Drámák IV.

A drámasorozat IV. kötete igazi különlegesség a drámai műfaj, a színház és a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődő olvasóknak, színházrajongóknak. A kötetbe beválogatott művek közös vonása, hogy aktuális magyar társadalmi problémákra reflektálnak – ekképpen lényegében a rendszerváltozás körüli évek krónikáiként foghatók fel. A Drámák IV-ben szereplő alkotások:

Vircsaft (1995–1996),
Honderű (1997),
Szappanopera (1998),
Prah (2005).

A Drámák IV. a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójának fontos, ám a nagyközönség körében talán kevésbé ismert műveit gyűjti egy csokorba. A kötet nem csupán Spiró György témaválasztásainak, írói eszköztárának elmélyült tanulmányozására ad alkalmat, hanem egy művész szemén keresztül, „alulnézetből” nyújt rálátást a rendszerváltozás éveinek sorsdöntő, ám – sajnos – nem mindig sorsfordító történéseire. A Scolar Kiadó különösen fontosnak tartja e drámai művek megjelenését.

A Vircsaft egyes értelmezések szerint Gogol A revizor című művének magyar viszonyokra adaptált, ám az eredetinél jóval keserűbb és kiábrándultabb változata. A Vircsaftban nincs, aki leleplezze a szélhámosságokat, s igazából nincs is kit leleplezni, mert a szereplőket csupán az különbözteti meg egymástól, hogy az elaljasodás különböző szintjeit képviselik. A kiinduló bonyodalom, hogy egy hitelező ugyanazt az őrző-védő céget bízza meg kintlévősége behajtásával, mint az adós személye védelmével. A behajtó emberek azonban félreértik az adós nevét, és egy tanártól kezdik követelni a tartozást, akitől a nyomaték kedvéért imádott lányát is elrabolják. A lány tiltakozás helyett maga is részt vesz az akcióban, és különféle rémségekkel ijesztgeti az apját, aki a megpróbáltatásokba belerokkan. A Vircsaft egy olyan új világot ábrázol, amelyben a polgári társadalom korábbi értékrendje már semmit nem jelent, nincsenek erkölcsi szabályok, mindenki túlélni és boldogulni akar bármi áron, bárkin keresztültaposva. Spiró drámája provokatív alkotás, a József Attila Színházban kisebbfajta botrányt váltott ki.

A Honderű Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 125. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra született, melyet meg is nyert, sőt a kritikusok 1998-ban az évad legjobb drámájának választották.