Bemutatkoznak a Scolar munkatársai – Majoros Nóra
Amikor az ember nagyon szeret valamit, akkor borzongva kutatja, hogy az a valami hogyan jött létre. Szomjazik a műhelytitkokra, és szeretne bepillantani a kulisszák mögé. Így van ez a könyvmolyokkal is.
Kézbe veszik a könyvet, simogatják, beleszagolnak, ellenőrzik a friss nyomdaszagot. Vajon hogyan készült? Ki, mit dolgozott rajta, és vajon a készítők is szerették-e annyira, mint az olvasó? Gyakran olvashatunk interjút szerzőkkel, esetleg még a könyvek illusztrátoraival is, ám egy könyv megjelenésén sokkal többen dolgoznak. Fordítók, szerkesztők, tördelők, korrektorok, borítótervezők, nyomdászok – az ő munkájuk nélkül nem lenne se könyv, se nyomdaszag. Interjúsorozatunkban a háttérben megbújó könyvkészítőket szeretnénk bemutatni olvasóinknak, most Majoros Nóra kolléganőnket.
Mik a feladataid a Scolarnál?
Még csak pár hónapja dolgozom a kiadónál, így a feladataim még alakulnak. Több munkafolyamatba is besegítek: szerepet vállalok az adminisztrációban, nyilvántartom a szerzőknek járó tiszteletpéldányokat, olvasok beérkező gyerekkönyv kéziratokat, könyvajánlókat írok, de ha kell, a boltban is segítek csomagolni, matricát ragasztani.
Min dolgozol éppen?
Évek óta vágytam rá, hogy gyerekkönyvet fordíthassak. Korábban sokat dolgoztam tolmácsként, fordítottam egy csomó szakszöveget, és műhelymunka keretein belül szépirodalmi szöveget is, de nem volt rá lehetőségem, hogy könyvet is fordítsak. A Scolarnál most egy nagyon szellemes és okos mesekönyvet fordítok, de ez még titkos.
Ezen kívül könyvajánlókon is dolgozom. Van pár kedvenc könyvem, amelyekről mindenképpen szeretnék írni a jövőben: ilyen például a Garmann trilógia, amellyel képtelenség betelni, annyira örökérvényűen gyerek. Írni szeretnék a Benned élő oroszlánról, és a Két Cica Könyvekről is. Aztán az elhatározásomat mindig felülírja, hogy megérkezik egy új könyvszállítmány, és az új könyvek közül beleszeretek valamelyikbe.
Van-e emlékezetes projekted, amit nagyon szerettél a Scolarnál? Miért pont ez áll a szívedhez közel?
Az első időszak jelentős része azzal telik, hogy ismerkedem a könyvekkel. Néha megállok a polcok előtt, csak nézem a sok színes gerincet, és hagyom, hogy valamelyik megszólítson. Így ismerkedtem meg a Lisa Aisato által illusztrált mesekönyvekkel. Először egy kicsit idegenkedtem a bizarr vizuális világtól, de ahogy lapozgattam a könyveit, beszippantottak, és nem engednek el, folyamatosan a fejemben motoszkálnak a képei.
Milyen könyvek vannak épp az asztalodon, melletted?
Most éppen nyulas könyvekkel van beborítva az asztalom, de lehet, hogy ideengedem az oroszlánt, és a nyulak hipp-hopp elszelelnek.
