Az irodalom világában nyitott új paragrafust Hipp Katalin jogász, aki Acélpillangó című bemutatkozó regényében finom sodorja össze az 56-os forradalom utáni időszakot, egy lány önmagára találásának folyamatát, egy bűneset felderítésének izgalmát és a szerelem megélésének pillanatait. A kötet személyes vonatkozásairól és főhőséről kérdeztük szerzőnket, mindemellett pedig szóba került az is, hogy a jogi pálya mellett miért kezdett el az írással foglalkozni.
Hogyan lesz valaki jogászként író? Milyen út vezetett addig, hogy hamarosan megjelenő könyvedről kérdezhetünk?
A jogi egyetem elvégzése óta büntető ügyekkel foglalkozom, melyekben mindig a tényeknek van jelentősége. A tényállásokat pedig úgy kell megfogalmazni, hogy kiderüljön a lényeg: mi történt, ki, mit, mikor, hogyan és kivel csinált, a tettei pedig milyen következménnyel járnak. Az ügyek mögött ugyanakkor mindig emberi életek állnak, és az elkövetőé ugyanolyan figyelemre méltó lehet, mint az áldozaté. Az elmúlt évtizedekben rengeteg örömet adott a munkám, és a szakmaiság mellett ehhez az is hozzájárult, hogy különböző sorsokat ismerhettem meg. Emellett amióta csak olvasni tudok, vonzottak azok a történetek, melyek az írói fantáziában keltek életre. Nagyon gyorsan, már a gimnáziumban indíttatást éreztem arra, hogy ezeket a történeteket magam alakítsam.
Korábban novellákat írtam, melyek különböző lapokban jelentek meg, de formálódtak bennem nagyobb lélegzetű írások is. Janka története úgy született meg, hogy szinte észre sem vettem. Egyszerűen kibújt, előjött, mintha csak ő diktálta volna saját történetét.
Mit érdemes tudni a címről? Van valamilyen háttértörténet, amit megosztanál az olvasókkal?
Egy cím értelmét magyarázni sosem jó, hiszen a jó cím magáért beszél. A regény hosszú időn keresztül a „Janka története” munkacímen futott. Amikor a végleges címen kezdtem gondolkozni, már szinte az egész szöveg kész volt. A regény születését anyukám végig figyelemmel kísérte, és egy címen közösen gondolkodós pillanatban ő vágta rá az Acélpillangót, ami a regény főhősét szimbolizálja a kemény anyagból formált, de mégis törékeny lányt, aki egy nehéz korban válik felnőtté, és bont szárnyakat. A címnek egyébként lehet egy áthallása az adott történelmi korszakra is. Magyarországon az ötvenes években egy, a gazdaságra ráerőltetett elképzelés eredményeként a nehézipart kezdték fejleszteni, és a „vas és acél” országát vizionálták. Az akkori állami rendszer pedig jellemzően olyan eszközöket alkalmazott, ami az egyén jelentőségét, lehetőségeit a maihoz képest egészen nyomasztóan leszűkítette.
„– Kovász elvtárs, Snéringer Janka van itt.
– A doktorkisasszony? – Kovász megpróbálta palástolni mohó érdeklődését. – Várjon egy kicsit. Befejezem ezt a munkát, és jöhet.
Miután becsukódott az ajtó, a tanácselnök tarkójára kulcsolt kézzel hátradőlt a széken, és elégedetten elmosolyodott. Várta ezt a találkozót. A Snéringer család életének alakulását az egész falu ismerte. Ő személy szerint nem kedvelte a nagyképű, gyüttment Snéringert, Janka apját, és amikor negyvenkilencben a többi élősködővel együtt elsöpörte őt is a népharag, nem hullajtott könnyet érte. Meglepte viszont, amikor tavasszal megjelent nála, és munkáért kuncsorgott a friss diplomás lányának. A nagyközségi tanácsnál akadna ugyan tennivaló jogásznak, azonban Kovász János szerint azt nem egy ilyen kislánynak kell elvégeznie. Tapasztalat nélkül, alázat nélkül. Ez a lány talán a Párt felé sem olyan elkötelezett, mint ahogy a hivatalban ez elvárható. Viszont nagyon csinos. Magas, nyúlánk, mint az anyja volt fiatalon, a faluszépe Müller Mária. A kék szeme is az anyjáéra hasonlít, és a hullámos szőke haját is szívesen megérintené. Lassan kivenné belőle a szalagot, és a kibomló tincseket felcsavarná a kezére, miközben beszívná az illatát, a hajánál fogva húzná magához a lányt. Mélyen, parancsolón a szemébe nézne, Janka pedig teljesítené minden kívánságát. Kovász elégedetten elmosolyodott.”
Janka története többünknek is ismerős lehet, hiszen a régmúltat felidéző családi beszélgetések során gyakran szóba kerülnek olyan akadályok, vágyak, körülmények, amikkel az Acélpillangó főhősének is meg kell küzdenie. Volt olyan a szocializmusban fiatalkorát élő felmenő, rokon, közeli ismerős, aki inspirációt adott a regény írásához?
Apámtól egész életemben komoly inspirációt kaptam mind a szakmai, mind a magánéletemben. Ő egy kis faluban nőtt fel, és első generációs értelmiségiként végezte el a jogi egyetemet. Az általa elmesélt nehézségek és sikerek, valamint a családi legendárium fennmaradt történetei ihlették a történet sok apró részletét.
A regény elkészítéséhez a levéltári anyagokban végzett kutatások és a szüleim generációjának még élő tagjaival való beszélgetések során úgy éreztem, hogy az akkori sorsokban nagyon sok közös volt. A szigorú és szűk keretek mindenki életére hatással voltak, az emberek nagyjából hasonló keretek között mozogtak. A saját életükben azonban akkor is igyekeztek megtalálni a lehetőségeket, az örömöket és a boldogságot.
Hipp Katalin / Fotó: Kállai Márta, Scolar
Ha Janka egy ma élő karakter lenne, hogyan vélekedne a nők lehetőségeiről, és ennek mentén mit tenne miután szülőfalujából megérkezne Budapestre?
Janka egy szerető családból érkező lány, aki nyitottan tekint a világra. Fontos értékeket hoz magával, és kíváncsian áll a kihívások elé. Ezek pedig ma is fontosak nemcsak egy fiatal ember, hanem bárki számára. Ha Janka a mai világba csöppenne bele, nagyon meglepődne. Úgy gondolom, hogy a mai kor sokkal több lehetőséget nyújt, de bizonyos szempontból talán több nehézséggel is jár, ami közül az egyik pont a választási lehetőségek nagy száma. Soha nem volt igazabb a mondás: csak egy életünk van, és abba mindennek bele kell férnie. De kicsit lazábban válaszolva a kérdésre: Janka bizonyára nagyon élvezné a budapesti nyüzsgést. Gyorsan találna barátokat, bulizna, de ugyanilyen lelkesedéssel vetné bele magát a választott hivatásába is.
Kiknek ajánlanád a könyvedet?
Remélem, hogy ez a könyv sokak érdeklődését felkelti, és többek szívéhez közel áll majd. Akik éltek abban a korban, de akik csak hallhattak róla a szüleik, nagyszüleik történeteiből ugyanúgy elmerülhetnek majd az ismerős hangulatban, mint akik csak olvasták a történelemkönyvben, milyen volt ez a korszak. Az Acélpillangó egy fiatal lány felnőtté válásának története, így azon olvasók is élvezettel forgatják a lapjait, akik éppen elindultak ezen az úton, vagy akik már jó ideje járják azt. Talán érezhető lesz egy női perspektíva is, sajátos problémákkal és érzékenységekkel, ami vélhetően könnyebben talál női olvasókat.
Hipp Katalin Acélpillangó című könyve 2025. szeptember 15-én jelenik meg. A kötet már előjegyezhető itt, a Scolar.hu-n!
Kapcsolódó cikk
Ezeket a könyveket várjuk nagyon az ősszel – 1. rész
Mindig nagyon várjuk az őszt, nemcsak azért, mert gyönyörű változáson megy keresztül a természet, hanem azért is, mert ilyenkor találkozhatnak olvasóink több újdonságunkkal is. Háromrészes cikksorozatunkban mutatjuk be azokat a könyveinket, amelyik melegséget hozhatnak majd az egyre hidegebb időben.
