Móra Ferenc

Móra Ferenc (1879–1934) szegényparaszt családban született Móra Márton foltozó szűcslegény (később: mester) és Juhász Anna kenyérsütő asszony gyermekeként. Tanulmányait nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát szerzett. 

Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902;Szegénysoron, Szeged, 1905), melyhez később is visszatért (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben érzékenyen örökítette meg a parasztság kiszolgáltatottságát. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló, világos magyaros stílus jellemzi. Publicistaként ironikus hangvételben, bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. 

1905-ben Szegeden  ismerkedett meg Pósa Lajossall, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től írt Az Én Újságom című gyermeklapba, ahol bő másfél évtized alatt több mint ezer írása jelent meg. Gyermekkori élményein alapuló ifjúsági művei a magyar ifjúsági irodalom egyik klasszikus szerzőjévé tették. Mély barátság fűzte Juhász Gyulához. Műveit több idegen nyelvre is lefordították.