Leírás
„Ha meg tudod magyarázni, miért szeretsz egy nőt, nem szereted igazán.”
„Sohasem vagyunk annyira szerelmesek, mint gondoljuk.”
„A szerelem minden szenvedély közül a legerősebb, mert egyszerre támadja meg az agyat, a szívet és az érzékeket.”
„Mintha aludnánk, amíg nem vagyunk szerelmesek. Az ember a föld gyermeke... de mihelyt beleszeret valakibe – istenné válik, és olyan tiszta lesz, akár a teremtés legelső napján.”
„Egy jó házassághoz többre van szükség a szerelemnél.”
„Mit számít a világ zaja, civilizációk felemelkedése és bukása, véletlen vagy üresség, ha nincs ajak, amit csókolhatnánk, mell, amit cirógathatnánk, lélegzet, ami megtölti a fülünket?”
Vajon létezik örök szerelem? Lehet-e valakit egy életen át szeretni? Vagy éppen a születés és halál közötti összes szerelem olvad egy nagy, véget nem érő, a tökéletességhez közelítő érzelmi kielégüléssé? Erre a kérdésre próbál válaszolni Zalai Károly műve.
Regényének főhőse azt vallja, hogy az élet tulajdonképpen egyetlen esztendő, amely januárban kezdődik és decemberig tart. A regény hőse ennek alapján járja be – olykor Szindbád útmutatásaira hallgatva – a szerelem ötvenkét stációját. Miközben szerelmeire emlékezik, rádöbben, hogy ez a legeslegfontosabb érzés számára, mert segítségével fölidézheti a múlt összes fontos gondolatát, érintését, illatát, fényét és színét; azaz szinte mindent, ami számára a létezést jelenti.
Vélemények
A szerző további művei
Minden hétre kutya
Ezeket is ajánljuk:
Beűzetés a Paradicsomba – Igaz mesék
