Leírás
Sok ember tudatában Assisi Szent Ferenc alakja romantikus álmodozóként él, mint egy különc ifjú, aki az emberektől félrevonulva a természet szépségeinek szentelte életét, s a madarakkal beszélgetett. Mark Galli könyve a legenda mögé tekint, s bemutatja Ferenc küzdelmét rendjének megteremtéséért és megerősítéséért. Egy olyan szent portréját rajzolja meg, aki – miközben a teremtés szépségeinek csodálatára és békére buzdít –, megkérdőjelezi a sajátjához hasonlóan a mi korunkat is, hiszen szavaival és életével legnyugtalanítóbb bűneink ellenpéldáját állítja.
„A Ferencről és testvéreiről alkotott, általánosan elfogadott kép szerint a ferencesek a természet gondtalan szerelmesei voltak, akik vidéki sétálgatásaik során virágot szedtek, együtt énekeltek a madarakkal, és a természet szépségét dicsőítő verseket költöttek. Valójában azonban a testvéreknek aligha adódott idejük az ilyen frivolitásokra, már ahogy ők nevezték mindezt. A napfényes mezőkön való önző sütkérezés helyett, az Isten és mások iránti teljes odaadás elérésén munkálkodtak.”
„Ferenc készségesen bevallotta, hogy őt is megkísértették azok a dolgok, amelyektől testvéreit óvta. Miközben hírneve nőttön-nőtt, Ferenc megpróbált mindig alázatos lenni és uralkodni önmagán. Amikor az emberek tiszteletük jeléül szerették volna megérinteni ruháját, azt kérte tőlük, ne avassák túl hamar szentté, majd hozzátette, hogy még a hozzá hasonló »szentek« is engedhetnek a kísértésnek és »gyermekeket nemzenek a világnak«. Lelki fejlődése ellenére, és talán pont amiatt, továbbra is állandó küzdelmet kellett folytatnia Celanói Tamás Egy lélek kívánságának emlékezete c. művében használt kifejezéssel élve »a gerjedelemre való heves kísértés« leküzdésére. Egy téli napon a sarteanói domboldalon fekvő remetelakban imádkozott, amikor különösen erősen törtek rá ezek az érzések. Levette hát ruháit, és »dühödten korbácsolta« önmagát, és »Szamár testvér«-nek nevezve szidalmazta testét buja vágyai miatt. Amikor ez sem volt elég, kiment a kertbe és meztelenül belevetette magát a hóba. Ezt követően készített hét hóembert és így oktatta magát: »Itt ez a hatalmas a feleséged, az a négy pedig ott két fiad és két lányod; a másik kettő szolgád és szolgálónőd, akik őket hivatottak szolgálni. Siess hát, keríts mindannyiuknak ruhát, mert halálra fagynak! ám ha az ő bonyolult szolgálatuk terhes számodra, akkor egyetlen Mestert szolgálj hát!«”
„A Németországot úti célként kitűző mintegy 60 szerzetes sem járt jobban. Egyikük sem beszélte a helyiek nyelvét, mindössze annyit tudtak: »ja«, azaz igen. Egy éjjel azonban sikeresen kihasználták ezt az egyszavas nyelvtudást. éhesek voltak, és mivel a hozzájuk intézett kérdésre azt felelték »Ja!«, bőséges vacsorával vendégelték meg őket. A következő napon is ugyanazt válaszolták a feltett kérdésekre, akkor azonban az emberek magukra hagyták őket. Később derült ki, hogy azt kérdezték tőlük, nem ők-e azok az eretnekek, akik megrontották Lombardiát és most Németországgal akarják ugyanazt tenni. Azonnal híre ment, hogy a sok szerzetes nem más, mint a rettegett katharok, és Ferenc hívei hamarosan egy pellengérhez kötözve találták magukat, ahol véresre korbácsolták őket. Szabadulásuk után azonnal elmenekültek az országból.”