M. Kácsor Zoltán versét olvashatjuk a Műhely c. kulturális folyóirat legújabb számában
M. KÁCSOR ZOLTÁN
Ajtóim közül a legkedvesebb
a harmadik, min át sem férhetek
házon hagyott hiba ajtót mintáz
pedig nem ajtó: seb az a nyílás.
Olyanok is, mint szánalmas testek:
a ház meg a seb sötétben egyek.
Éppen akkora éjjel a lakás,
mint a falait betöltő suttogás.
Mintha papírt hajtogató kezek
fognák és forgatnák ki a teret,
én pedig átlesnék egy kulcslyukon,
s eltéveszteném, hová tartozom.
Elvéteném: hogy ez a figyelem
nem egy percem, hanem az életem
(sötétben az órák olyan hosszan
nyúltak mindig, amilyennek súgtam).
Fázik kint, aki fázott bent is
az élő tudja csak, hogy meleg sincs
falakon támad az az apró nyílás
a visszaköltözés falakat mintáz.