A Tanner testvérek

„…Meleg szívbéli együttérzéssel olvastam a regényt, ezúttal nem csupán a stílusra figyelve, hanem a költő lényének delejében, aki – úgy tűnt – hol egy villámgyors vonással fedi fel szellemét, hol pedig, félig-meddig szándékosan, hűvös tartózkodás mögé rejtőzik… Megkedveltem a könyvet, hosszasan eltűnődtem erényein és hibáin, azaz olyan pontjain, amelyeket én hibának véltem; de végül magam sem tudtam bizonyosan, csakugyan szívesen nélkülözném-e ezeket a „hibákat.”
(Hermann Hesse)

„Azt mondhatjuk, olyan emberek ők, akik kissé lassabban tünedeztek fel az előző nemzedékből; nem kívánhatjuk, hogy mindenki egyforma bakugrásokkal szökelljen a kor egyhangú rohanásának üteme szerint. Ha azonban egyszer lemaradtunk a menetben, soha nem tudjuk utolérni többé a legszélesebb menetoszlopot, semmi kétség; sőt az elhagyott lépés is olyan látszatot nyer, hogy fogadnánk: nem is volt emberi lépés. De veszítenénk. Mert gondolja meg: a pályán rohanó ló pillantása – ha követni bírjuk a szemét –, a ló pillantása az akadályugrás másodperceiben, csak ez mutatja meg a lóverseny-nagyüzem kíméletlen, mai, szörnyű és igazi lényegét.”
(Franz Kafka)

„Robert Walser a XX. század jelentős német nyelvű írói közé tartozik – ő Paul Klee a prózában: ugyanolyan finom és furfangos és lidérces. Egy jóhiszemű, nyájas Beckett ő, a hiányzó kapocs Kafka és Kleist között.”
(Susan Sontag)