A könyv fogságában
Szokás szerint megálltam a szerkesztőségi polc előtt, hogy keressek valamit, ami tetszik. Nem volt kedvem hosszúhoz, nem volt kedvem komolyhoz, ezért leemeltem az egyik Szabadulószoba kötetet. A kék és a piros közül a pirosat. Az a címe, hogy A várkastély fogságában, és így 30 fok feletti nyári melegben ez kecsegtető lehetőségnek tűnt. Belelapoztam, és rögtön zsákutcába jutottam, ugyanis a lapok nincsenek felvágva, kétoldalanként perforáció rejti el a tartalmukat. Azonnal a szerkesztőkhöz fordultam, és megkérdeztem, hogy ezzel most mit kell csinálni. Azt mondták, fel kell vágni a lapokat, olyan sorrendben, ahogy a rejtvények mondják. Bociszemekkel néztem (ez általában bejön), sok c-vel mondtam pár légyszit, majd miután engedélyt kaptam a vagdosásra, kunyiztam egy levélbontó kést, és nekiálltam a könyvnek. Szigorúan azért, hogy szakmai szemmel megvizsgálhassam, és könyvajánlót írhassak róla.
Komolyságom maradéka az első oldalnál vált köddé, amikor a helyes kis levélvágóval huss, szétvágtam a perforációt. (Mindig is imádtam a levélvágó kések okozta papírsercegést.) Romboló tevékenységem nyomán a várkastély toronyszobájában találtam magam. Rövid tájékozódás után rájöttem, hogy az imént megfejtett berendezési tárgy mellett található jelet kell megkeresnem a könyvben, és a jel után következő oldalpárt is huss, végigszabdalhatom.
Rejtvényről rejtvényre haladtam tovább, vagdostam, rajzoltam, kódot fejtettem, kölcsönkértem a kolléganőm sminktükrét, hogy el tudjam olvasni a megoldáshoz vezető tippeket. Sőt, volt olyan feladat, amikor a borítón lévő tintapacákat kellett simogatni, és nem mondom meg, mi történt. Nem, nem lett tintás a kezem, és nem harapott meg a könyv, de valami történt, amire egyáltalán nem számítottam.
A rejtvények bizsergetően megdolgoztattak és szórakoztattak, pedig a könyvet 8 éves kortól ajánlja a kiadó. (Semmi kétségem, hogy a gyerekek is meg tudják fejteni.) Közben az járt a fejemben, hogy ez a könyv (némi szülői előkészülettel) arra is kiváló, hogy kincskereső programot szervezzek a nagymamánál almáspitével és dinnyével degeszre tömött gyerek számára.
Most viszont nem érek rá tovább a könyvajánlóval foglalkozni, mert a könyvben nem egy, hanem két szobából kell kiszabadulni, és az első rejtvénysorozat végén éppen most csapódott rám az ajtó a kastély nagytermében. Kicsit ijesztő a villára szúrt patkány meg a gülüszemű várúr portréja, úgyhogy inkább abbahagyom a szövegelést, és egy kockás rongydarab segítségével kitalálom, hogyan szabadulhatok ki innen.
szerző: Majoros Nóra
További szokatlan gyerekkönyvet keresel? Olvasd el ezeket is!
-
Nem félünk a farkastól, csak az undi dolgoktól
-
5 könyv gyereknek, kamasznak a klasszikus témákon túl
