Németh Andor

Németh Andor (1891–1953) az irodalom minden ágában fontosat, érdekeset, részben maradandót alkotott, ám ennek ellenére az úgynevezett „elsüllyedt szerzők” táborába sorolható. Ifjúkorában költőnek, mégpedig avantgardistának indult, a Kassák lapjaiban megjelent versei közt vannak igen sajátos hangúak. Első jelentősebb műve, a Veronika tükre (1913) című egyfelvonásosa, a modern magyar színház egyik fontos kísérlete.  A világháború Franciaországban éri, ahol idegenként internálják, négy évet tölt különféle táborokban. Szabadulása után nem tér haza, Bécsben és Berlinben dolgozik. 1926-ban József Attila sürgetésére jön ismét Budapestre. Kritikai működése kiteljesedik, ugyanakkor szépirodalmi működése háttérbe szorul, már ritkábban ír verseket. 1939 nyarán ismét Franciaországba utazik, és ismét egy világháború kellős közepébe kerül. Ezúttal elkerüli az internálást, Kafka ou le mystère juif címen itt írja az első, magyar szerző tollából származó Kafka-monográfiát; a kötet 1947-ben jelenik meg Párizsban. A kommunisták hívására 1947-ben hazatér. A kezdeti lelkesedés után súlyos csalódások érik, Rákosi diktatúrájában nincs helye, albérletben tengődik, szinte nyomorog.  A betű mestere című, Misztótfalusi Kis Miklósról szóló, csak halála után kiadott regényében saját keserű, megcsalatott sorsát ábrázolja. Ekkor írja meg teljes terjedelmében mindmáig publikálatlan önéletrajzát is. 1953-ban hal meg, elfeledetten.