mindenféle érdekes állat várható, ugyanis szeretném folytatni Pingvin történetét. A tervem az, hogy az első kötet helyszíneire visszalátogat egy-egy mesében, és egy kicsit mélyebben megismerkedhetünk az ott élő állatokkal, a szokásokkal, a természetes és az épített környezettel. Annyi csodásan érdekes dolog van a világban, amiről érdemes és kell mesélni.
Kapcsolódó cikk
„Alapvetően érdekel, hogyan élnek az emberek” - Interjú Takács Viktóriával
Megjelent Takács Viktória illusztrátor-író Ott szemben – Városi mesék egy galamb csőréből című kötete, melynek különleges történeteit egy kis galamb osztja meg velünk, aki erkélyről erkélyre reppenve figyeli meg az utca lakóit. A festői képi világot hozzá illő, akár a felnőttek számára is élvezetes mesék teszik teljessé.
