A Gyors arab konyha című könyv élményt nyújt!
Az első munkahelyemen az akkori kolléganőm azt mondta nekem, hogy a napjának egyik kedvenc része az, amikor megnézheti, ahogy leülök az asztalomhoz, szertartásosan előkészülök a reggelihez, és előveszem majd elfogyasztom a szendvicsem. „Lehelyezted az asztalra a bucit, akárcsak egy kisdedet” – mondta később nevetve, amikor bevallotta, hogy nagy élmény volt neki látni, micsoda örömet szerez nekem az étel. Számára sosem volt érdekes az ennivaló, mert ugyan evett, amikor szükséges volt, de nem vált gasztro-őrültté, még csak a hagyományos ízek kedvelőjévé sem. Amikor viszont engem látott enni, megértette, hogy az étkezés másoknak esemény, az étel pedig élményt nyújt.
Ezt a jó szokásomat az évek során – mármint az ételek szeretetét – csak dagasztottam tovább, ahogy egy jó kelt tésztát szokás. Ahogy tehettem, egyre több dolgot kóstoltam meg és jó pár finomságot meg is tanultam elkészíteni. A közös dolgok szeretete pedig kétségtelenül összehozza az embereket, és bár a barátaimmal nem éttermekben vagy kóstoltatásokon találkoztunk össze, mégis mindannyiunk számára fontosak a finom falatok. Beszélgetéseink és közös élményeink általában először teli, majd üres tányérok felett történnek. Így gyakran szóba kerülnek a szakácskönyvek, a bennük található recepteket együtt és külön-külön is kipróbáljuk, és beszámolunk egymásnak az eredményekről
Az ízek, a különlegességek mellett egy idő után szemponttá vált az is, hogy gyorsan elkészíthető ételekről adjunk tippeket egymásnak. Valakinek a gyerekek mellett kell időt szakítania a főzésre – ami persze egy gasztro szerető embernek kikapcsolódás –, másnak pedig a munka és a sűrű társasági élete miatt jut egyre kevesebb ideje a konyhára. De az ízek utáni vágy állandó és csillapíthatatlan!
A Gyors arab konyha az a könyv, amit most fogok ajánlani a barátaimnak, sőt a következő közös falatozásra is ebből fogok valamit elkészíteni, hogy a főztömtől biztosan mindenki kedvet kapjon a kötethez. Mert telis-tele van 30 perc alatt elkészíthető ételekkel, amik bőven túlmutatnak az amúgy félórás egytálételek nyújtotta élvezeten.
A kötet tanácsokkal és időspóroló tippekkel segít, a receptek átláthatóak, lényegre törőek, nem anekdotázásból kell kimazsolázni az infókat – valóban praktikus receptkönyv. Mivel azonban az arab konyha ételeiről van szó, ne aznap próbáljuk ki a recepteket, amikor megvettük a könyvet: először érdemes beszerezni a fűszereket és az alapanyagokat.
Toub séf által összeválogatott receptkönyvben az is jó, hogy azokhoz is szól, akik kevésbé bátrak, ha ételkóstolásról van szó. Ha olyannak főzök, aki nem szívesen hagyja el a megszokott komfortzónát, akkor is tudok választani a receptek közül: van itt ugyanis falafelgofri, klubszendvics és csirkés rizs is. No persze olyan izgalmak is sorakoznak a kulináriát kedvelőknek, mint a holland garnélás mszemmen, a patatas bravas „harra”, meg a bárányköftés taco.
Reggelitől, az ebéden és vacsorán át, a desszertig mindenre találunk több receptet, követhető útmutatásokkal. Vega, húsos, halas, sütött és sütés nélküli ételek egyaránt kipróbálhatók a séf tippjeivel, akiről végig az volt az érzésem, hogy egy kedves barátként szól hozzám a recepteknél, és bár a hangját nem ismerem, mégis kapott a fejemben egy rekedtes, mindig nevetés előtt álló hangszínt, amivel kijavít, ha elrontok valamit, vagy megszalad a kezemben a szumák.
